A JUNCTIM.

I.

A KK. és RR. 1839. szeptember 12-dikén tartott kerületi űlésében tanácskoztak a főrendek 3-dik válaszüzenetéről a julius 28-káról érkezett kir. leirat tárgyában. A főrendek benne újból fölszólították a KK. és RR.-et, egyezzenek bele a tudakozó feliratnak a czélba vett kapcsolat nélkül ő felsége elé terjesztésébe. Az elnöknek azon kérdésére, elfogadják-e a rendek a főrendek üzenetét, ez volt a közfelkiáltás: «nem fogadjuk el». Azon kérdés tétetvén föl, megmaradnak-e előbbeni üzenetük mellett, Nagy Pál indítványozta, egyezzenek bele a KK. és RR. a tudakozó feliratnak minden kapcsolat nélkül való fölterjesztésébe, de egyúttal nyilatkoztassák ki a főrendeknek, hogy e feliratot csak úgy küldik föl, ha ők is a hozzájuk átküldött sérelmek tárgyalásába tettleg belebocsátkoznak.

DEÁK FERENCZ: Csak röviden szólok a főrendi üzenetről, melyet bármi figyelemmel olvastam, nem találok benne oly okot, melyre felelni kellene. Egyébiránt a mi Sopron követének a közelítés végett tett javaslatát illeti, arra azt jegyzem meg, hogy benne az alkunak alapja az, hogy mi felterjesztjük a kir. előadásokra teendő feliratot úgy, ha másrészről a főrendek is felveendik hozzájok küldött üzeneteinket, az az, ha azt fogják tenni, mit eddig is kötelességök volt volna cselekedni, hogy t. i. mondják ki, mit tartanak sérelmeinkről? Ezt én nem tartom engedménynek, ez az alkotmánynak megbuktatása. Mi elhatároztuk, hogy a tudakozó felirathoz fogjuk kötni sérelmeinket is. Most mindaddig, míg ezen előbbi határozatunktól el nem üttetünk, más módosításhoz nem járulhatok. Én a junctimot elejteni nem kivánom, mert a junctim elvetésével meghatározná maga ezen tábla azt, hogy a kir. előadások előtt nem lehet felvenni a sérelmeket, s akkor kimondatnék az is, hogy Magyarország gyűlése megszűnik lenni az, minek lenni kellene, és csupán kivánatok országgyűlése leend; mert ha a fejedelem meghívhatja és eloszlathatja az országgyűlést, a mikor neki tetszik, és mindenkor a kir. előadásokat kell előbb elintézni, akkor elvesz minden jussunk sérelmeink orvosolhatására. De talán nem fogja ezt tenni a kormány, ezt mondják némelyek. Igaz, hogy most még ezt tenni nem fogja, de foghatja idővel; már pedig alkotmányos országban nem csak néhány évre, hanem a jövendő biztosítására is kell számolni; arra pedig, hogy országgyűlésünk formáját postulatumok országgyűlésévé változtatni engedjem, nem vagyok küldőimtől felhatalmazva, s ha felhatalmazva volnék is, örömestebb lelépnék ezen pályáról, hogy sem hazám szabadságának megsemmisítésére segédkezet nyujtsak, s így mindaddig megmaradok előbbi üzenetünk mellett, mígnem attól a többség által elüttetem.

II.

Ugyanebben a tárgyban még egyszer szólott. A többség az előbbeni üzenet elejtésére szavazván, Hertelendy Miksa, torontáli követ, indítványozta, hogy küldessék ő felségéhez a tudakoló fölirat, de a junctim elvének megmentésére jelentsék ki benne, hogy «ámbár vannak oly súlyos sérelmeink, melyek minden más tárgy előtt volnának fölterjesztendők, de ezeket most még nem terjeszthetjük föl, mert irántuk a két tábla közt egyesség még nem jött létre; mihelyt azonban ez megtörténik, azonnal föl fogjuk azokat terjeszteni». Deák beszédére Nagy Pál azt felelte, hogy «ha az országgyűlés a kir. előadásokba bele is bocsátkozik, nem lehet mondani, hogy postulatumok országgyűlésévé változik, mert ama tartományokban nincs is helye a tanácskozásoknak, hanem fölolvastatván a kivánatok, fölteszi a commissarius kalapját, s ezzel az országgyűlés eloszlott». Szentkirályi Mór tudósította a rendeket, hogy követtársa Ráday Gedeon gróf a követségről lemondott.

