|
A KATONÁK
MEGAJÁNLÁSÁRÓL.
I.
A KK. és RR. 1840. február
20-dikán tartott országos űlésében napi renden volt a kir. előadások
első pontja tárgyában készült üzenet, mely szerint a magyar ezredekhez
38,000 ujoncz megajánlása javasoltatott.
DEÁK FERENCZ: Az ország súlyos sérelmei
megrázkódtatják az alkotmány talpkövét; azok orvoslásáért felszólalni Zalamegye
kötelességének ismeri. Ugyanazért azon utasítást adta, hogy míg az
előleges sérelmek, az ország kiegészítése, a szólás szabadságbeli és egyéb
súlyos sérelmek orvosolva nem lesznek, az ujonczok ajánlásába ne bocsátkozzék;
ha pedig orvosolva lesznek, a kitudandó szükséghez képest a számra nézve
véleményét és utasítását előadandja.
II.
A többség elfogadván a
kerületi üzenetet, fölolvastatott az e tárgyban készült törvényjavaslat. Az
elnök fölhívta a KK. és RR.-et, hogy ne 38,000 hanem ő felsége
kivánatához képest 38,500 ujonczot ajánljanak.
DEÁK FERENCZ: Minthogy a KK. és RR.
többsége elhatározta, hogy az ujonczok tárgyában az ajánlás most megtétessék és
ez által azok, kik kisebbségben maradtak, a tanácskozásokban legalább
szenvedőleg részt venni kényteleníttetnek: nincs más hátra, mint hogy a
rendek figyelmét az ajánlandó ujonczok számára nézve kikérje. Azon választmány,
mely az ujonczok szüksége megtudása végett kiküldetett, jelentése
berekesztésében semmi rendkívüli szükségről említést nem tesz, hanem azzal
rekeszti be véleményét, hogy a kormány 38,500 katonát kiván. Ő azt hiszi,
hogy Magyarország akkor, midőn katonai segedelmet ajánl, a nép erejét és
az ujonczok szükségét tekinti meg előbb, s ezt is kell megtekintenie,
valamint hogy a választmány is azért volt kiküldve, hogy a szükséges adatokat
megtudja, nehogy a nemzet szükség feletti ujonczokat ajánljon, mert szükség
feletti ujonczokat ajánlani kettős tekintetben káros a nemzetre nézve:
káros először, mert az adózó nép kebléből kedvesei kiragadtatnak,
káros másodszor a nemzeti oconomiára nézve, mert ez által számos munkás kéz
vétetik el a nemzettől. Következőleg, ha a nemzet szükségen felül
ajánlja meg a katonákat, polgári kötelességét szegi meg, és a helyett, hogy
hasznot tenne, kárt tesz. Most már kezünkben vannak az adatok, s ezekből
nem hogy szükség látszanék, sőt az tetszik ki, hogy jelenleg mély
békességben élünk, s hogy semmi oly kinézés nincs, melynél fogva ezen béke
megzavarásától félnünk lehetne. Már most ezen béke fentartására mennyi katona
kell, erre nézve egy bizonyos számot meghatározni nem akar, hanem csak némi
hasonlítást kiván tenni az elmult időkből, melyekben ujonczok
állíttattak. 1790-ben, midőn ujonczokat állítottak, rendkívüli körülmény
volt, mert az mondatik «bello plene, non terminato», mert a háborunak még akkor
vége nem volt. 1792-ben mondatik «bello indicto et inchoato», s az «eruptio
hostium» említtetik. 1802-ben némileg egy meghatározott számot állítottak fel
az ország rendei a katonáságra nézve, és ezen meghatározott szám 64 ezer
emberből állott, s annak fentartása 3 évre igértetett; de hogy ezen háborus
körülmények között mily nagy szüksége volt katonára a kormánynak, azt minden
ember tudja. 1805-ben az mondatik: «in moderno extremo calamitatis situ», akkor
extremus calamitatis situs volt, nem olyan mint a mostani, mert ezt extremus
calamitatis situs-nak mondani gúny volna. 1808-ban milyen háboru fenyegetett
bennünket, tudva van a KK. és RR. előtt; akkor az insurrectiót is
meghatározták s ujonczokat is adtak, félvén attól, hogy az ellenség beront.
