A SZEMÉLYES SZABADSÁG OLTALMÁRÓL A TITKOS
FELSŐ RENDELETEK ELLENÉBEN.

A KK. és RR. 1834. szeptember 9-dikén tartott kerületi ülésében Bernáth Zsigmond, Unghmegye követe, küldői nevében panaszolta, hogy megyéje első alispánja, a helytartótanácstól eredt praesidialis parancs következtében, az egyik alszolgabiró udvarára hajtatott, s a tulajdonost otthon nem találván, a nála alkalmazásban volt lengyel nemzetiségű gazdatisztet erőhatalommal elfogatta, s több cselédet uruk ellen eskű alatt vallatott. Az e körül kifejlett vitában K. Horváth Sámuel, Veszprémmegye követe, azon véleményét nyilvánította, hogy vannak praesidialis rendeletek, melyek kibocsátása a kormány kötelességében áll.

DEÁK FERENCZ: A praesidialisoknak napról-napra nagyobb mértékben elharapódzó divatosítását el nem hallgathatja. Ha ez így halad, s a helytartótanács hatósága a megyék elmellőzésével praesidialisok által gyakoroltatik, úgy vége van alkotmányos létünk ama biztosításának, hogy per patentales non gubernabimus. A praesidialisok már-már oda vitték a dolgot, hogy az alispánok, a megyéknek valóságos fejei, kormánytisztviselőivé változtatnak át, senki sem tudja, mi rendelet szerint, minő adatokból munkálódnak; innen a békés polgári lakok, nemesi curiák invasiója, személyeknek lefoglaltatása, az alkotmány által biztosított személy és vagyon sérthetetlenségének lábbal tapodása s más egyebek. Így haladva, azzá fogják tenni az alispánokat, mitől őseink és mi is méltán irtóztunk, t. i. a polgárok gondolatinak titkos őrjeivé, s a legméltóságosabb hivatal alávaló poroszló helyzetére alacsonyíttatik.