AZ. ORSZÁGGYÜLÉS TÁRGYAINAK SORÁRÓL.

A KK. és RR. 1835. november 3-dikán tartott kerületi űlésökben tanácskoztak az úrbér tárgyában október 28-dikán kelt kir. leiratról. Ennek utolsó pontjában ő felsége tudtul adta, hogy a jövő országgyűlését, a rendszeres munkák iránti egyezkedések folytatása végett is, kegyelmesen összehívandja, a már felterjesztett sérelmekre és kivánatokra is válaszait minden órán kiadja, s a még felterjesztendőkre nézve is azt fogja tenni, a mi igazság és törvény iránti szándékának leginkább megfelel, s e tekintetben egészen megegyezik akaratjával, hogy azon törvényczikkek, melyeknek egyike az úrbéri I. t.-czikk 6. §-ában mintegy megalkotottnak jelentetik, másika pedig, az arányosításról szóló, az úrbéri törvények czéljának elérésére szükséges eszköznek lenni találtatik, minél hamarább kidolgoztassanak. A t.-cz. javaslata, melyre az I. t.-cz. 6-dik §-a utalt, szólott «azon közterhekről, melyeket a jobbágy földeket használó nemesek azon használattól viselni tartoznak».

DEÁK FERENCZ: Bármennyire szoktatott is a kormány, hogy legigazságosb reményeink teljesületlen maradjanak, lehetetlen mégis, hogy a kir. válasznak ezen pontja váratlan ne legyen; mert olyakat tagadott meg, miket a kir. szó szentségére támaszkodva követelénk, s mit áldozat nélkül megadhatott. A négy operatum iránti junctim királyi hozzájárulással megerősített végzés volt. Fejedelmi szó szentsége biztosított tehát, hogy az úrbéren kívül az ország lakósinak többi osztályaira is kedvező törvények nélkül haza nem megyünk. Később gyakorlati nehézségek miatt elállottak a RR. a junctimtől; de nem a czéltól, melyből a junctim született, t. i. hogy ne csak az úrbért vigyük haza küldőinknek, kikre ebből csak terheltetés háramlik. A teher mindig teher marad, bárt azt az igazság parancsolta, s a nép és hon java kivánta. A czél tehát állott akkor is, midőn már a junctim elesett, s biztosításul a diaeta eloszlásához feltételeket kötöttünk. Mondhatná valaki, hogy a diaeta eloszlatása királyi jus, ahhoz tehát feltételt kötni nem lehet. Nemcsak nincs világos törvényünk, mely e just a királynak tulajdonítaná; de sőt ilyen törvény nem is lehet, mert egész rendszerünkkel ellenkeznék. Nálunk ugyanis tevőleges törvények szabják ki, mit kell okvetetlen minden diaetán elvégezni t. i. a királyi terjesztvényeknek pertractáltatni, s minden sérelmeknek orvosoltatni. Ha hamarébb eloszlik a diaeta, mintsem ezek elvégeztetnek, törvénytelenül oszlik el; ha pedig megtörténik, a minek történni kell, magában el kell oszlania, mert nincs, miért együtt maradjon. Ezekből világos, hogy nálunk eloszlatási jusról szóló törvény nem csak nincs, hanem nem is lehet. Ezekbe azonban most nem ereszkedem; csak azt mondom, hogy e diaeta mindenesetre más tekintetbe jő, mert a junctim fejedelmi szóval erősített végzés volt; ahhoz tehát jussunk volt ragaszkodni, s ha nem ragaszkodunk, szintén hatalmunk van kiszabni, hogy mily feltétel alatt állunk el. S mik voltak feltételeink? Először, hogy a jövő diaeta helyét Pestre, napját törvénybe iktattatni kivántuk. A kormány az elsőre három év óta hallgat; a másodikra átalánosan felel, hogy megtartja a diaetáról szóló törvényeket. Én kételkedni nem akarok, ámbár a mult idők tapasztalása, s hogy béke idején 1812-től 1825-ig diaetánk nem vala, kételkedésre is okot nyujt. De hiszen három év alatt országgyűlésnek törvény szerint különben is lenni kell, s ezt a junctimtól elállás feltételeül kikötni szükséges nem vala. Mi pedig feltételül tettük, hogy a diaeta Pesten s a törvényben kiszabott napon tartassék. Különös okunk az volt, hogy a junctim czélja bizonytalan időkre, de még három évre is el ne vettessék. Ez az ok most is áll, a kivánatot tehát annyival inkább meg kell újítani, mert számtalan példa van törvénykönyvünkben, hogy a diaeta napja s helye törvényben lőn kiszabva. Azt sem hallgathatom el, hogy ő felsége a jövő diaetáról szólva, a systematicus munkák folytatását említi. Megmarad-e a nemzet a rendszeres munkák általi semmit vagy keveset tevés ösvényén? vagy nem fog-e mostani tapasztalása után más ösvényt választani? azt mi nem tudjuk. S én soha el nem ismerem, hogy akár mi, akár pedig a kormány a jövő diaeta intézkedésinek elébe vághasson. Második feltételünk volt, hogy minden sérelmeink orvosoltassanak. Igéri a kormány, hogy fog adni resolutiót. Valóban ideje, hogy adjon; de ha csak olyat ád, mint szokott, nem nagy örömünk lesz belőle, s feltételünk sem teljesül; mert mi nem csak resolutiót, hanem orvoslást sürgetünk. Harmadik és negyedik feltételünk az volt, hogy el akarjuk végezni nem csak azokat, mik az úrbérrel szoros összeköttetésben vannak, hanem egyebeket is, miket hazánk javára mulhatatlanul szükségeseknek itélünk. A kormány azt feleli: kedves előtte a T. t.-cz. s a proportionalis perről való intézkedésünk szándéka. Mi előttünk az lett volna kedves, ha fölszólít, hogy mihamarébb adjuk elő, miket a hon javára halasztás nélkül megkivántatóknak gondolunk. De ő ezekről hallgat. A T. t.-cz. kedves, hihetőleg azért, mert neki hasznosa többivel nem gondol. Én pedig azt hiszem, hogy ha a RR. az excerptákból magukat kinulláztatni engednék, megcsalnák a nemzet méltó reményeit. És miután ez a resolutió a világon senkit sem capacitálhat az ellenkezőről, nem csak arra szavazok, hogy előbbi feliratunk tartalma élénken megújíttassék, hanem mellőzve a diaeta berekesztése végett engedtetni mondott két hónap kérdését, azt is kivánom, hogy az excerptákba nyomban bemenjünk. Tegyük félre a T. articulust; másról ne tanácskozzunk, és míg az excerptákkal kerületileg el nem készülünk, addig sem a T. articulust, szóval semmit országos ülésbe ne vigyünk. Én legalább ezeket az excerpták nélkül nem csak felterjeszteni, de országos ülésbe vinni sem akarom.