DEÁK FERENCZ: Két indítvány tétetett itt üzenetünk módosításául: a soproni és torontáli. Én mindkettőt korán valóknak tartom. Ők azt adják elő, mit feleljünk a főrendeknek; én azt látom, hogy előbb arról kell tanácskoznunk, hogy mit cselekedjünk? Azon többség, mely az előbbi üzenet módosítását elhatározta, el fogja határozni azt is, mint legyen a módosítás? Ha arról volna a szó, mit feleljünk a főrendeknek? akkor több követ uraknak az volna a kivánsága, hogy fogadjuk el a főrendek üzenetét; már pedig azt a RR. elhatározták, hogy a főrendi üzenetet érdemileg el nem fogadják; maga Sopron követe sem akarta ezt, mert annak értelme az, hogy a tudakozó feliratot minden kapcsolat nélkül küldjük fel. Egyébiránt azt látom, hogy csekély vagy tán semmi reményem sem lehet, hogy a szabad választás és szólás sérelmei orvosoltassanak. Sopron követe ugyan azt mondja, hogy a választási sérelmet mindenkor mint redintegrationalis kérdést kellett volna tekinteni, és mégis ő volt az, ki ezen sérelemnek elsőségét ellenzette. Ezen tapasztalat újra meggyőz engem arról, hogy ha valaki komolyan nem akar valamit, akkor jobb igen sokat kivánni, az meg nem adatik, és még sem mondhatják majd felőle, hogy azt nem kivánta. Nem régen történt, midőn arról szavaztunk, hogy a szólásszabadság és választás sérelmei hozzá kapcsoltassanak-e a tudakozó felirathoz vagy csak említtessenek? Akkor a kapcsolat határoztatott el, s most csak mintegy engedményül akarják adni azt is, hogy megemlíttessenek. Ki kezeskedik arról, ha vajjon nem fog-e ez fokonkint még tovább is menni? ki kezeskedik arról, ha nem fogunk-e végre megbukni? nem fogunk-e ott lenni, mint Kraszna követe - Bánffy b. - mondá, hogy legalább a választási sérelem végre még sérelemnek sem fog ismertetni. Tekintsünk vissza a mult két hétre, s lehet-e csalókább állásunk ezen sérelemre nézve? Most tehát, midőn gr. Ráday követségéről lemondott, s a tettleges orvoslást kérnünk többé nem szükséges, nem is lehet, most van még arra idő, hogy ezen kérdést végképen el ne ejtsük, hanem reclamáljuk azt a főrendeknél, és a törvény megsértése ellen ünnepélyes óvásunkat tegyük. Én is tehát, bár szomorú érzettel, kész vagyok letenni ezen sérelmet úgy, mint a mult országgyűlésen a vallásbeli letétetett; de részünkről kinyilatkoztatjuk, hogy törvénynél s a kormány által is meg nem gyengített gyakorlatnál fogva választási szabadságunkat korlátozni nem szabad. Egyébiránt, hogy csakugyan kell mégis ezen tudakozó felirattal valamit junctim felterjeszteni, azt úgy hiszem senki kétségbe hozni nem fogja. Ki ennek szükségét nem érzi, annak igen hasztalanok volnának szavaim. Most csak arra kérem a RR.-ket, hogy ha már a többség arra kényszerített is, hogy óvással letegyük ezen választási sérelmet, ne kivánják, hogy tanui legyünk az alkotmányos szabadság tökéletes megbukásának: kapcsoljunk sérelmeket ezen tudakozó felirathoz. Sopron követének éles elméje talált ugyan egy kis különbséget a magyarországi és az örökös tartományok országgyűlései között még akkor is, ha sérelmeinket most föl nem terjesztjük. Ezt azonban csak logikai szoros elmélkedéssel lehet megkülönböztetni. Nekünk pedig szabad alkotmány kell; nekünk nem elég csak arról szólani, ki legyen az országgyűlés elnöke, s minő forma ruháiknak kell lenni a Landständeknek; nekünk több kell: mi alkotmányunk fönmaradását kivánjuk. Kérdem Sopron követét, kész lesz-e feláldozni jogainkat azon reménységnek, hogy nem fog országgyűlésünk a sérelmek orvoslása előtt eloszlattatni, holott az eddigi tapasztalat mindenkor mást bizonyított? Hogy fogunk küldőink előtt megállani, ha majd haza menvén, megkérdezik: mit tettünk ez országgyűlésen? orvosoltattuk-e a szólás és a választás szabadságán ejtett sérelmeket? s mi azt fogjuk felelni, hogy igenis akartuk ezt tenni, de nem lehetett, mert katonát kellett adni, s azután eloszlatták az országgyűlést. Kérdezni fogják, hogy az előleges sérelmekre, az erdélyi visszakapcsolt megyékre és a sóra nézve mit tettünk? s mi azt fogjuk felelni, hogy mindezek iránt nem lehetett semmit végeznünk, mert katonát kellett adni s azután haza bocsátottak. Azt fogják kérdezni, hogy tettünk-e valamit a hitel helyrehozására, s mi azt fogjuk felelni, hogy nem, mert katonát kellett adni. S így a letiprott alkotmányos szabadság egész fájdalmával lennénk kénytelenek haza menni. A t. RR.-hez fordulok tehát, s kérem, mentsék meg a hazát ezen veszedelemtől, mentsék meg az alkotmányt ilyen súlyos csapástól. Nem ismerem ugyan a megyék utasításait, de nem hiszem, hogy volna megye, mely vétkül tulajdonítaná követének, hogy a tudakozó felirattal együtt sérelmek felterjesztésében is megegyezett; ha pedig rossz néven vennék a küldők, hogy a követ többet cselekedett, mint parancsolva volt, akkor soha jobb időben nem érte hazánkat e csapás. Részemről azt fogom sürgetni, hogy mentül több sérelem terjesztessék fel e tudakozó felirattal együtt. Nem a magam, nem megyém nevében kérem ezen concessiót, hanem kérem a haza szent nevére, hogy sérelmei a felirathoz kapcsoltassanak, s meg vagyok győződve, hogy így a RR.-et a hazának és a maradéknak nem átka, hanem áldása fogja követni. Vigyázzunk, hogy önhibánk miatt ne veszszen el alkotmányunk.