|
A BOTBÜNTETÉSRŐL.
A KK. és RR. 1835.
november 17-dikén tartott kerületi űlésében a tanácskozás tárgya volt: «a
nem nemesek büntető pereik fölebbviteléről» szóló törvényczikk
javaslata. Ennek tárgyalása közben indítvány tétetett, hogy criminalis vétségek
esetében máskép mint a törvényes itélőszék által senki ne büntettethessék.
Ennek ellenében Várady Antal, Máramarosmegye követe, megyéjének azon jó
szokását kivánta fentartani, mely szerint a kisebb vétségeket a szolgabirák
szokták 25-30 bottal megbüntetni.
DEÁK FERENCZ: Nem akar ez úttal
annak vitatásába bocsátkozni, mennyire lehet s mennyire nem lehet az
emberiséggel ellenkező verést, ütést a büntetések sorából kitörölni? Ámbár
átalában el lehet mondani, hogy ha bot nélkül in thesi nem lehetetlen a
kormányzás s rendfentartás, Magyarországon sem az. És valóban, a ki állítja,
hogy nálunk nincs még a nép oly míveltségi fokon, hogy a botot eltörölni
lehetne, állitásában circulus vitiosus van. Mert alkalmasint azért nem
emelkedett még fel itt-ott a nép keblében a magasabb emberiségnek szelidebb
érzelme, mivel úgy bántak vele, mint barommal. El meri a szónok mondani, hogy a
mely vidékeken, sőt egyes helységekben is, földesuraknak,
tisztviselőknek személyessége ama baromi büntetést nem gyakorlá, annyira
emelkedett a szelid szemérem érzelme, hogy a megsikamlott emberre jobban hat a
pirongás, mint másutt, hol felemelt bot s korbács díszlik a büntető
tisztviselők kezében, az emberiséget borzasztó botoztatás. Aztán, hogy
ezek szám és vég nélkül ne botoztassanak, ez már nem is új indítvány. Normalis
rendelete a helytartótanácsnak, hogy 12 botnál többre a szolgabirák nem
büntethetnek, s így a törvény hiányát a végrehajtó hatalom pótolá; csakhogy
Máramaros követe bizonysága szerint némely megyében ez meg nem tartatott. De ha
törvénynyé tétetik, bizonynyal országunk legtávolabb részeiben is tiszteltetni
fog.
|