A KORMÁNY ÉS FEJEDELEM NEM EGY.

A KK. és RR.1835. julius 20-dikán tartott kerületi űlésében a tanácskozás tárgya volt: a főrendek 2-dik válasza a szólás szabadságán - Wesselényi ügyében - ejtett sérelem iránt. A főrendek a KK. és RR. okoskodásaiból kivonható amaz elv ellenében, hogy a fejedelem nem egy a kormánynyal, s hogy így a fejedelem megsértését tárgyazó törvények nem illetik egyformán a kormányt is, üzenetökben - hívatkozással a III-as könyvre - kijelentették, hogy «ők idegen természetű kormányt nem ismervén el, a kormány képzetét a fejedelem személyétől el nem választhatják». Így szólottak továbbá üzenetükben: «a fejedelem vagy úgynevezett kormány»,s egy pontban azt mondották: «a fejedelmet vagy kormányt szóval is meg lehet sérteni». Rudics József, Bácsmegye követe, annak kitüntetésére, hogy az ország rendei a fejedelem és a kormány közt mindig tettek különböztetést, hívatkozott az 1825-iki országgyűlésnek október 22-dikén kelt föliratára s az erre vonatkozó üzenetekre, melyek szerint nem csak elismerték a főrendek, hogy a végrehajtó hatalom túllépett törvényes határain, hanem azt a fejedelemtől nyilván meg is különböztették, midőn megnyugodtak a föliratnak következő szavaiban: «convicti quod omnia in subruitionem constitutionis regni tendentia. nullateneus a majestate vestra, verum a continuato pluribus seculis systemate, atque huic superstructis adversis consiliis promanaverint».

DEÁK FERENCZ: A főrendek kérdéses állításának törvényes és gyakorlati szempontokból kiinduló czáfolgatásával foglalatoskodott. Rövid vázlatban ismételé, mint keletkezett ezen vitatás. Miként hivatkoztanak a főrendek sz. István LIII. czikkelyére, azt akarván belőle kihúzni, hogy a fejedelmet szóval is meg lehet sérteni. Erre a RR.-nek felelniök kellett, s feleletjökben elmellőzték az idézett törvény valódi értelmének magyarázatát; nem említék, hogy ezen törvény 1825-ben az anonymus delatió tárgyában provocaltatott, s csupán azt válaszolták, hogy a ki köztanácskozásokban a kormány intézkedései felől szól, az törvény és szakadatlan gyakorlat szerint a felség szent személyét nem érdekli s nem érdekelheti. E mellett kivánna a szónok most is a feleletben maradni. Felhozzák ugyan a főrendek Verbőczy 1-ső része 3-dik czímét, mely azt mondja, hogy a nemesítés hatalma simul cum imperio et regimine a nemzet által a királyi felségre ruháztatott. Bárminő autoritása legyen is Verbőczy törvény erejére emelt munkájának, a szónok mindazáltal úgy véli, hogy a főrendeknek e tárgyban épen nem volt szükségük Verbőczyre hívatkozniok; mert hogy az uralkodás és országlás a fejedelemnél van, ez már magában ezen szóban «monarcha» úgy minálunk, mint a világon mindenütt bennfoglaltatik; de azért korántsem következik, hogy a ki a kormányról szól, az a fejedelmet is érdekli. Átmegy ezután a gyakorlatra. Megemlíti, mit mondottak a KK. és RR. 1825-ben, midőn a constitutió körülsánczolásáról gondoskodva, azon való fájdalmukat jelentették, hogy a diplomatiai esküvel megerősített törvények ellenére polgári alkotmányunk lényeges részeiben megrendíttetett, (pag. acta 35) a mi a királyt világosan hitszegéssel vádolná, ha hogy a kormány képzete a fejedelem személyétől megkülönböztetve nem lenne: De megkülönbözteték a RR., mert az október 22-diki föliratnak Bács követe által felhivott szavaiban az ország roppant sérelmeit nem a fejedelemnek, hanem a százados systémának, s ellenséges tanácsolatoknak tulajdonították. Erre a főrendek (pag. 40) azt mondák, hogy nincs észrevételök, kivánják mind az által, ut quodvis factum observata erga sacram; suæ majestatis sacratissimæ personam homagiali reverentia et filiali devotione exprimantur. A KK. és RR. (pag. 44) azt felelték, hogy ők hasonló tisztelettől lelkesíttetnek, s azért kivánták volna, hogy ha olyasmit gondoltak észrevenni a főrendek, a mi a felség személye iránti hódolatot bánthatná, azt nyilván kijelöljék. Ekként tehát mind a két tábla megegyezett, hogy a mi ő felsége személyét érdekelhetné, a feliratból maradjon ki; az érintett kifejezések mégis ellenvetés nélkül benmaradtak: kétségkívül azért, mivel közértelműleg elismertetett, hogy a tanácsosok összességéről, vagyis a kormányról tett igazságos vádak által ő felségének személye nem érintetik. A törvényes gyakorlat tehát az idegen természetű újítás súlyát teljes mértékben a főrendekre visszatorlasztja, s a főrendek anticonstitutionalis principiumát gyökerestől kiforgatja, annyival inkább, mivel ha a kormányról tett szó a fejedelmet is érintené, azon furcsa következmény eredne, hogy vagy nem sérthetetlen a felség személye, vagy pedig már százszor és ezerszer volt boszulatlan megsértve. Mivel pedig mi a királyi felség személyét sérthetetlennek óhajtjuk, magában következik, hogy a főrendek elveit el nem fogadhatjuk.