A
NYILVÁNOSSÁGRÓL AZ ÚRISZÉKEKNÉL A TANUK
VALLOMÁSA HITELESÍTÉSE ALKALMÁVAL.
KK. és RR. 1834. deczember 20-dikán tartott kerületi
ülésében az úr és jobbágy közti viszonyokban biráskodó úri szék elrendezésének
kérdése volt a tanácskozás tárgya. Fekete Ferencz, Pozsonymegye követe,
azt indítványozta, hogy midőn az urától természeti függésben levő
jobbágy ura ellen tanuságot tesz, minden félelem és tartózkodás eltávoztatása
és az igazságnak annál bizonyosabb kitudása tekintetéből, authenticatio alkalmával
a földesúr vagy ennek ügyvéde vagy tisztje jelen ne lehessen és viszonosság
tekintetéből a jobbágyok ügyvéde sem.
DEÁK FERENCZ: Ha valahol, bizonynyal a per instructiójánál, a tanuk
vallomásának kivételénél, van a nyilvánosságnak ellenőrségére szükség.
Mert az itélet, habár titokban hozatik is, felsőbb vizsgálat alá kerül, s
ebben találjuk az alsóbb biró hibája vagy részrehajlása elleni biztosításunkat;
de azon hibák s egyoldaluságok, melyek a per instructiójába becsúsznak, soha
többé nem orvosolhatók, pedig ettől függ a pernek kimenetele, ennek
ellenőrségére szükség tehát kiváltkép a nyilvánosságnak hatalmas
garantiája, különben élvén a tollrafogásnak ezer módot nyujtó alkalmával, az
interessált biró oly tanuságot adhat a tanu szájába, a melytől ez nagyon
távol volt, s e hiányt többé sem az authenticatiónak közzététele, sem más
akármely mód ki nem pótolhatja. De attól tartanak, hogy az úriszék különös
typusú itélő biróság lévén, földesúra jelenlétében nem fog a tanu igazat
vallani. Azonban méltán kérdezhetjük psychologiai szempontokból is, vajjon azon
tanu felől, ki a felek jelenlétében nem mer igazat mondani, lehet-e
biztosan építve hinnünk, hogy hát mögött igazat fog vallani? Kivált miután azt
igen jól tudja, hogy bár zárt ajtók megett tegye is vallomását, ez nyomban
papirosra tétetik, s az ellenféllel is közöltetik, annálfogva, habár más útakat
nem említünk is, vallomása oly bizonyosan eljut földesúrának tudomására, mintha
ez személyesen hallgatta volna azt. Mondják továbbá: az úriszék nem független
biróság, reá tehát a más itélő székek intézetei sem alkalmazhatók. De
ebből ép az ellenkező következik, mert mentől inkább nem
független, mentől inkább hibás intézetű az úriszék, annál inkább
szüksége van a nyilvánosságnak semmi más által nem pótolható
ellenőrségére. Mondhatnák ugyan, hogy a nyilvánosság jó vagy rossz volta
iránt még a felvilágosodottabb nemzetek sincsenek egyenlő véleményben.
Vehetnének példát az ausztriai vagy porosz codexből, melyek a
nyilvánosságot kitiltották. De mondhatunk ellenkező példákat is. Elmellőzvén
a régi Rómát, nem említvén a darmstadti s más több törvénykezési rendszert,
csak azon egyre jó lesz emlékeznünk, hogy Francziaországban a revolutió
előtt a feleknek nem volt szabad a tanuk kihallgatásánál jelen lenni. A
revolutió alatt megengedtetett ez, s teljes nyilvánosság lőn behozva. És
azt gondoljuk-e, hogy Napoleon, a ki, mint minden despota, nem volt barátja a
publicitásnak, s ezt a senatusból s magából a törvényhozásból is számkivetette,
az itélő székeknél a nyilvánosságot is eltörlötte talán? Korántsem;
sőt világosan meghagyta és az ott a mai napig is megmaradt. A szónoknak
véleménye in genere az, hogy a tanuk vallomása authenticatiójának hallásától a
feleket az úriszékeknél eltiltani annyit tesz, mint a publicitásnak behozatalát
a felek kinevezésétől nem függő s így ellenőrségökre kevésbbé
szorult más itélő székekre nézve is már előre félre vetni. Ő
tehát a publicitásnak sok oldalú vitatásokat kivánó tárgyát így melleslegesen
elütni nem akarván, az indítványt el nem fogadja.
|