|
A VEGYES
HÁZASSÁGOKRÓL ÉS A PLACETUM REGIUMRÓL.
I.
A KK. és RR. 1840. február
18-dikán tartott országos űlésének napirendjén volt a nagyváradi és volt
rozsnyói püspökök által a vegyes házasságok dolgában kibocsátott körrendeletek
iránt készült üzenet. Az elnök fölszólította a KK. és RR.-et, hagyják ki
a 7. és 8. pontot. A 7. pont arról szólt, hogy a főpásztorok említett
rendeleteikkel és körlevelökkel sértik a törvények iránti tiszteletet; a 8.
pont pedig azt mondotta, hogy e körlevelek a polgárok lelki nyugalmát is tetemesen
megzavarják, hogy kétkedést szülnek, a mely terjeszti a vallástalanságot. Bezerédy
Miklós, a veszprémi káptalan követe, elfogadhatatlannak tartotta az üzenet
7. pontja ezen állítását: «a vallás nevében szigorúan és kárhoztatólag
szólanak, s világosan az tanítják, hogy a vegyes házasságokat a vallás
bűnnek tartja, s ekképen a vallás szent nevében bűnnek bélyegét
nyomják a polgári törvények rendeletére». Szerinte az egyház a vegyes
házasságokat csak veszedelmeseknek tartja a lélekre nézve, de a nélkül, hogy a
bűnnek, a kárhozatnak vádját már magára a veszedelemre kimondja.
DEÁK FERENCZ: A nagy-váradi püspök ő
exjának körlevelében némely kifejezések vannak, melyek a rendekben aggodalmat
szereznek. Az előlülőnek felszólitására, hogy jelenleg a törvényhozás
mezején maradván, azon két szakasz hagyassék ki, szivesen hajolna, ha csupán az
1791: XXVI. törvényczikkely megsértése. forogna fenn; azonban más oldalról
sérelmes ezen pásztori levél, mert nem csak, hogy a törvény iránti kellő
tisztelet sértetik általa, hanem a mellett még a nyugtalanság, vallástalanság,
s átalában az erkölcstelenség magvai is hintetnek; s részéről azt hiszi,
hogy e helyen főtekintet az, hogy ezen ingerlés épen oly helyről
származott, és oly személyektől, kiknek kötelességökben lett volna a
csendességet, békességet eszközölni s az erkölcsiséget tanitani. Azt kérdi a
veszprémi káptalan követe: mint jöhetett az üzenetbe a bűn bélyege, holott
az a körlevélben nem foglaltatik? Ez igaz és minden tekintetben nyomasztó, nem
is száraz factum, hanem applicatió, mert midőn a törvényhozás a tettnek
törvénytelenségét előadja, nem csupán a tettet magát, hanem annak minden
következményeit is meg kell fontolnia. Így a nagyváradi püspök körlevelében azt
mondja, hogy a vegyes házasság a katholika hit elveivel mindig ellenkezett, s
hogy az anyaszentegyház azt csak reversálisok mellett engedhetné meg.
Ezekből a rendek okoskodása így áll: csak azt lehet kárhoztatni, mi
bűn; ha az anyaszentegyház valamit kárhoztat, azt azért teszi, mert
bűn vagy bűnre vezet, és így midőn a nagyváradi püspök azt
mondja, hogy a vegyes házasság veszedelmes, és azt tiltja, ezt azért teszi,
mert az bűn, vagy bűnre vezet; midőn pedig ilyesmit mond a
nagyváradi püspök, nem csak olyasmit kárhoztat, mit a törvény nem ellenez,
hanem mit meg is enged, mert ez azt mondja, hogy a vegyes házasságoknak akadály
ne tétessék, mert ez azt rendeli, hogy a vegyes házasságok katholikus pap
előtt köttessenek. Ki fogja tehát ezeknél fogva tagadni, hogy azok által,
mik történtenek, az 1791: XXVI. törvényczikkely megsértetett? s ennél
kárhozatos leginkább az, hogy ilyen tett által megzavartatik a nyugodalom, a
lelkiismeret azoknál, a kik azon tanítást elhiszik, s visszariadnak azon
tettől, melyhez ezelőtt az egyház megegyezésével járultak. A kihagyatni
szorgalmazott 7-dik és 8-dik szakaszban foglalt okoskodás semmi más, mint
egyenes és természetes következése az előbbieknek, azért azt kihagyatni
