|
A
SZÓLÁS SZABADSÁGÁN EJTETT SÉRELMEKRŐL.
A KK. és RR. 1839.
jun. 24-kén tartott kerületi űlésében Szentkirályi Mór szóba hozta
a szólás szabadságán ejtett sérelmeket. Ő és utána többen előadták,
mik e részben az utolsó országgyűlés idején történtek. Hogy Wesselényi
Miklós b. azon beszédért, melyet Szathmármegye közgyűlésén 1834. decz.
9-kén tartott, hűtlenségi perbe fogatott; hogy hasonló sors érte Barsmegye
követét azokért, miket a KK. és RR. 1835. január 22-dikén tartott országos
űlésében mondott; hogy Békésmegyébe azért, mert követeinek egy
közérdekű tárgy érdemében utasítást adott, s azt több megyével közölte,
kir. biztosi vizsgálat rendeltetett. Elsorolták azután, a mik az utolsó
országgyűlés óta történtek. Hogy Wesselényi M. b. oly vádra, melyet
törvényeink a hűtlenségi esetek közé nem számítanak, súlyos büntetésre
itéltetett; hogy többen megyéjük közgyűlésén kimondott véleményök miatt
részint hűtlenségi, részint becsületsértési perbe fogattak; több ifju, kit
az utolsó országgyűlés berekesztése után felségsértéssel vádoltak, katonai
erővel fogságra vitetett és súlyos büntetésre itéltetett; hogy Kossuth
Lajos, ki több törvényhatóság felszólítására a megyék tanácskozásairól irott
magánlevelezéseket folytatott, ettől eltiltatott, perbe idéztetett és
súlyos büntetésben elmarasztaltatott.
DEÁK FERENCZ: Vannak oly közönséges
elösmert igazságok, melyeket okokkal támogatni nem csak felesleges, hanem talán
magára az igazságra nézve káros volna. Ilyen az, hogy szólásszabadság nélkül
nem lehet törvényhozás, nem lehet alkotmányos ország. Ilyen igazság az, hogy a
megsértett szólásszabadságot minden önkény ellen oltalmazni kell. A mult
országgyülés rendei bőven kifejtve ez iránt nézetüket, ezeknek egyes
taglalatába nem kiván bocsátkozni; elégnek tartja most a mult országgyűlés
óta elkövetett újabb sérelmek elsorolását. Ezeknek egyes elszámítása után
általmegy a birói függetlenség kérdésére. Kivánja a szóló is a biró
függetlenségét, de úgy, hogy az ne terjesztessék oly messze, hogy a biró a
törvény rendelte formáktól eltávozhassék; mert ezen formákat a törvényhozás
azért szabta ki, hogy azok mellett az egyes polgár biztosíttassék. Mikor tehát
a biró azokon túl lép, akkor őt függetlennek mondani többé nem lehet.
Mikor minden polgár büntetés alá veendő, ki a törvény határain túl lépett,
a birónak adjunk-e ily függetlenséget? Hiszen ha ezen elv kimondatik, akkor
kimondatik az is; hogy a biró nem szolgája, hanem ura a törvényhozásnak. Mikor
a biró törvényt sért, felelet alá tartozik, mert hatalmával visszaélt, még
pedig felelettel tartozik annak, kitől kapta a hatalmat, vagyis a
törvényhozásnak. Nem tartja ugyan a szóló idetartozónak azon esetet, midőn
törvény hiányában a biró lelkiismerete szerint mondja ki véleményét; de
midőn oly esetekre mondja ki kárhoztató ítéletét, melyekről a törvény
nem mondja, hogy bűn, akkor a biró igenis felelettel tartozik, mert neki
csak törvényt szabad itélete alapjául felvenni. Egyébiránt megkülönbözteti azon
hibákat, melyeket a kormány cselekedett azoktól, melyeket a biró elkövetett. A
kormány hibáira nézve Zala rendei azt kivánják, hogy azon tanácsosok, kik az
utóbbi törvénytelen parancsokat aláirták, valamint azok is, kik a fejedelem ajtaját
a folyamodó megyék elől elzárták, az Ulászló VI. és VII. czikkelye szerint
büntettessenek. A birákra nézve pedig azt kívánják, hogy azok, kik készakarva
éltek vissza eljárások hatalmával, szintén megbüntettessenek; ha azonban
kisülne az, hogy nem készakarva, hanem hibából tették azt, akkor nem lehet
őket büntetni. A legnagyobb ostora a nemzetnek az, ha oly birái vannak,
kik iránt a bizodalmát elvesztette; elveszti pedig az olyan, ki a
nyilvánosságot annyira utálja, attól annyira fél, hogy terhelő körülménynek
tartja, ha a fél pörét a törvényhatóságokkal közli; ilyen birák nem érdemesek a
bizodalomra. Kérjük meg tehát ő felségét, hogy helyettük másokat kinevezni
méltóztassék, s ez volna azon első lépés, mely a nemzet és fejedelem közti
bizodalom helyreállítására vezetne. A szóló reményli, hogy ő felsége meg
fogja szüntetni a nemzetnek ebbeli aggodalmát. Nem kegyelem kéréséről van
itt a szó, hanem a törvényhozásnak kötelességében áll a felség elébe
terjeszteni, ha valahol hibákat talál. Jövendőre nézve nem egyezik meg a
szóló egy új törvénynek alkotásában, mert ezzel az mondatnék ki, hogy az eddigi
törvények homályosak voltak, hanem ha valami igazítások lennének szükségesek,
azokhoz annak idejében fog szólani.
|