ALAKULÁS.

A KK. és RR. 1839. junius 8-án tartott kerületi első űlésében Palóczy László közfelkiáltás útján kerületi jegyzőnek választatván, Marczibányi Antal, Trencsénmegye követe, azt javasolta, hogy a többi jegyző titkos szavazással választassék, mert vannak itt - úgy szólott - olyanok, kiknek nincs joguk választani. Vághy Ferencz, Sopron városa követe, kivánta, hogy a városok követei a kerületi jegyzők és a naplóbirálók választásából ki ne rekesztessenek. Somssich Miklós, Somogymegye követe, pedig a napló szabad nyomathatása mellett szólalt föl, s a főrendeket föl akarta hívni, hogy tanácskozásaikról szintén naplót vigyenek. Szentkirályi Mór, Pestmegye követe, a KK. és RR. táblája kiegészítésének kérdését hozta szóba, s előadván, hogy Ráday Gedeon gr., kit Pestmegye rendei május 4-dikén tartott gyűlésökben követjöknek választottak, ő felsége nevében érkezett felső rendelet által, mint közkereset alatt álló, eltiltatott az országgyűlésen való megjelenéstől, fölhívta a KK.-at és RR.-et annak kimondására, hogy Ráday Gedeon grófot törvényes követnek elismerik, s hogy addig semmi diplomatikus lépést nem tesznek, míg kiegészítve nincsenek.

DEÁK FERENCZ: A Pest vármegyei indítványt mindenek közt a legfontosabbnak tekintem, és épen azért nem akarok mindaddig hozzászólani, míg ezen tárgy különösen fel nem vétetik, mert sok más kérdésekkel nem akarom megszakítani. A mi a jegyzők választását illeti, itt nincs más kérdés, mint hogy ki-ki szabadon válaszszon jegyzőt. A napló kérdése is fontos. Erre nézve Somogy követével egyetértek, de nekem utasításom többre is terjed, azaz én országgyűlési újságot is kivánok, de e két tárgyat együtt szeretném tanácskozás alá vetetni. Előadatott továbbá a kir. városok részéről azon kérés, hogy naplóbirálók és ker. jegyzők közülök is választassanak. Erre nézve küldőim azt hiszik, hogy a kir. városok ezen kivánságának teljesítését törvény, méltányosság és igazság egyiránt parancsolják, már csak azon szempontból indulva is ki, hogy a királyi városok naponkint nagyobb szerepet kezdenek játszani hazánkban. Küldőim azt hiszik, hogy ha szabadok akarunk lenni, legyünk egyszersmind igazságosak; azt hiszik, hogy. képviseleti rendszerünket nem megszorítani, sőt inkább kiterjeszteni kell. De mikor azt mondom, hogy törvény és méltányosság parancsolja a királyi városok iránti figyelmet, azt kérdem egyszersmind, mi tehát a királyi város? Verbőczyvel azt tartom, hogy az unitas civium, tehát az egy városban lakó polgároknak egyesülete. Azon igazság tehát, mely azt parancsolja, hogy votumot adjak a városoknak, parancsolja azt is, hogy ne csak 40 és néhány polgárnak, kik követeiket s tisztviselőiket választják, adjam ezen just, hanem az egész polgárságnak; de e részben sietnünk kell, mert mennél jobban halad az idő és mennél inkább halogatjuk e kérdés eldöntését, annál inkább vesztjük ezen nagy számú polgártársaink szeretetét. Vigyük már most a dolgot az igazság mezejére; mondjuk ki nyiltan, hogy a kir. városokban nem csak szabad, hanem kell is a követnek minden polgár által választatni, s akkor mi is meg fogjuk adni a városi követeknek arány szerint a votumat; de míg azon elv parancsolólag kimondva nem lészen, addig még csak feltételesen sem állok reá, hogy szavazattal birjanak. Engem, fájdalom! tapasztalás tanított arra, hogy az ilyen föltételtől függő kérdéseknél nem volna tanácsos megtenni az elhatározó lépést s későbben várni a föltétel teljesülését; azonban nem bánom, ha a kir. városok most is már választanak maguk közül jegyzőket és naplóbirálókat, de e tettből következést ne húzzanak a jövendőre.