ERDÉLY.

A KK. és RR. 1835. május 29-dikén tartott kerületi ülésében a főrendek viszonüzenete Erdély ügyében volt a tanácskozás tárgya. A főrendek idő előttinek mondották a föliratot, s ez állításukat igazoltnak vélték mind azok által, a mik az Erdélylyel való szorosabb kapcsolat iránt az előleges sérelmek közé igtattattak, mind pedig az erdélyi dolgok folyamatja által is. Különösen kiemelték a KK. és RR. javaslatában szerintök foglalt azon elismerést, hogy: «az erdélyi országgyűlés eloszlatásának okait tökéletesen nem tudják». Ragályi Tamás, Tornamegye követe, a föliratot nem csak nem időelőttinek, hanem parancsolólag szükségesnek vélte, «minthogy Erdélyben oly dolgok történtek, melyek hazánkat a legérzékenyebben érdeklik, annyira, hogy ezeknél nagyobban előleges sérelmeink egyike sem érdekelheti».

DEÁK FERENCZ: Figyelmezteti a rendeket, hogy a főrendek azon elismerést fogják a KK.-ra és RR.-re, hogy az erdélyi diaeta eloszlatásának okait tökéletesen nem tudják. Ez azonban merő ráfogás, mert ezt a KK. és RR. soha sem mondották, hanem csak annyit mondottak, hogy azon okokat vizsgálgatni nem akarják. Pedig nem akarni s nem tudni valamit igen nagy különbség. Különben is annyit minden további értekezés nélkül beláthattak a főrendek, hogy a honnan ők tudják az erdélyi dolgoknak azon folyamatját, melylyel föliratunk időelőttiségét igazoltnak állítják; a honnan ők merítették azon tudomásukat, hogy ő felsége az erdélyi diaetának - mihelyt a körülmények engedik - egybehivását megigérte: szintazon kútfőből meríthettük s merítettük mi a diaeta eloszlatásának okai felől tudomásunkat. Ha azok a mélt. főrendek előtt tudva csakugyan nem lennének, vagy mi tőlünk kivánnák azokat hallani, fogunk velök udvarolhatni. Ezt az egyik ellenvetésre. A másikra pedig, mely az előleges sérelmekből meríttetett, feleletül adja, hogy magára az erdélyi diaeta egybehivásának már azon sérelmek sorában befoglalt kérelmére nézve is, nagyon különbözik mostani állásunk az előbbitől, mert az eloszlatás által ezen kérelmünk tettleg elhatározottan megtagadtatott; de továbbá közbejöttek Erdélyben azon szomorú történetek, melyekről Torna követe már említést tőn; ezek oly tárgyai jelen föliratunknak, melyek az előleges sérelmek között meg nem jelentek, meg sem jelenhettek, most azonban mi, a mint föliratunkban is mondjuk, nem csak magunknak, hanem Erdélynek ügyeit is támogatjuk, a mi törvényes kötelességünkben áll; s a főrendek annyival kevésbbé ellenkezhetnek, minthogy azokat a törvényeket, melyek Erdély pártolását a magyar diaetának kötelességül teszik, maguk a főrendek is minden kifogás nélkül meghagyták föliratunkban.