A PRÆPARANDIÁK ÉS A POLYTECHNICUM TÁRGYÁBAN.

A KK. és RR. 1836. ápril 30-dikán tartott kerületi űlésében fölvétetett ő felségének ápril 29-kén kelt kir. válasza a praparandiák és a polytechnicum tárgyában. Tartalma, a következű: ő felsége királyi tiszténél fogva gondoskodni fog, hogy ezen intézetek, a mennyire a körülmények megengedik, fölállítassanak, e tárgyban tehát törvényt alkotni nem szükséges.

DEÁK FERENCZ: Ha valamire, ezen kir. válaszra ugyan el lehet mondani: quod cito fit, male fit. Tegnap ment el a felirat, ma választ kaptunk; de nincs benne köszönet. Azonban én ugyan optimista nem vagyok, de mégis úgy hiszem, hogy materiális rossz oldala mellett még ezen menthetetlenül rossz resolutiónak is van egy kis morális jó oldala. Sokaknak keblében ha biztos hiedelem nem is, de legalább némi remény lehetett, hogy a kormány, mert erről szólok s nem a fejedelemről, talán csak mégis akarja a nemzet javát; de egy-két ilyen ártatlan resolutiócska eloszlat minden illusiót, s azért köszönet neki, mert az illusiónál nincs veszélyesebb betegség. Mi nem kértünk pénzt a kormánytól, nem munkát, nem engedélyt, meg csak tanácsot sem; nem bántottuk a kir. jussokat, nem akartunk magunknak újakat szerezni; csak azt jelentettük, hogy tervet szeretnénk a népnevelés és közművészet tárgyában készíttetni; a kormány azonban ezt is megtagadja. S mi következik innen? Az, hogy ismét elszaporodik néhány kebelre azon érzés, hogy a kormány látni kezdvén, hogy tán még Magyarország is csakugyan lehet boldog valaha, e felett aggodalomba esett, s hogy az ország valamikép boldoggá ne lehessen, ily resolutiókat bocsát ki. Szerencsétlen politika nyomorult fonák kalkulus, mert ugyan lehet-e fonákabbat csak képzelni is, mint bennünk most a diaeta végével ily keserű érzést támasztani? Hát nem volt képes a kormány belátni, hogy ezen keserűséget magunkkal viszszük, hogy az átszivárog küldőinkbe, az országnak minden lakósaiba, hogy táplálva lesz általunk három esztendőn keresztül, s hogy a jövő országgyűlésre ugyanazon érzéssel gyűlnek össze a nemzet képviselői? Hogy ez így van, így lesz, annak belátására csak nem is igen nagy jóslói talentum vala szükséges, és hogy azon resolutiók, melyek ily következményt szülnek, sikeresb eszközök a nemzeti morális erő kifejtésére, mint minden polytechnikumi intézetek, azt ugyan bátran merem állítani. A felirást megújíttatni kivánom; egyébiránt én is azt tartom, hogy a nemzet fog gondoskodni magáról.