|
A KIR. FISCUS ÖRÖKÖSÖDÉSÉRŐL.
A KK. és RR. 1834. julius 30-dikán tartott kerületi
ülésökben a kir. fiscus örökösödését tárgyazó XVI. t. czikk javaslatáról
tanácskoztak.
DEÁK FERENCZ: Legelsőbben a fiscusnak magszakadásból eredő
donationalis javakban való örökösödéséről szólván, midőn ennek
eltörlését javalja, három szempontra figyelmezteti a RR.-et, melyekre minden
törvényhozásban tekintettel kell lenni: 1. Vajjon a hozandó törvény hasznos-e a
hazának; 2. igazságos-e? és 3. alkotmányunkkal nincs-e ellenkezésben? Senki sem
kételkedik, hogy a fiscus örökösödéséből ered azon visszás állapot, mely
szerint a latens jus regium lehetősége miatt senki magát birtokában
tökéletesen biztosnak nem érezi, mely bizonytalanság annyira beszövetkezett
minden viszonyainkba, hogy alig van valaki, a ki minden aggódás nélkül biztos
sajátjának merné mondani birtokát. Nem is lehet tehát kételkedni, hogy emez
ipart, szorgalmat, közhitelt rongáló bizonytalanság megszüntetése a statusra
csak jót és hasznot áraszthatna. Lehetne ugyan ellene vetni, hogy megszünnék
ama fluxus és refluxus bonorum, melyből az adományozás ered. De a legújabb
idők kedvetlen tapasztalása bizonyítja, hogy a donationalis rendszernek
nincs miért örüljünk, és ha megváltoznék is alkalmaztatási módjában az
adománynak, vagyis inkább drága eladásoknak eme rendszere, az abból
eredendő haszon csekélysége, a temérdek pör, az örökös bizonytalanság
kárának tekintetét fel nem érheti. Igazságos is lenne tehát az eltörlés;
igazságos a magánosokra, mert senki jussát nem sértené; de nem lenne
igazságtalan a fejedelemre nézve is, mert az ő megegyezése nélkül törvény
nem alkottathatik. Végre az alkotmány tekintetét a mi illeti, hogy ezzel nem
ellenkezik az eltörlés, már Szatmár követe megmutató, annak
előterjesztését tehát egész kiterjedésében pártolja. Általmegy azután a
fiscus örökösödésének más két ágaira, s ezekre nézve még erősebben véli
állani az eltörlést javasló tekinteteket. A felségsértés vagy hűtelenség
miatti jószágconfiscatio ellenkezik az emberiséggel, a szelidséggel, a
törvényhozás philosophiajával, mely ártatlant nem büntethet; de ellenkezik
magával az ősiség elvével is, mert elvágja az örökösödés fonalát. Reményli
tehát, hogy midőn ennek eltörlését initialjuk, a fejedelem sem fogja
megegyezését visszatartóztatni egy oly törvénytől, mely egészen hasonlít
ahhoz, a melyet más tartományainak ő maga törvényül adott. Végre a
szerzeményekben való örökösödést ab intestato a mi illeti, ennek a pestmegyei
követ által elszámlált eddigi végzések után következetesen föntartatni többé
nem is lehet; hozzájárul még azon tekintet is, hogy midőn a férfiágat
illető jószágokba fektetett épűletekről vala szó, a KK. és RR.
azon praesumptiónál fogva zárták ki a leányokat minden részesítésből, hogy
a jószágok természete arra mutat, hogy az atya inkább kivánta fiait mint
leányait boldogítani. Ha ezen gyenge praesumptio testvérgyermekek közt is
törvényre indító okot szolgáltathatott, még erősebben áll azon
praesumptio, hogy a véletlen eset miatt végrendelést nem tehetett acquisitor
vérét, rokonát inkább kivánta boldogítani, mint a kir. fiscust. Nem kételkedik
tehát, hogy e részben a természeti szeretet rendét veszik a KK. és RR. intézetökben
alapnak, s ha Szatmár követének javaslatát egész kiterjedésében el nem
fogadnák, legalább ezen két utóbbi részét a fiscus örökösödésének végképen
megszüntetik.
|