|
A ZSELLÉREK ELMOZDÍTÁSÁRÓL.
A KK. és RR. 1834. október 21-dikén tartott országos
ülésének napi rendjén volt a kerületileg készült üzenet javaslata az urbér
tárgyában augusztus 28-dikán kelt kir. leiratra. A kerületi űlés
szövegében az I. t. cz. 12. §-ának első pontja azt rendelte, hogy a
jobbágyok elmozdításának (amotio colonorum) akkor van helye, ha a jobbágy az
úri és közterhek viselésére nyilván elégtelen lenne, még pedig ha tulajdon
vétke miatt, a következő §-ban meghatározandó mód szerint azonnal,
különben pedig neki, a már hozott határozathoz képest, tehetségének
helyreállítására egy esztendei határidő engedtetik. Várady Antal,
Máramarosmegye követe, a «colonos», jobbágy szó helyett e szót ajánlotta:
«subditus», zsellér. Platthy Gáspár, Liptómegye követe, nem helyeselte,
hogy az elerőtlenedett telkes jobbágyoknak adott kedvezmény, mely szerint
tehetségük helyreállítására nekik egy esztendő engedtetik, a zsellérekre
is kiterjesztessék. Marczibányi Antal, Trencsénmegye követe, szintén meg
akarta tartani a «colonus» szót. «A jobbágyok - így szólott - a földesuraknak
igás napokat is kötelesek végezni, s ha nem önhibájuk miatt annyira
elszegényednének, hogy vonó marhát nem tarthatván, ezen kötelességüket nem
teljesíthetik, igazságos, hogy ne mindjárt elmozdíttassanak, hanem nekik egy
esztendő engedtessék; azonban a zsellér, ki 18 napi gyalog robotot köteles
leszolgálni, bármennyire szegény, kézi munkát mindig képes végezni, sőt ha
ebben betegsége akadályozná, dolgozhatnak helyette felesége, gyermekei».
DEÁK FERENCZ: Igaz ugyan, hogy a szolgálatra nézve a zsellér és egész
telkes jobbágy között az a különbség, a mi a 18 és 104 között; de midőn a
colonus szóval élünk, az alatt nem csak az egész telkes jobbágyot, hanem a fél
helyest, fertályost és nyolczad részest is értjük, akkor pedig nincs közte és a
zsellér között az említett különbség. Az érdeklett szolgálatbeli proportióból
tehát argumentumot huzni annál kevesebbé lehet, mivel, a midőn az
határoztatott, hogy ha a jobbágy önvétke nélkül oly állapotra jut, hogy nem
képes leszolgálni az úri munkát, akkor neki szünetidő adassék, nem
határoztatott el, mennyi szünetidő adassék a fél helyesnek, fertályosnak
és nyolczad részesnek. Mindezeknek a telektől való járandósága számba nem
vétetett; egyedül az vétetett figyelembe, hogy az ily jobbágy élelem nélkül ne
maradjon. Ha pedig ez az elv vezérlette a KK.-at és RR.-et határozatukban, ez
még inkább áll a zsellérekre nézve; mert ők a legszegényebbek, nekik
földjök sincs, két kézzel, napszámmal keresik élelmöket; a fél helyesnek s
fertályosnak több forrása van helyrehozni magát, mint a zsellérnek; a
zsellérekre tehát annál nagyobb figyelemmel kell lenni, minthogy nem csak a
legszegényebbek, hanem a leghasznosabb osztályát is teszik a népnek; mert
látjuk, hogy a hol zsellér nincs mily nehéz munkásokat kapni. Mindezeknél
fogva, minthogy a zsellér is jöhet oly állapotba, hogy alig keresi kenyerét, a
zsellérre nézve is el kell fogadni a szünetidőt; mert az, hogy a zsellért
az uraság kénye szerint elkergethesse, sem a felállított elvvel, sem az
igazsággal, sem végre az emberiséggel meg nem egyezik, annál fogva tehát a
mármarosi követ indítványát elfogadja.
|