|
A
KIRÁLYI PÁRNAK MAGYAR NYELVEN FOGADÁSÁRÓL.
I.
Zala vármegye 1839.
május 6-dikán tartott közgyűlése jegyzőkönyvének 1644. számú pontja
így szól:
«1644. sz.
Kihirdetetett ő cs. kir. felségének azon kegy. kir. levele, melyben az
ország gyűlését pünkösd utáni 2-dik vagyis f. é. junius 2-ikára
esendő vasárnapra Pozsony sz. kir. városban tartatni, s azt Isten
segedelmével ön felséges személyével megnyitani határozta; mit kir. tiszte s a
közboldogság ügye kiván, Magyarország s a hozzá kapcsolt részek hű Karai s
Rendeivel azon eszközökről is, melyek által az 1830: VII. törvényczikkben
ennek következtéül állított, s 10 évek multa után okvetetlen elbocsátandó
katonaujonczokról adott nyilvános igéret teljesíttethessék, s a magyar ezredek
vitézi erejök hírének, s a nemzet dicsűségének tovább is megfelelő
állapotban tartására mód nyujtassék - tanácskozandó; mihez képest ezennel kegy.
meghagyja és erősen parancsolja, hogy a kitűzött napra és helyre a
megye kebeléből két választott s megbizott követet, t. i. alkalmas és békeszerető
férfiakat küldjön s utasítson minden mentegetés nélkül, kik az érintett
közországgyűlésen jelen lenni, s ott a többi főpap, zászlós és nemes
urakkal s Magyarország s a hozzá tartozó részek Karai és Rendeivel együtt
egyedül az ország boldogságára, fentartására s hasznára czélzó szándékát s
előterjesztéseit bővebben megérteni, s azokról tanakodni és
intézkedni tartozzanak; gondoskodva a megye szorgalmatosan, hogy követei a
kijelölt határnapon és helyen bizonynyal és csalhatatlanul jelenjenek meg; az
ország köztörvényében foglalt büntetés alatt különben nem teendő.
A felolvasott kegy.
kir. meghívólevélnek tartalmához képest e nemes megyének igen nagy számmal
megjelent Karai és Rendei azon határtalan bizodalomtól, melylyel az utolsó s
oly hosszú ideig tartott, s az egész nemzet egyetemére oly jótékony hatással
volt országgyűlési több érdemes követeik közől Deák Ferencz s
Hertelendy Károly táblabiró, s legutolsó két követeik iránt viseltettek - most
is vezéreltetve, őket közakarattal s minden legkisebb ellentmondás nélkül
a jövő ország gyűlésére követeiknek elválasztották, a kik is az ily
egy szívvel nyilvánított közóhajtást és bizodalmat méltányolva, a követséget el
is vállalták».
A KK és RR.-nek az
1839. évi junius 2-dik napjára Pozsony városába összehívott országgyűlése
országos első űlésében az elnök jelentette, hogy a király és
királyné az nap Pozsonyba érkeznek, s Szőgyény László nádori
itélőmesterrel fölolvastatta a fogadás iránt készült rendszabást. Sárközy
Kázmér, Fehérmegye követe, megtámadta annak azon pontját, hogy az ország
primása ő fölségét latin nyelven üdvözli; kivánta, hogy ő fölsége
magyarul szólíttassék meg, s ennek elérése czéljából a nádor közbenjárásának
kikérését indítványozta. A rendek az indítvány alapján elhatározták, hogy
átalánosan minden üdvözlések és tisztelkedések egyedül magyar nyelven
tétessenek, s arra a kérdésre tértek át, mit üzenjenek erre nézve a
főrendeknek.
DEÁK FERENCZ: Ha a közvéleményt jól
fogta föl, akkor a főrendeknek mint ezen tábla határozatát azt kellene üzenni,
hogy a RR. táblája a felolvasott rendszabás folytában elhatározta, hogy ő
fölségök csupán és egyedül: csak a honi magyar nyelven üdvözöltessenek, s
kérjük a főrendeket, hogy a rendeknek ebbeli határozatához ők is
járulni méltóztassanak.
II.
Az elnök már az
idő rövidségénél fogva sem tartotta jónak, hogy e kérdés országos
tanácskozás tárgyává tétessék, s czélszerűbbnek vélte a nádor
közbenjárását. Marczibányi Lőrincz, Nyitramegye követe, követni
akarta a mult országgyűlés nyomdokait s azért pártolta a nádori
közbenjárást.
DEÁK FERENCZ: Előadását
gyámolítólag fölhozza, hogy ő fölsége átalánosan az országosan
egybegyűlt rendek nevében tisztelendő meg, minthogy pedig az országos
rendek egyik kiegészítő részét a főrendek teszik, annál fogva
szükséges, hogy ők is a rendek kivánságára rábirassanak és azon fogvást a
rendeknek ebbeli kivánságát, mint ezen tábla határozatát, velök közölni kell.
Az elnöknek azon kijelentését, hogy ő királyi főherczegségének, a
nádornak, közbenjárása kikéressék, nem veszi azon értelemben, mint Nyitra
vármegye követe venni látszott, mert a nádori közbenjárásnak; már a magyar jus
publicum szerint is, különös értelme lévén; annak törvényesen csak ott van
helye, hol a király és a nemzet között érdekes különbözés támad, minek már a mult
országgyülésen is példája volt, midőn t. i. a két tábla ő felségének
czíme iránt megegyezni nem tudván, ő felsége kegyelmesen azt méltóztatott
parancsolni, hogy felirataikat az országos rendek a tudvalevő törvényes
módon lepecsételetlenül, t. i. a nádor által, küldjék föl. Ha tehát a
nádori közbenjárást az elnök is ezen értelemben kivánta volna venni, ebben
részéről sohasem egyez meg, hanem így, mint előbb is kijelenteni
szerencsés volt, a rendek ebbeli kivánsága mint határozatjok a főrendekkel
küldöttség által közöltetvén, ha részökről abban a főrendek is
megegyeznének, akkor ezen közóhajtást a nádor ő cs. kir.
főherczegsége ő felségének meg fogja vinni. Részéről a nádori
közbenjárást csak ily értelemben fogadhatja el.
|