A SZÓLÁS SZABADSÁGÁN
EJTETT SÉRELMEKNEK A KATONÁK
MEGAJÁNLÁSA ELŐTT VALÓ ORVOSLÁSÁRÓL.
I.
A KK. és RR. 1839. november
21-dikén tartott országos űlésében az elnök tudatván, hogy Lederer
Ignácz báró, mint ő felségének kiküldöttje, már megérkezett, fölszólította
a KK. és RR.-et, válaszszanak küldöttséget, mely előtt a nevezett
lovassági tábornok a katonaadás szükségét felfedezendi. Andrássy József helytelennek
tartotta a kerületi űlés azon megállapodását, hogy a katonaadás mindaddig
tanácskozás alá nem fog vétetni, míg a szólásszabadságbeli sérelmek föl nem
terjesztetnek. A RR. a sérelmeket a kir. előadásokra vonatkozó fölirattal
junctim fölterjesztették, azonban kir. leirat csak a kir. előadásokra
érkezett s így a junctim czélra nem vezetett. Nem fog czélra vezetni a záradék
sem, hogy a KK. és RR. az ujonczok szüksége tudakozásába addig bele nem
bocsátkoznak, míg a szólásszabadság tárgya fölterjesztésében a főrendek
meg nem egyeznek, mert ha a főrendeket az okok meg nem győzték, annál
kevésbbé fogja őket meggyőzni az eröltetés. Várkonyi Ádám, Temesmegye
követe, szintén kivánta a kerületi végzés megváltoztatását, «nehogy valamikép a
kormánynak érdeke és tekintete a külhatalmasságok előtt csökkenjék». Zsedényi
Ede pedig úgy tartotta, hogy tiszteletlenség nélkül nem is lehet
elmellőzni azon czélt, melyért Lederer b. kiküldetett, s azért
elejtendőnek mondotta a kerületi végzést, mely amugy is
következetlenségben van azon országos határozattal, hogy a katonaszükség
megtudakoltassék, s a mely végzés irásba nem is foglaltatott. Az elnök a
bizalom szempontjából támadta meg a végzést, hozzátévén, hogy «ő a
kerületi űlések határozatainak kötelező erejét soha el nem ismeri.»
DEÁK FERENCZ: Esztergom vármegye
követe beszéde után rövidebb lehet előadása. Ugyanis a szóló hosszasabban
kivánta volna megmutatni, hogy a nemzetnek sérelmei junctim nélkül fel nem
küldethetnek, junctimmal pedig felküldve minden haszon és siker nélküliek, s
ebből azt akarta kihúzni, hogy a legczélirányosabb lett volna, mindaddig
semmit nem tárgyalni, míg a nemzet sérelmei nem orvosoltatnak. Esztergom
vármegye követe azonban a sérelmeket elhallgatván, máskép okoskodik és azt
mondja: mivel a junctim nem jó, azért a záradék hasztalan; az előlülő
a kerületi végzésnek kötelező erőt nem tulajdonit, a szepesi követ
pedig annál fogva, mert üzenetbe nem tétetett, megszüntnek tekinti. Messze
terjedhetne e mezőn előadása, de felhagy az okoskodással, mert
megfelelt ezen ellenvetéseknek a gyakorlat. Igy tegnap mult egy hete, hogy a
kérdéses kerületi végzés hozatott és jelenleg is tapasztaljuk, mi hatással
legyen az. Mennyire legyen a kerületi végzéseknek kötelező erejük, azt látjuk
gyakorlatilag az országos űlésekben, a mi végből erről nem is
szól többet. Szepesnek követje a kerületi végzést következetlennek állítá; meg
vagyon azonban erre már nagy részben felelve; de a dolog historiája is nyilván
mutatja, hogy állítása nem áll. A rendek t. i. a tudakozó felirat alkalmával a
szólásszabadsági sérelmeket azon reményben, hogy azok felett a két tábla nem
sokára meg fog egyezni, a tudakozó felirattól elválasztották, azonban hatodik
hónapja immár és az egyesség nem eszközöltetett, a remény tehát csalt, s így az
ennek folytában hozott végzést is meg kell változtatni. Egyébiránt különös,
hogy az ellenfél, ha csak valamely kis okot találhat is, mindig a
következetességet vitatgatja. Azonban a kormány a mox szavát mindekkoráig nem
teljesitette, és ha valaki arról biztosította volna a megyéket vagy követeket,
kik utasításaik változtatásával az ellenpárthoz állottak és a tudakozó felirat
felküldését elősegítették, hogy a mox értelme bizonytalan időre is
terjed, bizonyosan hiszi, hogy abba soha meg nem egyeztek volna. A kormány
részéről mindenkor emlegettetik a bizodalom, azonban senki sem beszél
többet az egészségről, mint a beteg; ki-ki legtöbbet emlegeti; a minek
leginkább hijával van. Csudálkozni lehet valóban, hogy valaki még csodálja, hogy
a magyarnak - kinek panasza, hogy százados sérelmei nem orvosoltatnak - a
kormányban bizodalma nincsen. Ezen eset nem akarva is azon palócz asszony
panaszát juttatja eszébe, ki panaszkodott a felett, hogy fia nem szereti,
holott ő eleget veri. Ha csökkent tehát ily körülmények közt a nemzetnek
kormányához való bizodalma, nem természetes-e? és lehet-e a felett meg tovább
is csodálkozni? Egyébiránt a bizodalomról kénytelen még megjegyezni, hogy
tegyék szivökre kezüket a kormány fő emberei, és emlékezzenek vissza, ha
vajjon mindazok; melyeket ezen végzés hozatala óta mondottak, nevelhették-e a
nemzet bizodalmát? vagy gyengitették-e a RR. meggyőződését? avagy
annál makacsul megmaradni kényszeríttettek? Ez-e tehát a bizodalom
gerjesztésének módja? nem szünt-e meg akkor mindjárt minden bizodalom? nem
fogta-e el mindenkit a constitutió elvesztésének félelme? Uralkodni,
parancsolni lehet ekkép, de bizodalmat megtartani nem. Temes vármegye követe
azt mondá, hogy a kormány tekintetét fel kell a külső hatalmak előtt tartani.
