|
A MAGYAR NYELVRŐL.
A KK. és RR. 1839.
október 25-dikén tartott kerűleti űlésökben tárgyalták a nádornak az
október 24-dikén tartott vegyes űlésben tett nyilatkozatát, melylyel
ő felségének a magyar nyelvű föliratok tárgyában kijelentett abbeli
szándékát közölte az ország rendeivel, hogy hajlandó a RR. ez irányu
kivánatának elfogadására, s csak azt óhajtja, hogy mivel itt törvény
változtatása forog kérdésben, az ország rendei szokott módon terjeszszék föl ez
iránt föliratukat. Klauzál Gábor indítványozta, hogy a tudakozó
föliratban, melylyel különben is több tárgy lesz összefoglalva, kéressék meg
ő felsége, fogadja el az ezentúl csupán magyar nyelven irandó
fölterjesztéseket. Pázmándy Dénes, Komárommegye követe, ellenben
kiemelte, hogy nem tud rá példát, melynél fogva a nemzetnek azt, a mit a nádor
közbenjárásával megnyert, még fölirat útján kellett volna kérni. Fölhozta az
1805-diki országgyűlést, a mely columnaliter magyar és latin nyelven tette
fölterjesztéseit, okul azt adván, hogy ő felsége már 1792-ben motu proprio
megengedte az ily módu föliratot. Mindjárt magyar nyelven kivánt fölirni.
DEÁK FERENCZ: Komárom követével
egyetértene, ha már a jelen kir. válaszszal megegyezett volna ő Felsége az
egyedül magyar fölirásban; de még ez iránt előbb a szokott módu
felterjesztésre utasíttatunk. Mi a felhozott példát illeti: ez ide nem
alkalmazható, mert a nádornak mostani eljárását nem lehet nádori közbenjárásnak
venni, a mennyiben ez nem oly eset, hogy közbenjárásra volt volna szükség. A
mult országgyűlésen is, midőn az V. Ferdinánd czím iránt meg nem
egyezhetett egymás közt a két tábla, végre boríték nélkül vitte föl a nádor a
feliratot, de sem az akkori, sem mostani eljárása még nem nádori közbenjárás.
Az 1805-iki példa pedig nemcsak nem hasonlít, sőt ellenkezik a mostani esettel,
mert akkor még nem volt törvény, mely a feliratok módját elhatározta volna; a
fejedelem önként megegyezett a nemzet azon természeti jogának gyakorlásában,
hogy két nyelven tegye felterjesztéseit, de már az 1805-iki országgyűlés
elhatározá a két nyelvű feliratokat, ettől pedig még föl nem
menteténk. Bár mint kivánnám - úgymond - egyedül nemzeti nyelvünkön tenni
mindjárt a felirást, de ez még most nem volna népszerü, mert sok hidegen
okoskodó ember azt mondaná: íme ő Felsége megegyezését nyilvánítá a
nemzeti kivánat elfogadására, csak még egy felirást kivánt a szokott módon
hozzá intéztetni, s az ország rendei ezt nem teljesítették, hanem via facti
hajtották végre szándékokat. Egyébiránt a csongrádi követ javaslatának
elfogadása után is fenmarad még azon út, hogy ha tagadó választ kapunk, akkor
via facti tegyük egyedűl magyar felirásainkat, és akkor a dolog
popularisabb színt fog kapni, mert a fejedelem szavába helyezett bizodalomra
lehet hivatkoznunk. (Felkiáltás: Elfogadjuk a csongrádi javaslatot!)
|