AZ
ÁLLAM ENGEDÉLYEZTE MUNKÁK VISSZASZÁLLÁSÁRÓL
AZ ÁLLAMRA.
I.
A KK. és RR. az 1836. február 17-dikén tartott országos
űlésben tárgyalták az ország közjavát és kereskedését gyarapító
magánvállalatoknak ápolása és biztosítása tárgyában kerületileg készült
üzenetet. A törvényjavaslat 8-dik §-a így szólott: «a vállalkozók részére
kikötött esztendők eltelésével minden nekik engedett kedvezések
megszünvén, a további rendelkezés a törvényhozást fogja illetni». Több követ
homályosnak mondotta e §. rendelkezését.
DEÁK FERENCZ: Ott, hol a vasutak a publicumnak különös pártfogása alatt
nincsenek; hol az intézet felállítására megkivántató tért nem a publicum
sajátítja ki, hanem a privátus tulajdonosokkal a társaság egyez; a hol a
társaság semmi kiváltsági kedvezésekkel nem bir, hanem ugyanazon vonalon
hasonló intézetet más társaság is állíthat: igen természetes, hogy a társaság
felállított intézetét világ végeig megtartja, mert úgy tekintetik az egész
tractus, mint alkú által megvett tulajdona. Ott ellenben, hol a kisajátítás
systemája divatoz, privilegialis esztendőket kötnek hozzá, s lehetetlen,
hogy a vasút örökre a társaság tulajdona legyen a nélkül, hogy a törvényhozás
hozzá ne szóljon. Magyarországban alkalmasint soha el nem fogadják, hogy
tulajdona maradjon a társaságnak, minthogy privilegiumon épül; de annak
kimondását sem szeretné, hogy a vasút teljes kiterjedésében a nemzet tulajdona
legyen, mert akkor nehéz lesz társaságot találni, mely felvállalja a
fölépítést, mi sok költségbe kerül. Lehetne talán több esztendőket adni,
és így általadná a társaság a materialékat is. De itt ismét azon fontos kérdés
fordul elő, hogy mikor veszt az ország többet, akkor-e, ha több
esztendőre engedi át a privatus társaságnak az intézetet, vagy kevesebb
esztendőket engedvén, bizonyos summa megfizetése mellett az ország magának
megváltja? A szóló azt hiszi, hogy az országra nézve terhesebb, ha több esztendők
köttetnek le, mintha kevés esztendők mulva a status veszi meg. Ő ez
alatt a kifejezés alatt tehát, hogy a status rendelkezése alá esik, azt érti,
hogy a privilegialis esztendők eltölte után a társaság birtokának sajáti
tulajdona a formára nézve megszünik, hanem a statussal megalkudhatik a
materiale iránt, vagy ha nem alkuszik meg, azokkal maga rendelkezhetik, és ez
semmi nehézséget nem szenved, mert alkudjon meg a társaság. De nehezebb a kérdés a
kisajátított térre nézve, mert a 4. §-ban azt mondtuk, hogy azt csak ezen
czélra lehessen használni, így tehát a társaság földesuri jussal nem veheti
meg; ebből kimenve, a kisajátított tért nem lehet úgy tekinteni, mint
tulajdonát a társaságnak, hanem mint olyat, a melyet a status czéljára tartozik
használni. Véleménye az, hogy az intézetet a nélkül, hogy új expropriatiót
tegyen, a status használja, de mindent, a mit a társaság bele épített,
tartozzék megfizetni. Nem is oly nagy a különbség a kettő között, mert
azon adatok szerint, melyek külső országban a vasutaknál állanak,
ugyanakkor, midőn nálunk az expropriatio 20 mértföldre 40 ezer forintba
kerül, a vasmaterialék 456,000 forintba kerülnek. Azonban arra is kész, hogy a fundus
árát is a status fizesse ki.
II.
Ugyanebben a tárgyban még
egyszer szólott. A követek közül ugyanis többen véleményéhez
csatlakoztak, de oly formán, hogy a vállalkozó társaságnak a megállapítandó
évek elmultával egyedül a materiálék váljanak tulajdonaivá.
DEÁK FERENCZ: Gyakorlatilag nem
kérdés, visszafizeti-e az ország vagy nem mindazt, a mit a társaság az
intézetre költött? Megfizeti igenis, mert a társaság úgy számít, hogy a mit az
intézetre költött, kamatjaival visszakapja. Az tehát a kérdés: úgy akarják-e a
Karok a törvényt hozni, hogy a materiale a társaság rendelkezése alá essék? Ha
igen, akkor a társaság úgy számit: 20 mértföldnyi úton 60 ezer mázsa vasam
lesz, ezt így eladom, ennyit veszek be érte s akkor igenis olcsóbban
alkudhatik. Ha ellenben azt mondják a Karok, hogy a materialé is az országé
leszen, akkor a társaság azt mondja: ennyibe kerül, meg ennyibe, tehát ennyit
kivánok. Nem ereszkedik a szóló theoreticus vitatásokba; sokat lehetne arról
beszélni, hogy a kereskedést lekötni veszedelmes; egyedül azt mondja, hogy
mennél több esztendőket engedünk a társaságnak, a kereskedés annál inkább
le leszen kötve, mert a kikötött esztendőket meg kell tartani; minden
esetre ellenben, ha kevesebb esztendők köttetnek ki oly formán, hogy a
status a beépítetteket visszaváltani tartozzék, s eltelvén az esztendők, a
status nem fizethet, szabadságában lesz több esztendőket adni, s azzal a
pénz hiányát kipótolni, és így a statusnak nyitva marad az út, amúgy pedig el
lesz zárva. Egyébiránt is azon kérdésre, hogy tudja az esztendőket a
választmány meghatározni az a felelet, a választmány az esztendőket
meghatározhatja, mintha a tarifát meghatározta volna, sőt még könnyebben,
mert most csak alkudni kell a társasággal; a társaság mennél több, a
választmány mennél kevesebb esztendőket kiván, utoljára megegyeznek.
|