nem lehet. Ugyanis a rendek üzenetükben azt mondják: «hogy ezen
főpásztorok rendeletei sértik a törvényt; sértik a törvény iránti
tiszteletet és a polgárok lelki nyugalmát tetemesen felzavarják». Már ezen
előadásnak első része a 6-ik szakaszban foglaltatik; a más két része
pedig a 7-ik és 8-dikban: azért tehát ha a rendek a logikai nexust fentartani
kivánják, a 7-ik és 8-ik szakaszokat kihagyni nem lehet. Egészen máskép állana
a dolog, ha a rendek büntetést kérnének; ezt azonban nem teszik, hanem csak
előadják azon okokat, melyeknél fogva ők a főpásztorokat
hibásoknak tartják; és ha a rendek a kormányt ebbeli állításukról
meggyőzni kivánják, szükséges, hogy állításukat okokkal támogassák;
egyszersmind pedig ő felségét az ily rendeletekből származó szomorú
következésekre is figyelmeztessék; mert ha ezen itt előszámlált
következéseket a főpásztorok jól megfontolják, lehetetlen, hogy keblüket
szintén aggodalom ne töltse el. Midőn tehát az üzenetbe a bűn bélyege
beigtatik, csupán a körlevelek következései adatnak elő. A 7-ik és 8-ik
szakaszok nem sérteni, nem bántani való szándékból iktattattak be, mint azt az
előbbi szakasz igazolja, melyben a rendek maguk azt mondják, hogy nem
hiszik, hogy a kérdéses körlevél rossz szándékhól adatott volna ki; hanem
csupán azért vétettek föl, hogy ő felsége figyelmeztessék azon szomorú
következésekre, melyek ezen körlevélből erednek; s mindezeknek folytában
nem azt kérik, hogy a törvényt áthágó főpásztorok büntettessenek, hanem
csak azt, hogy rendeleteiknek visszahuzására utasíttassanak. A felhozottaknál
fogva a szerkezet meghagyását kivánja.
II.
Bezerédy Miklós az üzenet 9-dik pontjának azon
szavai ellen, hogy a kibocsátott körlevél és rendeletek a királyi hatalomnak
placetumi jogát sértik, felhozta, hogy a magyar király csak a római bullákra
nézve él placetum joggal, nem pedig a megyés püspökök által tulajdon hiveikhez
bocsátott körlevelekre nézve; ezek iránt placetumi jogot a törvény a
fejedelemnek nem ad.
DEÁK FERENCZ: A veszprémi káptalan
követének előadását okadás nélkül nem lehet hagyni, azért csak ezen két
kérdést irányozza hozzá: 1-ször van-e valamely püspöknek hatalma
Magyarországban a fennálló törvény és szokás ellen rendeletet kibocsátani, csak
azért, mert az a pápa brévéjében máskép határoztatott? 2-szor, vajjon, ha a
kölni eset nem történt és e részben római bréve nem keletkezett volna, a
nagyváradi püspök ezen körlevelét kibocsátotta-e volna? Ő részéről
úgy van meggyőződve, hogy nem, s ebben áll megsértése a placetumi
jusnak, mert a nagyváradi püspök azon brévét a fejedelem engedelme nélkül
hazánkban közrebocsátani merészlette. Az 1791: XXVI. t.-cz. azon rendeletéből:
«coram parochis catholicis mixta matrimonia ineantur» folyik az is, hogy az
áldást megadni tartoznak egyébkint, ha az áldást belső érdemére tekintjük,
az nem más, mint jó kivánás, abban pedig, lehet-e a jó kivánásra valakit
kényszeríteni, vagy nem? bocsátkozni nem kiván, mert meg vagyon
győződve, hogy minden áldás a lelkiismeretben és belső
nyugodalomban fekszik. Másodszor maga a veszprémi káptalan követe mondá, hogy
némely külső szertartásokat az egyház hozván be, azokat meg is
változtathatja, s így az áldást is megtagadhatja; de ha meri kérdeni, hogy áll
ez az 1791: XXVI. t.-cz. hozatala óta, melyben minden szertartások alapulnak,
ezen szertartások egy bizonyos osztályra tartatnak s ugyanazon osztály némely
egyes tagjaira pedig nem; ez véleménye szerint önkényes magyarázata a
törvénynek. Ezeknél fogva tehát a szerkezetnek meg kell maradni.
|