AVATKOZHATIK-E A
MAGYAR TÖRVÉNYHOZÁS
HORVÁTORSZÁG MUNICIPALIS JOGAIBA?
A KK. és RR. 1839.
november 19-dikén tartott országos űlésének napi rendjén volt a vallás
tárgyában készült üzenet, fölirati - és törvényjavaslat, Ez utóbbinak 14. §-a
így szólott: «az 1790: XXVI. törvény 14. §-ának rendelete ezennel
megszüntetvén, az evangelica vallás szabad és nyilvános gyakorlatát tárgyazó
törvények Horvát, Dalmát és Tót országokra is kiterjesztetnek». A horvátországi
követek ellenezték e szabályt. Egyikük - Busán Hermann - kijelentette,
hogy mindaddig, míg az 1715: CXX. és 1790: LVIII. czikkek fenn fognak
állani, a magyar törvényhozás Horvátország municipalis jogainak változtatására
befolyást nem gyakorolhat, minthogy a társországok nem subjecta, hanem adnecta
partes, s ennélfogva ünnepélyesen ellenmondott azon követelésnek, hogy az
evangelicusoknak náluk is engedtessék meg vallásuk szabad gyakorlása.
DEÁK FERENCZ: Látván, hogy a többség
az üzenetet pártolja, a dolog érdeméhez szólani nem kiván. Utasítása a mult
országgyűlésen felforgott sérelmek pártolását parancsolja, s ezt örömest
teljesíti. Nem is szólana különben, ha Horvátország követe olyakat nem állított
volna fel, miket elhallgatni épen nem lehet. Azt mondotta a horvátországi
követ, hogy míg az általa felhivott törvények fennállanak, a magyar
törvényhozásnak nincs jussa, Horvátország municipalis jogaiba avatkozni.
Azonban Magyarországnak jussa vagyon azon törvényeket is megváltoztatni,
melyeket a horvátországi követ felhozott, s átalában, ha állítása állana, akkor
visszásan volna országunk helyzete. Ha Horvátországnak volna jussa
törvényhozásunkhoz szólani, nekünk pedig nem volna jussunk az övékbe befolyni,
akkor Magyarország volna alávetve Horvátországnak, s bennünket a világ minden
diplomatái kinevetnének. Nincs Horvátországnak oly jussa, mely nem volna tárgya
törvényhozásunknak. Tapasztalásból tudja a szóló, mik azok a jussok, melyeket a
horvátországi követ szeretne a magyar törvényhozástól elvenni. Ezek közűl
csak egyet emlit, hogy Horvátország a statusnak minden hasznaiban velünk
részesül, azon jussokat gyakorolja, miket más megyék, de a terheket velünk
viselni nem akarja, úgy hogy egy középszerű megyének több terhe vagyon,
mint egész Horvátországnak. Horvátország 136 portát visel, pedig hány megye
vagyon Magyarországban 150, 160, 180 portával terhelve, s e mellett katonát sem
tart Horvátország. Midőn így a terheket egyformán velünk vinni nem akarja,
akkor törvényt kiván szabni Magyarországra, s ettől hasonlót el nem fogad.
Nem akarja a szóló előadni, mi viszonyban van Horvátország azon megyékkel,
melyek alsó-slavoniai névvel neveztetnek. De ezekkel is testvéri szeretettel
nem bánik Horvátország, midőn jussait velök megosztani nem akarja, sőt
számtalan panaszokra ad okot bánásmódjával azoknak, kiket testvérjeinek nevez.
Elkülönzését annyira viszi, hogy a közös hazának polgárait vallás tekintete
miatt kebeléből mint nem testvéreit kirekeszti. Azért sem ezeket törvényen
alapultaknak lenni nem hiszi, sem azt meg nem engedi, hogy Horvátországnak oly
jussai legyenek, melyek felett a magyarországi törvényhozás nem rendelkezhetik.
|