Rész

 1     I|              és RR.! mert mélyen égető fájdalom dúlja keblemet, midőn látom,
 2     I|          lélekkel igyekezett volna. De fájdalom! akkoron mélyen hallgatván,
 3     I|          részétől, a kormánytól is. De fájdalom, a királyi válasz várakozásinknak
 4     I|               ugyan, «hogy most csak a fájdalom nyilatkozásának s a hódolatnak
 5     I|              mondja, hogy keblében eme fájdalom, eme hódolat érzete elválaszthatatlan
 6     I|         vallomással nem egyezik, sem a fájdalom mélységével össze nem fér,
 7     I|            sánczot védelmezni. Azonban fájdalom, nyolcz millió polgártársaink
 8     I|          föladata a törvényhozásnak; s fájdalom! épen ebben történt majdnem
 9     I|           szavazattal birjanak. Engem, fájdalom! tapasztalás tanított arra,
10     I|            azonnal helyreáll. Azonban, fájdalom, az újabb időbeli példák
11     I|           láttuk mi azok által. Keserű fájdalom tölté el keblünket, s a
12     I|         reményeit, már évek óta keserű fájdalom fásítja keblünket, s csak
13     I|           megszorítni. Öregbedett ezen fájdalom, midőn láttuk, hogy a mult
14     I|               nincsenek megelégedve, s fájdalom! nem azért, hogy keveset
15     I|          melynek minden eredménye csak fájdalom lehetett volna, és pedig
16     I|                 és pedig annak okozott fájdalom, kinek hazafiui keblét az,
17     I|            fogadja az érkezőt. A közös fájdalom nyilvánításai után a választmány
18     I|    visszavonulása foglal el; iszonyú a fájdalom, mely kebleinket dúlja,
19     I|               az országgyűlésen az adó fájdalom! többséget úgy sem nyer,
20     I|  fenyegetésekkel is üzettek, és pedig, fájdalom, reményeim ellenére az én
21     I|           utána 6 vagy 7 embernek, sőt fájdalom! talán még többnek is el
22     I|              első ülésben a szégyen és fájdalom sulya alatt, s érzem, hogy
23     I|                 mint mondám, órákig, a fájdalom könyüket fakasztott szememből,
24     I|            tekintélylyel birjon, mely, fájdalom, csökkent, s az által, hogy
25     I|              lettek volna irányozva, s fájdalom, el lehet mondani, hogy
26     I|                száma minden országban, fájdalom, igen nagy, ezeket pedig,
27     I| szerencsétlenségökre lépnek föl. Azért fájdalom dúlja keblét, midőn látja,
28    II|             melynek hitelessége iránt, fájdalom, semmi kételyt nem táplálhatni.
29    II|           anyagi erő is kell, ez pedig fájdalom, nincs, és teremteni sem
30    II|           azokból, a mik mondattak. De fájdalom! a törvényhozót nem csak
31    II|        Széchenyi István is. A hazafiúi fájdalom kínjaitól már-már megrepedő
32    II|          feketén lát, a kinek azonban, fájdalom, még mindig igaza volt.
33    II|               magasabb elhatározások - fájdalom - benyomásaikat kapták.
34    II|           krisis kitört. Ez a krisis - fájdalom - még veszedelmesebb, mint
35    II|               azokhoz ragaszkodunk. De fájdalom, ezen jogilag fönnálló tőrvények