Rész
1 I| külső erőszak fog egykor minket elnyomni, hanem belső egyenetlenség,
2 I| Ismételve bizonyossá tettek ők minket, hogy egyedül a közjó vezette
3 I| történetei nem tanítanak minket arra, hogy a végveszély
4 I| mert századokig sújtott minket is a kérlelhetetlen balsors
5 I| csendesség fentartásának minket illető elintézgetésében
6 I| hagyhatunk. Midőn tehát minket ezen kötelesség teljesítésére
7 I| a lázadást, s megmentene minket amazoknak csapásitól; de
8 I| törvényes gondoskodásunkban minket elhagy, s ennek következésében
9 I| alkalmat szolgáltassunk. Minket legrosszabb esetben is meg
10 I| súlyával akarja gátolni, hogy a minket és sorsunkat érdeklő tettekről
11 I| akadályait voltakép nem ismerik, minket a keveset tevés vádjával
12 I| tevés vádjával illetnek. Minket bizodalom és szabad választás
13 I| de nehéz pályáján, melyre minket a t. rendeknek kegyes bizodalma
14 I| Természetes polgári kötelesség a minket legközelebb érdeklő hiányokról
15 I| nekünk szintén rokonunk, hogy minket arra akarnának kárhoztatni,
16 I| közelítést, épen akkor, midőn minket bizodalmas közelítésre felszólítanak,
17 I| ellenokaikat előadják, s minket s általunk a nemzetet felvilágosítván,
18 I| közelítés nincsen, csak minket sürgetnek most is a közelítésre.
19 I| nem érzi mint mi; hiszen minket ezen helyre is bizodalom
20 I| védi törvénytelenségeiben, minket pedig a kettőnek törvénytelensége
21 I| akarhatja a többség, hogy minket lépcsőnkint hátrább nyomjon,
22 I| fölterjesztésére kitüzött, minket újra tovább vessen, míg
23 I| Ily állapotba helyezvén minket a szólásszabadsági sérelmek,
24 I| orvosoltatnak, hiába őriz minket kívülről akárhány katona,
25 I| melyeket az adózó nép visel, minket nyomnának, ha a mi gyermekeinket,
26 I| azon bizodalomról, melylyel minket a t. RR. kegyessége megtisztelt.
27 I| tanácskozás alá venni, s minket azoknak haladék nélküli
28 I| közóhajtásunk kijelentését, minket a sürgető tárgy feletti
29 I| átalános tartalmában, mely minket az országos ajánlatok terhén
30 I| bizodalomért, melylyel a t. RR. minket megtiszteltek, s a kegyességért,
31 I| győznek. (Fölkiáltások: De minket sem!) Institutióink reformjára
32 I| előre, s nekünk nem csak ily minket messze elhagyott népeknek
33 I| igy megy, a külföld kizár minket minden kereskedésből s végső
34 I| eszköznek arra, hogy valamint minket boldogított, úgy millióknak
35 I| alá vonatni méltóztassék, minket pedig fölszólítanak, hogy
36 I| veszély, mely őket fenyegeti, minket is fenyeget. Az 1790: XII.
37 I| választani, s hogy most minket a leirat ezen meggyőződés
38 I| véleményben egymással találkozunk; minket alig ha lehetne bármi programra
39 I| mind a két fél beleegyez; s minket, kik azt pártoltuk, megróvtak.
40 II| k. városban közvetlenül minket is váratlanul meglepének,
41 II| terheit viselni, melyek minket is nyomnak; mert banqueroute
42 II| egész Európa, s nem fog minket megróni; s ha ez nem történik
43 II| szerint törvényes testületnek, minket semmi esetben elfogadni
44 II| tisztnek meghagyta, hogy minket a császári tábor előőrségeig
45 II| parancsnokot szólítsa fel, hogy minket a szokott módon Windischgrätz
46 II| Antalt elküldöttük, hogy minket Windischgrätz főtábornok
47 II| ő felségéhez sem bocsát minket, mert őtet ő felsége teljhatalommal
48 II| ellentállás nélkül elfoglalták, minket folyó hó 8-án Bicskén az
49 II| Egyszersmind tudosított minket arról is az említett parancsnok:
50 II| császár nem azért rendelt fel minket, hogy nekünk elmondhassa,
51 II| mert azon okokat, melyek minket ezen véleményünkre birtak,
52 II| És mégis arra szólít föl minket Zágráb körlevele, hogy «
53 II| ellenünk gyűlöletre izgatni és minket oly színben állítani a világ
|