A LUDOVICA KATONAI INTÉZETRŐL.

A KK. és RR. 1836. február 18-dikán tartott országos űlésének napi rendjén volt: a Ludovica katonai intézet tárgyában készült kerületi üzenet. Ennek azon pontja ellenében, hogy «a nevelés rendszerét egy országos küldöttség még ezen a diaetán kidolgozza», az elnök fölhozta, hogy a Ludovica katonai intézet az 1808-diki törvényen alapul, s akkor a nevelési rendszer is kidolgoztatott és ő felsége által helybenhagyatott: óhajtaná tehát, hogy a RR. annak további taglalgatásával fölhagynának. Kivánsága okául adta, hogy az intézet alapítói 1808-ban az akkor megállapított rendszer alapjához kötötték alapítványukat, az alapítók szándékától pedig eltérni nem lehet; továbbá hogy új rendszer kidolgozása hátráltatná az intézetnek november 1-jére kitűzött megnyitását.

DEÁK FERENCZ: Épen abból, hogy az 1808-ki legelső határozatokkal az ország rendei a nevelési rendszert tanácskozásba venni szükségesnek tartották, elegendőleg kivilágosodni véli, hogy az országnak ahhoz szavának kell lenni. És a statusnak ezen különben is tagadhatatlan, s egyszersmind egyik legszentebb jussát és kötelességét, hogy a haza serdülő polgárinak nevelését gondos szemmel kisérni tartozik, az alapítók akaratja legkevésbbé sem csorbíthatja; mert akár publicus, akár privatus alapítványt oly alapra építtetve vélni nem lehet, hogy a nevelés rendszere az időnek minden új kivánatai, a haladott míveltség s a tudományoknak minden új fejleményei között is örökre változatlan maradjon, s a satus abba be ne tekinthessen. Az alapítók czéljának, hogy t. i. ez esetben alapitványaik nem másra, mint magyar katonai nevelőintézetre fognak fordíttatni, szentnek kell a törvényhozás előtt maradni a lehetőségig mindenkoron; de hogy 1836-ban minő legyen a nevelés rendszere, ezt 1808-ban oly kevéssé lehetett változhatatlanul megállapítani, mint most az 1900-dikit, úgy hogy ha az első határozatkor megállapított rendszer azóta folyvást valósággal gyakorlatilag divatozott volna bár, mégis, miután azóta ¹/₄ század folyt le, s egy egész ember nyom enyészett el, kötelességünkben állana megvizsgálni, ha nincs-e benne valami, a minek századunk haladott lelkéhez s az idő kivánataihoz alkalmaztatnia s javíttatnia kellene? Mert átalában legforróbb óhajtásaink közé számíthatjuk, vajha a nevelésnek fontos dolgát a status gondoskodása szakadatlan figyelemmel és évről évre javítva kisérné! És valóban, ha egyes pontjaiba bocsátkoznánk azon 1808-ki rendszernek, nem csak az azóta messze haladott nemzetiség, hanem még a hadi tudomány tekintetében is találnánk olyakra, a mik többé nem alkalmazhatók. Az sem áll ellent, hogy csak kezdődjék az intézet, majd javíthatunk későbben. Mert a tapasztalás czáfolhatatlan tanusága azt bizonyítja, hogy sokkal könnyebb első kezdetben a hibát kikerülni, mint orvosolni, midőn már előitéletek, s a hazánkban oly hatalmas szokás által felszenteltetett. Nem is felelnének meg a RR. legszentebb rendeltetésöknek, ha új intézetöket egy régi rendszerhez kötnék a nélkül, hogy azt csak meg is vizsgálnák. S végre csak tiszta szándék legyen, mi felől a szónok nem kételkedik, a nevelési rendszer kidolgozása bizonynyal sokkal előbb elkészül, mint sem hogy e miatt az intézetnek folyó évi november első napjára igért megnyitása csak egy pillanatig is hátráltatnék. Mindezeknél fogva tehát a kerületi megállapodáshoz szorosan ragaszkodik, mert meg van győződve, hogy oly rendeletekről gondoskodni, miszerint a nevelési rendszer a szükséges tudományokon kívül, különösen a nemzetiség tekintetének is illőleg megfeleljen, a törvényhozásnak legfontosabb kötelességei közé tartozik.