A szóló szívén hordozza, hogy a kormány nagy legyen, arra azonban csak egy
módot lát, ha t. i. a nemzet sérelmeit orvosolandja, mert akkor a nemzet
egyesülése által nagy lesz, mert a nemzet szive a fejedelem kincse, mely
nagyság többet nyom, mint a katonaság sokasága, mert az csak számban
számíttatik, a nemzet egyetértése és lelkesedése pedig felszámíthatatlan. Így
ha egy nemzet a másiknak háborút indít, nem csak a bajonettek számát, hanem
főkép a lelkesedést tekinti, mit ha a kormány a nemzetnél elérni kiván,
orvosolja százados sérelmeit, s a magyar előtt semmi áldozat se lesz nagy.
Egyébiránt, a mik még a következetlenségről vagy tiszteletlenségről
előadattak, megjegyzi, hogy ő azokat a kerületi végzésben fel nem
találja, mert tökéletesen hiszi, hogy e teremben senkinek sincsen szándéka
ő felségének a szükséghez képesti katonaságot megtagadni, vagy pedig
ő felsége kiküldöttjétől a szükséget meg nem tudni. Véleménye szerint
a kérdés csak az, mit kell elsőbben felvenni, és erre nézve a felelet,
hogy katonaság nélkül lehet tanácskozni, szólás szabadsága nélkül nem, s azért
a rendek csak azt mondják, hogy közelebb állván hozzájok a szólás szabadsági
sérelem, mielőtt a szükséget megtudnák, azt kivánják orvosolni. Ebben
azonban nem lát semmi következetlenséget, semmi tiszteletlenséget, de ha ez
utóbbi talán volna is benne, mentsen isten, hogy e gyengédség miatt a nemzet
valaha nemzeti jussait feláldozná. A felhozottaknál fogva tehát, minthogy
ő a kerületi végzésben sem következetlenséget, sem tiszteletlenséget nem
lát, különben pedig az nem szokatlan, nem törvénytelen, azt részéről
pártolja; ha pedig a többség által ezen véleményétől elüttetnék, fentartja
szavazatát. A modalitás kérdését azonban, hogy t. i. az 1830-dik esztendő
példáját. kövessük-e, vagy pedig máskép járjunk-e el, a kerületekre
tartozandónak véli.
II.
Ugyanebben a tárgyban
még egyszer szólott a november 22-dikén tartott országos űlésben.
DEÁK FERENCZ: A tegnapi
tanácskozások folytában Sopron vármegye követe módosítást adott elő; t. i.
hogy ha a kerületi végzés elesnék, akkoron a kisebbségben maradott félnek
megnyugtatására országos határozatképen azt kivánta kimondatni, hogy a katonai
ujonczok ajánlatának érdemleges fölterjesztésébe ne bocsátkozzanak a
rendek mindaddig, míg a szólás szabadsági sérelmek föl nem terjesztetnek. Noha
ezen biztosítás a kerületi végzésnél jóval gyengébb, mivel azonban mégis némi
kötelezést foglal magában és így utasításához közelebb áll, azt részéről
elfogadja, s mindaddig, míg a szólás szabadsági sérelmek föl nem terjesztetnek,
a katonai ujonczok iránt érdemleges föliratot tenni nem kiván. A mi azonban a
modalitás kérdését illeti, minthogy ennek sok ága van, ezt a kerületi
tanácskozásokra kivánja bizni.
|