Rész

 1     I|      kérdem én az érdemes követet, hát az nem helytelen-e, nem
 2     I|      biztosan építve hinnünk, hogy hát mögött igazat fog vallani?
 3     I|         jön-e? Korántsem! Mit mond hát a magyar legislatio? Azt,
 4     I|        szívta volna és nem szívná? Hát a milliókra menő adó, melyet
 5     I|         velejéből kell kisajtolni? Hát a sok milliókat felülhaladó
 6     I|         gyakran küzködik éhséggel? Hát gyermekeik életük, kik a
 7     I|       törvény hiányos. Ám segítsen hát rajta a törvényhozás, hozzon
 8     I|           rimánkodunk. Érdemlett-e hát a diaeta bizodalmatlanságot
 9     I|           vetett név méltóságával. Hát vajjon meg történhetik-e,
10     I|            másikra: inhibetur. Itt hát oly furcsán van az audiatur
11     I|            szerint is szükség van. Hát Bars vármegye főispánjára
12     I|            közt. No minek alkották hát a RR. az úrbért? minek ragadták
13     I|     borzasztón veszedelmes is. Itt hát hasznos szolgálatot tettek
14     I|             Ez valóságos enyelgés. Hát ugyan először tapasztalták-e
15     I|       készületlenül. De minek volt hát a temérdek áldozat? mikor
16     I|  gyalázatosan megcsalni. Ám merjen hát valaki ezen határozat ellenére
17     I|          keserű érzést támasztani? Hát nem volt képes a kormány
18     I|            mert folyamodni. Vajjon hát már az ország törvényhatóságaihoz
19     I|       vétkül imputálni? Nem igaz-e hát, hogy a kir. curia a törvényen
20     I|        volna ezt szabad kimondani? Hát odaakarják szorítani a főrendek
21     I|            győződve, hogy úgy van? Hát csak ezen testület az, melynek
22     I|          nemzet intézkedjék rólok. Hát azon status, melynek képét
23     I|      főispáni helyettesétől kérdi, hát ő teljesítette-e kötelességét?
24     I|         ügyét szintén mi kezeljük? Hát azon meggyőződéssel távozzanak-e
25    II| törvényalkotási eljárásunkban.» De hát hiába! mert már nem részletes
26    II|         választ nem kaptam, - mert hát változni kezdett Bécsben
27    II|      mondom, hogy a véletlen, mert hát derék, geniális, tudós és
28    II|    egyenesen ide vezet. Ne menjünk hát a régi idők ösvényén, midőn
29    II|            i. rossz utaink vannak? Hát csak eddig terjed a felelős
30    II|           megismerkedjék vele: így hát, ha 30-dika és 2-dika között
31    II|   megoldást találni. Fejtsd meg Te hát neki, hogy mi és ki vagyok,
32    II|            szóbeli eljárásokat; de hát mi történjék a többivel?