AZ ADÓ MEGAJÁNLÁSA ÜGYÉBEN.

A KK. és RR. 1836. február 27-dikén tartott kerületi űlésében az adó megajánlása kerülvén tanácskozás alá, Lónyay Gábor Zemplénmegye abbeli kivánságát fejezte ki, hogy mielőtt a KK. és RR. az adó megajánlásába bocsátkoznának, adjon a kormány az adó törvényes szükségéről és hováfordításáról szoros fölvilágosítást és számadást. Ennek ellenében Szallopek János, Verőczemegye követe, azon véleményét nyilvánította, hogy a KK. és RR. az adó megajánlásához semminemű föltételeket nem köthetnek. Borsiczky István, pedig indítványt terjesztett elő, hogy ajánltassék meg 3.800,000 frt adó az alatt a két föltétel alatt, hogy a kormány az alimentatio megszüntetése iránt egyezkedésekbe bocsátkozik, és hogy határozottan kimondassék, melyik napig terjed az ajánlás.

DEÁK FERENCZ: Zemplén követének kivánatát nem csak a repræsentativ rendszer természetéből önként következőnek, hanem törvényeinken alapultnak is hiszi. Vannak ugyanis számtalan czikkelyek törvénykönyvünkben, melyek bizonyítják, hogy az ország rendes jövedelmeit tartozik a fejedelem honunk védelmére fordítani, s csak akkor nyilik alkalom adósegedelmet kivánni, ha ezen kutfők a czél fedezésére nem elegendők. Maga az 1715: VIII. t.-cz. is a szükségnek és hasznosságnak előleges megtudását köti az adó ajánlatához. Ezen törvényes kivánatot tehát pártolja, s nem is tart Verőcze követével, a ki azt hiszi, hogy az adóhoz föltételeket sem köthetünk; sőt a szóló egyenesen kötelesnek érzi magát ünnepélyesen kijelenteni, hogy nem csak adót adni vagy nem adni, nem csak feltételt szabni, vagy nem szabni, hanem magát a jelenleg fennálló védelmi rendszert egészen meg is változtatni, a nemzetnek jussa és szabadsága van. Ennek előrebocsátásával, miután Borsodnak kivánatát a mult napokban hozott végzés már elmellőzte, három ágazatra véli a tanácskozás tárgyát oszolni: 1-ső az idő, melyre az adó ajánltatik; 2-dik a feltételek, mik alatt és 3-dik, hogy mennyi ajánltassék? A mi az elsőt illeti: azon sarkalatos 1791. törvény, mely az adó tárgyát teljes kiterjedésében országgyűlésére tartozónak rendeli, nyilván mutatja, hogy jussunk van az adót nem csak diaetától diaetáig, hanem bizonyos naphoz kötve ajánlani, úgy hogy ha az alatt országgyűlése nem volna, a kiszabott napnak elérkeztével az adó is megszünjék. Trencsén követének e részbeli indítványát tehát annál inkább pártolja, minthogy egyenes összefüggésben van a junctimtóli elálláshoz kötött amaz első feltétellel, hogy a jövő diaeta napja törvénynyel meghatároztassék. Továbbá, a mi az ajánlat feltételeit illeti, nem szükség mutogatni, hogy a katonai élelmezés törvény kívüli terhe oly súlyos, hogy annak megszüntetésére mindent elkövetni mulhatatlan kötelesség. Ez már a T. t. czikkelyhez is hozzáköttetett ugyan; de a szónok ezzel meg nem elégszik, s az adóhoz is hozzáköti; mert annál erősebben áll a kivánat, mentől több oly tárgyakhoz köttetik, melyek a kormány érdekében feküsznek. Ennek tehát a T. articulus 6. §-a szerint való megszüntetését a szóló követ feltételül teszi. És miután a tapasztalás bizonyítja, hogy ha a kormány tetszése szerinti summa ajánltatik, a summa azon szokott záradék mellett sub consvetis cautelis et conditionibus elfogadtatik, a feltételek pedig félrevettetnek, a szónok ez ellen magát biztosítani kivánja, s Trencsén javaslata szerint tettleg bemenvén a deperditák megszüntetésébe, kinyilatkoztatja, hogy mindaddig, míg az adó tárgyával természeténél fogva is szoros összefüggésben lévő alimentatió meg sem szüntetik, 3 millió 800 ezernél többet teljességgel nem ajánl.