A MAGYAR NYELV ÉRDEKÉBEN.

A KK. és RR. 135. november 2-dikán tartott kerületi ülésében felvétetett ő felségének a magyar nyelv ügyében október 5-dikén kelt királyi leirata, mely szerint «ő felsége akarata abban határozódik, hogy az ország rendei a magyar nyelv iránti ügyekezetet az 1792: VII. és 1805. IV. t.-czikkeknek és az előrelátásnak elveihez, melyekhez ő felsége ezentúl is ragaszkodik, alkalmazzák; megengedi egyébiránt, hogy a törvények latin és magyar nyelven szerkesztessenek, de úgy, hogy kétség esetében a latin szöveg legyen határozó». Beöthy Ödön indítványozta, hogy a KK. és RR. ez órától kezdve se feliratba, se törvénybe egy szót se irjanak többé máskép, mint magyarul; Pázmándy Dénes pedig azt javasolta, adassék e kir. válaszra feleletül, hogy az ország rendei a latin szerkezetet eredetinek soha el nem ismerik.

DEÁK FERENCZ: Igen különösnek látja, hogy harmadfél évig fontolgaták a nemzetnek legtermészetesebb kivánatát, fél év óta igérik, hogy a választ minden órán leküldik, s úgy megfontolták, hogy végre alig maradt egyéb satiránál; mert valóságos insultatió azt megengedni, a mit nem kértünk de a nélkül, hogy magunkat nevetségessé tegyük, nem is kérhetnénk, t. i. hogy szabad legyen a törvényt magyarra fordítanunk; s ezen nem kért engedelemhez még az csatoltatván, hogy nyelv legyen a másik nyelvnek birája, következésképen a szegény jobbágy, ha az 1-ső rész 40. czímére való hivatkozást, vagy az irtásokról szóló törvényt nem érti, a latin textus megolvasására utasíttassék: valóban, valóban nem csak kevesebb az 1805. törvénynél, de azzal egyenest is ellenkező, mert akkor korántsem mondatott, hogy a latin szerkezet a magyarnak ura legyen. Megmutogatja továbbá, mint lőn hajdan azon két elv felállítva, hogy a közigazgatás ne szenvedjen, s kényszerítés a dologban ne legyen, s hogy kivánatunk egyikbe sem ütközik. Ellenben a nemzetnek, melynek közepette latinul értőnek senki sem születik, anyja tejénél pedig azzá csak igen kevés neveltetik, folyvást holt latin nyelvü törvényeket akarni nyakára tolni, hasonlít ama tyrannus cselekedetéhez, a ki magas tornyok tetejére iratá apró betűkkel parancsait, hogy puszta szemmel olvashatók ne legyenek, s mégis megbünteté az áthágót. A szónok tehát már azt is nagyon különös feltevésnek látván, hogy lesz eset, midőn a két nyelvü törvény egymássál nem fog megegyezni, a komáromi követ indítványát, hogy t. i. mi csak a magyart fogjuk eredetinek tartani, annyival inkább két kézzel fogadja, mert az csakugyan igaz, hogy mi a törvényt magyarul hoztuk s vitattuk. De a bihari követ javaslotta tettleges lépéshez is örömest hozzá áll, mert ha a kormány az 1805 törvényt hátralöki, nincs ok, mely miatt mi nagy gonddal őrizgessük, a mi bennünket természetellenesen annyira korlátoz.