|
HORVÁT ISTVÁN ÉRDEMEINEK
ELISMERÉSÉRŐL.
A KK. és RR. 1836. január 30-dikán tartott kerületi
űlésében fölvétetett a muzeum tárgyában kiküldött kerületi bizottság
jelentése, mely egyik pontjában megemlékezvén Horvát Istvánról, a
Széchenyi országos könyvtár őréről, mint a ki a tudományok, de kivált
a nemzeti nyelv, historia és diplomatika körében szerzett jeles érdemei által
nem csak a haza, hanem a külföld figyelmét is magára vonta, azon óhajtást
fejezte ki, hogy Horvát I.-nak elegendő és tisztességes fizetés
rendeltessék, hogy a nyomasztó anyagi gondoktól fölmentve, közérdekü tudományos
munkálatait folytatni és bevégezni ideje legyen.
DEÁK FERENCZ: Kifejté mind azt, mivel tartozik a nemzet tudósainak, kik
a tudomány, nemzetiség s felvilágosodás ösvényén díszre, boldogságra vezérlik a
népeket, mind pedig különösen Horvát István érdemeit; megemlíté, hogy a nemzeti
nyelv s nemzetiség ügyében halhatatlan Révaynk után nálánál több érdemmel senki
sem dicsekedhetik; hogy jelenleg a pesti tudományos egyetemen két kathedrát
foglal el, a magyar nyelvet s diplomatikát ritka tudománynyal s pirulás közben
legyen említve, mint supplens tanítván, actuariusa az universitásnak, a
Széchenyi könyvtár őre, sok egyes munkákkal is kénytelen foglalatoskodni,
s mind azért, hogy az éjből is nappalt téve, magát, háza népét
táplálhassa. Ennyi temérdek foglalatosság, ennyi gondok között lehetetlen, hogy
roppant ismereteit akként gyümölcsöztesse maradandólag hazánknak, mint ezt
kevesebb elfoglaltatás között tehetné. Itt tehát az ő jutalmazásával,
melyben érdemeinek elismerése a legfőbb rész, kettős czél lesz érve.
Egyik, hogy a nemzet megteszi, a mivel tudósainak, önjava tekintetéből is,
és másoknak serkentő például tartozik; másik, hogy Horvát Istvánnak mód
nyújtatik különböző foglalatosságai közül a terhesebbektől megválni,
ez által más tudós hazánkfiainak is magok alkalmazására útat nyitni, s a nemzet
roppant hasznára, nemzetisége kifejtésére szánt munkálódását nagyobb hatással
folytatni.
|