Rész
1 I| melynek legkisebb sértését keserű bosszúállás követte mindenkor;
2 I| felszólítását elfogadni, mert keserű érzés fogja el keblemet,
3 I| hazánknak vérző sebeit többszöri keserű panaszaink után sem orvosolja:
4 I| feldulatik, s ezek átka és keserű könyei kisérik a jelen törvényhozásnak
5 I| szerezhessen? S mit szülhet ezen keserű érzés? Mi hajlandóbb kitörésre
6 I| jobbrafordulása helyett ily keserű megtagadást, s részint megfosztást
7 I| állandóul pártolják, mert keserű érzéssel töltötte el keblüket
8 I| elhalasztását is sok ezerek keserű könnyei kisérték? Elfogják-e
9 I| bizonytalan jövendő felett keserű aggodalomba nem merülnie.
10 I| reményeink, s elviszszük a keserű érzést keblünkben, be fog
11 I| most a diaeta végével ily keserű érzést támasztani? Hát nem
12 I| minden ágaiba. Ekkor már keserű panaszra fakadva fájdalmas
13 I| lehetőségét. De harmadfél év mulva keserű érzés váltotta fel reményeinket,
14 I| megelégedetlenségnek magvait és keserű, de méltó panaszokra adtak
15 I| ismét csalódott remények keserű érzése még súlyosabbá tette
16 I| A sajnos tapasztalásnak, keserű oktatása mélyen meggyőzte
17 I| módon irtsuk ki kebleikből a keserű bizodalmatlanságnak és bosszus
18 I| városok kivánnak, s mily keserű annak megtagadása.~II.~A
19 I| veszélyeztetve láttuk mi azok által. Keserű fájdalom tölté el keblünket,
20 I| reményeit, már évek óta keserű fájdalom fásítja keblünket,
21 I| A mit azonban századok keserű csapásai lassankint megrontottak,
22 I| üzenet a mélt. főrendek keserű tanácskozásainak talán igen
23 I| bűn tanuinak fogják nézni; keserű átkokat fognak szórni a
24 I| sajgó keblünk fájdalmának keserű könyei, hogy rokonink, barátink,
25 I| rettegést, máshol inkább keserű ingerültséget gerjesztve,
26 I| városoknak jelen állása. Keserű érzéssel szólaltak fel ezen
27 I| rosszat szültek már, s azoknak keserű következéseit naponkint
28 I| Kifáradtak ugyan időnkint a keserű küzdésben a hon polgárai,
29 I| nem érdemlett, ily gyanu keserű méltatlanság volna ellene.~
30 I| katonaság meglátásakor, s keserű volt annak meggondolása,
31 I| barátim; de ki kell ürítnem a keserű poharat, s arról, hogy lemondásomat
32 I| elvállalni nem fogja.~E keserű tudósítást fájdalmas érzéssel
33 I| s kiöntöm előtted szívem keserű fájdalmát; feldúlt kedélyem
34 I| az adó kérdése miatt oly keserű elszántsággal, mert hiszen
35 I| ellen felléptek, sem oly keserű elszántsággal, sem annyi
36 I| léptem, ők sem fogják oly keserű elszántsággal, s annyi áldozattal
37 I| vádoltak. És midőn ennyi keserű kifakadások méltatlanságát
38 I| Higyjék el a t. KK. és RR., keserű kénytelenség az, midőn a
39 I| kénytelenség mindig igen keserű; de kétszeresen keserű hazánk
40 I| igen keserű; de kétszeresen keserű hazánk jelen állásában,
41 I| szólni, nem azért, mintha keserű érzés nem szállotta volna
42 I| megszűnt, a bukás kétszeresen keserű, mert a szégyennek égető
43 I| rendei már több idő óta keserű ellenkezésben háborognak
44 I| elrepült, a bukás kétszeresen keserű, mert a szégyennek égető
45 I| közelebb történtek felett. Keserű kénytelenség, sérelmet panaszolva
46 I| eszközölni. De kétszeresen keserű ezen kénytelenség hazánk
47 II| Elgondolhatod, mennyire keserű volt nékem azon elhatározás,
48 II| instantiájában, mire az ember keserű könyeket sirhatott volna,
49 II| súlyos lánczait hordja, keserű könyek közt eszi kenyerét,
50 II| Kebledbe öntsem én azon keserű aggodalmakat, miket én tápláltam?
51 II| hadakozik. Hivatkozott a keserű tapasztalásra, hogy csak
52 II| újra föltámasztanunk azon keserű visszaemlékezéseket, melyek
53 II| mint eltérő nézet, az már keserű, méltatlan vád.~Azt mondja
54 II| a 48-diki törvények sok keserű megtámadásoknak voltak kitéve
55 II| engedni, hogy a mult idők keserű emléke a méltányosság békülékeny
|