A GABONA KIVITELÉT TILTÓ ESETEKNEK TÖRVÉNY
ÁLTAL VALÓ MEGHATÁROZÁSÁRÓL.

I.

A KK. és RR. 1839. november 29-dikén tartott kerületi űlésökben tárgyalták Csongrádmegye fölterjesztését, melyben a megye előadván, hogy ő felségének kir. leiratában, «mely azon esetben is, ha az országban támadható szükség esetében a gabonának az országból való kivitele átalánosan eltiltatnék, a külföldre szállítás végett a honi tengeri kikötőkben, avagy Károlyvárott már valóságosan összehordott gabonát az óvó intézkedések megtartása mellett ezen tilalom súlya alól kivétetni rendeli, hálás érzéssel ismerik ugyan el a honi kereskedés előmozdítása szándékának a belső szükség elhárításáról való gondoskodással párosítását, mindazonáltal aggodalma lévén, nehogy a kivihetés eltiltása önkénytes és nem átalános szükséghez mért legyen, azt kivánja, hogy mindenkoron a nemzeti vagyon garmad terheltetésével járó eltiltás esetei törvény által meghatározandó szabályokra szoríttassanak».

DEÁK FERENCZ: Pártolja a csongrádi indítványt, mert ez nem azt teszi, hogy a gabona kivitele átalánosan tiltassék el, hanem mivel csakugyan lehetnek, a mint voltak is már az országban, oly szükség esetei, mikor a gabona kivitele káros lehet, azt kivánja, hogy az ily esetek törvény által határoztassanak meg.

II.

Somssich Miklós azt kivánta, hogy az 1807: VI. t.-cz., mely a belszükség eseteiben a kivitel eltiltását a helytartótanácsra bizza, eltöröltessék. Hogy belszükség esetei legyenek, ez - így szólott - circulus vitiosus; legyenek jobb utaink, míveljük jobban földeinket, s nem lesz szükség. A gabona árának meghatározása, s annak kimondása, hogy ha azon fölül adatik az el az országban, már akkor a kivitel tilos, szintén nem czélszerű, mert megtörtént, hogy Árva és Trencsén megyében kukoricza csutkából ettek az emberek kenyeret, oly drága volt náluk a gabona, midőn ellenben az alföldön sertésekkel etették azt.

DEÁK FERENCZ: A somogyi indítvány is megegyezik azzal, hogy a gabona kivitele iránt törvény alkottassék, mert az 1807: VI. t.-cz. a szükség esetének meghatározását a kormányra bizván, ezt is csak más törvény által lehet eltörölni. Egyébiránt a gabona árának maximumát nem szükséges most meghatározni, mert ez a pénz forgásától is függ; meglehet, hogy a mi most nagy árnak tetszik, ha jobban kiterjed kereskedésünk, majd nem fog nagynak tetszeni. Azt sem látom - úgymond - circulus vitiosusnak, hogy lehetnek a statusnak belszükségei; mert ha igaz is, hogy az ipar növekedésével a nemzet gazdagsága növekedik, de a legjobb földön, a legmagasabb fokra hágott ipar mellett is, lehet oly terméketlen esztendő, mely szükséget hoz elő. Az iparnak eredménye nem az, hogy annyit teremjen a föld, mennyi a status szükségeire elegendő, hanem hogy jobban és több terem a mívelt földön, mint a míveletlenen. Az eldöntendő kérdés tehát az lehet, hogy vagy egészen meg kell szüntetni a gabona kivitelét tiltó törvényt, vagy azt a törvényhozás útján módosítani.