A WESSELÉNYI SZEMÉLYÉBEN
MEGSÉRTETT
SZÓLÁSSZABADSÁG TÁRGYÁBAN.
A KK. és RR. 1835 julius
9-dikén tartott kerületi űlésökben tanácskoztak a főrendek
viszonüzenetéről a Wesselényi személyében megsértett szólásszabadság
ügyében. A főrendek sérelemnek anyagát nem látván, nem járultak a dolognak
a KK. és RR. által javasolt alakban való fölterjesztéséhez. A kerületi
gyűlés többsége a felirat fentartása mellett nyilatkozott.
DEÁK FERENCZ: A főrendek üzenetét
pontról-pontra felvévén, előterjeszti, miket kiván a főrendeknek
felelni. Mondják ugyanis 1. a főrendek, hogy a szólás szabadságát az
alkotmányos nemzet szabadsága legbiztosabb támaszának ők is elismerendik,
mihelyt e magyarázat a törvényes szabadság kifejezését magában foglalandja.
Erre feleletül lehet adni, hogy a KK. és RR. előbbi üzenetének
homlokirása, s abban a törvényekre történt hivatkozás bőven mutatja, hogy
a törvényesen kívül más valami szabadságot nem érthettek, de a főrendek
által is nemzeti főkincsnek elismert szabad szólásnak törvényen túli
korlátolását fájdalmas sérelemnek tekintik. 2. mondják, hogy a természeti
korlátlan szabadságot a társas élet több oldalról fékezi. Ezt a KK. és RR.
legkisebbé sem veszik kérdésbe, sőt magok kijelölték azon törvényeket,
melyek által a szólásszabadságnak különben közös természeti jussa korlátolva
van. De ép ezeknek következtében azt is kell vallaniok, hogy társaságos életben
a végrehajtó hatalom csupán a törvény által tulajdonított hatóságot
gyakorolhatván, túl a törvényeken szorító korlátokat nem vonhat, s ha teszi,
megsérti azon törvényeket, melyeknek végrehajtása reá bizatott. És épen ez a
felelet illik 3. azon törvényekre is, melyeket a főrendek bizonyitásul
idéznek arra, hogy a szó szabadsága nálunk is korlátoltatik. Mert hogy nem
korlátoltatnék, azt a RR. soha sem állították, hanem csak a törvényes
korlátokon túl terjesztett önkényes szorítás felett panaszkodnak. A mi pedig
különösen a 2. rész 72. czímére, az annak megmutatására tett hivatkozást
illeti, hogy birsági büntetés miatt a főügy el nem enyészik, ezen
hivatkozást a szónok egyenesen hibásnak tartja. Mi van azon törvényben? Az,
hogy a ki saját perében «emenda lingvæ» vétségbe esik, perét folytathatja, a ki
pedig «calumniát» követ el, nem folytathatja. Innen a főrendek azt a
következést vonják, hogy a ki széksértésben marasztaltatik el, az - saját
peréről itt szó nem lehetvén, mert ő pert nem folytat - a királyi
fiscus által hűtelenségi perbe vonathatik. A szónok nem tehet róla, de
ezen syllogismusban ismét nem lát logikát. 4. hivatkoznak Debreczenyi Györgynek
az 1588: XLVIII. czikkelyben foglalt esetére. Meg kell itt jegyezni, hogy a
salvus conductus megsértése azon időben az 1. rész 14. czime szerint még
hűtelenségi büntetés alá tartozott. Debreczenyi György tehát notoriusnak
declaráltatott nem a kormány, hanem a diaeta által, s nem szólás vétkeért,
hanem mivel a diaetalis szabad oltalmat (salvus conductust) megbántotta. Úgy de
Verbőczynek idézett törvényét az 1723: VII, IX., X., XI. és XII.
czikkelyek e részben megváltoztaták s a salvus conductus vétségét, a
hűtlenség esetei közül kivették. Debreczenyi György példájára tehát többé
hivatkozni nem lehet. 5. a mi legfőbb, a főrendek egész üzenetükben
mindig a fejedelem személyét s méltóságát emlegetik. A KK. és R.R. azonban
erről egyszóval sem tettek említést; nem felségsértésről, hanem nota
eseteiről szólottak, és szólottak köztanácskozások közben a kormány
felől történő emlitésekről, már pedig mind ezen tábla, mind a
másik tábla is hosszas gyakorlattal több példáját adta annak, hogy alkotmányos
országban a kormánynak említése a fejedelem személyétől egészen
különbözik, de természet szerint is különböznie kell, különben sérelmeinket
elő sem adhatnánk. 6. mondják a főrendek, hogy széksértés mellett a
sértett félnek magános keresete fenmarad. De a RR. erről hasonlókép nem
szólottak, hanem csak azt állították, hogy egy vétségért két publica actiónak
helye nem lehet; már pedig hogy a hűtelenségi kereset nem magános kereset,
azt csak senki sem fogja tagadni.
|