A SÉRELMEK ELŐLEGES ORVOSLÁSÁRÓL.

A KK. és RR. 1839. november 13-dikán tartott kerületi űlésükben tanácskoztak ő felségének a tudakozó föliratra november 7-dikén kelt kir. válaszáról. Ő felsége ebben kedvesen fogadta, hogy az ország rendei a kir. előadásokban munkálódnak, közölte Lederer Ignácz báró főhadi-kormányzónak megbizatását a katonaadás szükségének fölfedezésére, s igérte, hogy a fölirat többi pontjára is nem sokára kir. választ fog adni.

Klauzál Gábor indítványozta, hogy a KK. és RR. folytassák a szólás szabadsága iránt a tanácskozásokat, csak ezek fölterjesztése és a sérelmek orvoslása után lévén helye az ujonczok iránti kérdés tárgyalásának.

DEÁK FERENCZ: Akkor is, midőn az országgyűlés megnyitása után többen a kir. előadások előleges felvételét sürgettek, előadtuk azon véleményünket, hogy ezeket meg kell előzni azon súlyos sérelmek felvételének, melyek alkotmányos állapotunkat megrázkódtatták. Hosszas viták után azon egyetlen egy ok volt, melylyel a RR. többsége a tudakozó feliratot elhatározá, hogy hiszen ezen felirat nem egyéb, mint a szükség adatainak megtudakozása; ez még nem érdemleges felterjesztés; az ország legsúlyosabb sérelmeinek orvoslását majd a tudakozó felirat után sürgethetjük, s a kérdésnek érdemleges felvételénél hozzátehetjük az előleges és egyéb sérelmeinket. Ez volt szavazatjok azoknak, kik a tudakozó feliratot javaslották. Sokkal nagyobb bizodalommal vagyok a RR. többségének következetessége iránt, hogy sem okokra legyen szükségem a csongrádi indítvány támogatására; mert azt csak nem akarhatja a többség, hogy minket lépcsőnkint hátrább nyomjon, s midőn elérkezik a remélt jövendő, melyet sérelmeink fölterjesztésére kitüzött, minket újra tovább vessen, míg végre az utolsó lépcsőre jutunk, hogy sérelmeink csak az országgyűlés végével orvosoltassanak, mit ő felsége kegyessége úgy is meg fogna tenni. Nekünk követi állásunknál fogva első kötelességünk felügyelni azon jussokra, melyeket a nemzet kezünkbe letett. Azt hiszem, alig van köztünk olyan, kinek ezt szivére ne kötötték volna küldői, s azt hiszem, olyan épen nincs, ki nem akarná az ország legszebb jussát, a szólás szabadságát védeni, s az azon ejtett sérelmeket orvosolni. Ha ezen kötelességet hanyagon teljesítjük, sikeretlenek lesznek a haza várakozásai. Midőn a tudakozó felirat felett tanácskoztunk, többen voltak, kik azt mondák, hogy csak még ezt az egyet tegyük meg; néhányan pedig közülök ki is jelentették, hogy katonát nem fognak adni, míg a szólásszabadsági sérelmek orvosolva nem lesznek. Akkor nem a dolog érdemében volt a különbség, hanem csak az időben, melyhez kötni kivánták a föltételt. A többség győzött ellenünk, s mi a határozatban megnyugodtunk; most azonban itt az időpont, melyet önmaguk igéretök által kitűztek; nem várunk tőlök most egyebet, mint az adott szó biztosításának teljesítését. Ez pedig nem egyéb, mint a csongrádi követ indítványának elfogadása és ezt utasításánál fogva a szóló is elfogadja, s nem tartja szükségesnek hosszasan megmutatni azt, mennyire van a nemzetnek érdekében a szólás szabadság kivivása. Ezt a RR. előbbi üzenetökben nyilván kimondották. Most - úgymond - arról van a szó, hogy azon sérelemnek orvoslását mikor kell szorgalmazni? Azt tartom: minden órán. Mert mi szükségesebb az országra nézve? az-e, hogy ezen sérelem orvosoltassék, vagy hogy az ujonczokat minél előbb megajánljuk? Többször említém a két tárgy között levő különbséget: hogy ha most mindjárt nem ajánlunk is ujonczot, utóbb ezen országgyűlés alatt bizonyosan meg fog ez történni; azonban akármikor történik az ajánlás, az ujonczok természetesen az országgyűlés végeig kiállítva nem lesznek, s így a hazára nézve az ajánlás elhalasztásából kár nem következik, mert úgyis békesség közepette élünk; ellenben ha a szólás szabadságán ejtett sérelem orvosolva nem lesz, a most igazságtalanul és törvénytelenül szenvedők szenvedni fognak továbbra is, s nincs hatalom, mely a méltatlan szenvedéseket nekik kipótolja s az elvett szabadságot a multra nézve viszszaadja. A másik különbség az, hogy a szólás szabadságán ejtett sérelmek olyak, melyek minden embert, ki a köztanácskozásokban részt vesz, kisebb-nagyobb mértékben veszélylyel fenyegetik. Vajjon az ily körülmények nem ártanak-e a tanácskozások tisztaságának? vajjon ki nem érezte azon nyomasztó, kényszerített állapotot, mely ezen sérelmek keletkezte után minden tanácskozó testületet elfoglalt? vajjon nem visszás dolog-e a tanácskozásra nézve, midőn a szabad szóláshoz elszánás kell? Elszánás csak veszedelemben kell; itt szükséges az enthusiasmus; ellenben a tanácskozások tisztaságához nem enthusiasmus, nem elszánás, hanem hidegvérűség és megfontolás kivántatik. Ily állapotba helyezvén minket a szólásszabadsági sérelmek, nemde első, legsúlyosabb kötelességünk azokat elhárítani Annál fogva az ujonczok felajánlásának elhalasztásából kár a hazára nem következvén, ellenben a szólás szabadságán ejtett sérelmek orvoslásának minden órai elhalasztása mind a hazára, mind a kormányra a legkárosabb következéseket szülvén, első kötelességünk azokat elővenni, bevégezni, s csak akkor, ha orvosolva lesznek, ha keblünkben a fölzavart hullámok lecsillapítva lesznek, csak akkor, és ne előbb szóljunk a kir. előadásoknak ezen pontjához. Részemről küldőim szavazatát addig e tárgy fölvételéhez soha nem adom.