A SÉRELMEK ORVOSLÁSÁNAK ELSŐSÉGÉRŐL.

A KK. és RR. 1839. augusztus 1-sején tartott kerületi űlésében fölvétetett ő felségének julius 28-kán kelt kir. leirata. Ebben ő felsége elmondja, mennyire kedvetlenül hatott reá azon értesülés, hogy nem fogott a kir. előadások tárgyalásához az országgyűlés abbeli aggodalmában, hogy a követválasztás szabadságára nézve valami sérelem hárul a Ráday gr. ügyében Pestmegyéhez május 8-dikán küldött kir. leiratából, melyet, mivel Pestmegye egyik követjévé most is becstelenségi büntetés keresete alatt levő személyt választott, a végett küldött oda, hogy e hivatal és az országgyűlés szentsége tekintetéből e személynek az országgyűlésen helye nem lévén, az említett megye mást, ily szeplőtől mentet, válaszszon követjéül. Ő felsége kijelenti, hogy a megyéket a törvényekkel, s igazságos és helybenhagyott szokásokkal megegyező hatóságuk gyakorlatában korlátozni nem akarja; de viszont nem kételkedik, hogy a rendek sem akarják elmulasztani azon gondoskodást és ovatosságot, melyet elődeik önkényt követtek az ország becsűletének és díszének föntartásában mindazok ellen, kik - a Rádayéhoz hasonló perben voltak. Inti tehát a rendeket, hogy siettessék a tanácskozásokat.

A pestmegyei sérelem tárgyalása alkalmával ugyanis a KK. és RR. a junius 18-dikán tartott országos űlésben azt határozták, hogy ne a kir. előadások vétessenek föl, hanem mindenekelőtt a pesti sérelem terjesztessék föl; a kerületileg készült üzenetnek utolsó pontját illetőleg pedig Zarka János indítványára Deák F. hozzájárulásával kimondották, hogy «a pesti sérelem után a szólás szabadságán ejtett, az 1836: XXI. t.-cz. meg nem tartásából eredett és az 1836. esztendei előleges sérelmeket kivánják fölterjeszteni; ezeken kívül azonban addig, míg a pesti sérelemre kedvező válasz nem érkezik, semmi más tárgyat fölterjeszteni nem kivánnak».

Több követ természetesnek mondotta, hogy a kir. leiratra felelni kell, ámbár ezzel megrontják az imént előadott záradék erejét; indítványozták, hogy a föliratban a Ráday-ügyre nézve óvás tétessék, de egyúttal jelentsék ki a rendek, hogy a kir. előadásokat tárgyalni akarják s épen azért kérjék meg ő felségét, hogy az ujonczokra nézve az adatokat, a Duna szabályozására nézve pedig a terveket közölje velök. Mások azt kivánták, hogy maradjanak meg a rendek a nyolcz hét óta vitatott üzenet mellett.

DEÁK FERENCZ: Ezen kir. leiratra minden esetre kell felelni. Nem ereszkedem abba, hogy megengedi-e ezt a záradék, vagy nem? Itt azon thesis áll, hogy a felirat szükséges; mit kell ezen feliratban mondanunk, későbbi határozatunktól függ. Részemről nem tagadom a leiratnak számos jó oldalait; elismerem, hogy ez igen különbözik attól, mely május 8-án küldetett Pestmegyéhez, mert emez dorgálja a megyét, hogy miért választotta törvény ellen gr. Rádayt; a hozzánk érkezettben pedig nincs dorgálás, nem mondatik a gr. Ráday választása törvény elleninek, hanem csak az mondatik, hogy ily választás az ősi szokásokkal meg nem egyező, s biztosítást igér a fejedelem, hogy a nemzet szabad választását gátolni nem akarja. Azonban, ha ezen igéret enyhíti is, de meg nem szünteti aggodalmunkat. Mert a kormánynak a május 8-diki leirat által okozott tette nincs tettleg orvosolva; addig pedig, míg a követválasztáson ejtett sérelem tettleg orvosolva nem leszen, nincs orvosolva a sérelem. Azt mondja a leirat, hogy őseink szokásaival meg nem egyezik, hogy közkereset alá vett személy a törvényhozásban részt vehessen; de ne menjünk régi példákra, noha volnának: a nem rég történtek azt mutatják, hogy a súlyosabb pörbe idézett barsi követ - Balogh János - közöttünk ült és senki meg nem szólította követsége letevésére. E szerint mindenki azt hitte, hogy gr. Rádayt is meg lehet választani, mert a közt, hogy valaki pörbe idéztetés után is követ maradhasson és a közt, hogy valaki pörbe idéztetés után követté választassék, nincs különbség. A törvény elsorolván a követnek választandók tulajdonait, csak a nemtelennek tagadja még a megyei követséget. Már azt kérdem, hogy ha valakinek ezen teremben azon thesist tették volna fel a pesti követválasztás előtt, hogy Magyarországban az eddigi gyakorlat szerint lehet-e közkereset alatt levőt követnek választani? azt hiszem alig találkozott volna valaki, ki igennel ne felelt volna. Ki kell azt jelentenünk feliratunkban is, hogy épen azon gyakorlat, melyre ő felsége hivatkozik, azt mutatja, hogy a közkereset alatti lételi senkit követségétől meg nem foszthat. Átlátom ugyan, hogy midőn sérelmeink orvoslását ennyire sürgetjük, ez messze viheti tanácskozásainkat, s talán súlyosak lesznek a következések; de ha gr. Ráday esete soha nem történt volna, s ő itt köztünk ülhetne is, küldőim még akkor is a szólás szabadságán ejtett sérelmek orvoslását kivánják előlegesen; mert ha ezen testület meg van fosztva azon jogától, hogy nyilvánosan kijelenthesse véleményét, nincs tanácskozási, nincs szólásbeli szabadsága. Azért tehát, mig a követválasztásbeli és szólás szabadsági sérelmek nem lesznek tettleg orvosolva, küldőim meghagyásából semmibe sem ereszkedhetem.