Rész

 1     I|            fáj valamink, de mivel te urunk kivánod, mi betegen
 2     I|    viszonyokban állott: hallod-e, te nekem négyezer forintot
 3     I|   árnyékot, vagy szenynyet. Tudod te ezt kedves Gáborom, itt
 4     I|         választana követjének, és te akaratod ellen is kénytelen
 5     I|      nézve oly fontos volna, mint Te állítod. Istenemre mondom!
 6     I|         engem hiedelmemben. Tudod Te, hogy régen remény nélkül
 7     I|       gátolhatna. De hiszen tudod Te mindezt magad is, csak azért
 8    II|        képes honfitársaira hatni, te vagy az, s épen a Párisban
 9    II|         véletlen úgy akarta, hogy te legyél az, a ki jelenben
10    II|    válaszolta: «Mit! azt gondolod te, hogy én most, midőn a hatalom
11    II|       szokta senki mondani: «légy te gazember s fizetek ennyit
12    II|      mikép fordítod németre, az a Te gondod; de figyelmeztesd
13    II|            hogy a frankfurtiakról Te sem tevél csak egy szóval
14    II|       gondolkodni sem tudok. Csak Te és Klári s Emma és gyermekei,
15    II|          alatt, akkor azt mondom: te haszontalan, te méltatlan
16    II|           mondom: te haszontalan, te méltatlan ember vagy, te
17    II|          te méltatlan ember vagy, te nem akarsz szabadságot,
18    II|          valakire, s azt mondani, te ezt mondottad, ezt akartad
19    II|    mondani: ime ennek elkészítése te reád bizatik, majd meglátjuk,
20    II|         és azt mondjuk valakinek: te nem kapsz többet. Mi az
21    II|        erősítsen jó szándékodban. Te birni fogod minden jóknak
22    II|        elbocsátott, ezek voltak: «Te csak maradj meg eddigi véleményed
23    II|         menned, mert egyesegyedül te vagy arra képes, hogy a
24    II|           vagy arra képes, hogy a te eszméidet, ámbár azok a
25    II|        nézve oly szabatosan, mint te, egyikünk sem számította
26    II|   legnagyobb fontosságúban - mint te. Ezzel már most tisztában
27    II|        állok a magamé mellett. Ha Te felhívatol, legjobb mindezt
28    II|      formulázva felolvastam; hogy Te, Ürményi és Sennyey eszem
29    II|         beszédjéből értém, hogy a Te meghívásod az öreg Windischgrätz
30    II|        egyenesen kimondta, hogy a Te irányodban ilyeneknek helyt
31    II|         nézve is csalták, és hogy Te nem vagy szenvedélyes és
32    II|         fogsz biztosítani, ha nem Te kezded rendszeredet előadni,
33    II|         Nem azért teszem le, hogy Te lépjél fel vele helyettem.
34    II|  elhatározva nem lesznek, addig a Te helyeden azt, hogy kész
35    II|           mit tegyél, nem mondom, Te azt tudni fogod. Csak azt
36    II|           mondom, mit tennék én a Te helyeden. És ez az volna:
37    II|   történtnek állíttatik. Minthogy Te vagy a hivatalos, a felelősség
38    II|       ember, attól nem igen fogsz Te megijedni. Így levén ez,
39    II|     megoldást találni. Fejtsd meg Te hát neki, hogy mi és ki
40    II|         tehát, hogy utána azonnal Te Deum tartassék szt. István
41    II|        levelében a következőket:~«Te épen és sértetlenül akarod
42    II|           1848-diki törvényeket s Te azt hiszed, hogy annyi kínt
43    II|          néhány nap előtt vettem. Te nékem boldog ünneplést kivánsz,
44    II|      sorsot.~Mennyire nem ismered Te is hazánk jelen helyzetét,
45    II|           őket. A ki a hont, mint Te irod, megmenteni reményli,
46    II|    szükséges, mint bármikor volt.~Te is egy kérdést vetsz föl
47    II| visszaadni nem akarná, mondanád-e Te azt: hogy mindaddig, mig
48    II|         birtokot vissza nem adja, Te a többi jószágodat sem fogod
49    II|         sem teszem meg azt, a mit te kivánsz, ezt értem. De azt
50    II|          De azt mondani: hogy míg te vissza nem adod, a mi az