1830-ban, ha megvizsgáljuk azokat, miket a kir. commissarius felfedezett, azok,
csak arra mutatnak, hogy akkor a körülmények szintén rendkívüliek voltak; azt
mondja ezen deputatió beadott jelentésében. (Felolvassa a választmány
jelentésének némely pontját.) Akkor az ilyen körülmények, melyek a mostaniaknál
sokkal súlyosabbak voltak, reábirák az ország rendeit arra, hogy ajánlatot
tegyenek. Most, a mint mondá, a választmány azt állítja, hogy oly békességben
élünk, melynek megzavarásától félnünk nem lehet. Ezen választmány a kir.
biztost ismételve felszólította, ha van-e még valami adatja, mert a választmány
némely tagjai, a kik közt ő is volt, lehetetlennek látták, hogy ily nagy
számot kivánjon a kormány. Ekkor a kir. biztos ideális calculus szerint 60
ezerre tette a magyar hadsereg számát. Nem akarja ő itt ezen megszabott
számot fejtegetni, csak az ideát hasonlítja az előbbeniekhez. 1802-ben 64
ezer ember tartását vállalta magára az ország; 1802-ben háború volt; nem lehet
feltenni, hogy akkor az ország oly csendben lett volna, hogy a békesség
felzavarásától tartani nem lehetett volna, s abban az időben az egész
monarchia serege 450 ezer emberből állott s ezek közt Magyarország
részéről 64 ezer ember volt ajánlva. Most az egész monarchia seregei 300
ezer embert tesznek. Már ha akkor, midőn az ausztriai sereg annyira
szaporítva volt, Magyarország mégis 64 ezer embernél többet nem adott, most
midőn az egész hadi sereg csak 300 ezer emberből áll, hogy lehet azt
kivánni, hogy a magyar sereg 60 ezer emberből álljon, annyival inkább,
minthogy akkor is, midőn a franczia óriás ereje Európát elnyomással
fenyegette, csak 64 ezer emberből állott. Midőn most ily körülmények
között 60 ezer katonát kell felállitani, ez másra nem mutat, mint hogy a
kormány a nemzetet erején túl akarja terhelni. Ha felveszszük Magyarország
népességét, mely csekély az ausztriaihoz képest, mégis a védelem nagyobb részét
vinné, ha 60 ezer emberre számíttatnék katonasága, s ha Magyarországhoz
számíttatik az, mi Magyarországhoz tartozik: a határőrség, melynek
seregeit csak 50 ezerre, s nem akarja többre számítani, pedig a mi otthon
marad, az szintén annyi, úgy Magyarország több vérrel áldozik az egész
monarchia egy harmad részénél. Ehhez hozzáteszi még azt, hogy Magyarországnak a
mostani körülmények közt vigyázni kell a számra nézve. Bele megy talán a
törvénybe az in extremo situ? Ha ez belemegy, ezt gúnynak tekinti, mert az
ország rendei elé adott jelentésből nem a rendkívüli szükség tünik ki,
hanem az, hogy a kir. biztos ismételt felszólításra sem tudott elegendő
adatokat előmutatni, hanem csak generalis axioma gyanánt mondotta, hogy
más hatalmasságok is szaporítják hadi seregeiket; de hogy háború fenyegetne,
azt a kir. biztos nem mondotta. Nem látja tehát által, hogy a körülmények
rendkívüli esetét a törvénybe micsoda lélekkel, micsoda
meggyőződéssel lehetne bele tenni. Már most mi lesz abból, ha
Magyarország hadi seregét 60 ezerre állítják a rendek vagy még többre? mert
ezeknek száma még a verbung által is szaporíttatik. Majd ha háború fenyegeti az
országot, micsoda arányban ajánlanak akkor a rendek, midőn még békességben
is ennyit adnak? Nem említik-e meg majd akkor ezen számot? nem mondják-e majd,
hogy az ország békességben is ennyit igért? Ezen irányban utoljára majd az
egész nemzet katona lesz. Még egyet ne felejtsünk el; a kir. propositiokba bele
tétetett az alimentatió; az országnak buzgó czélja volt ennek megváltása; ez a
katonaság számán alapul, s nem legnagyobb fegyverül használják-e majd, hogy
ezután az élelmezést 60 ezer emberre, sőt még többre kell számítni, mert
ezen 60 ezer ember békesség idején ajánltatott? Majd ha a megváltás iránti
alkudozás és kivetés forog fenn, akkor fogják ezt azon megyék megsiratni,
melyek a katonaság számát ily nagyra emelték, mert akkor által fogják látni
azt, hogy maguk fegyverével ölték meg magukat. Ha külső bátorságunkat fontolóra
veszszük, ez most csendességben van: mi tehát azon rendkívüli szükség? S azt
hiszi, midőn a körülmények a jelen pillanatban nem rendkívüliebbek, mint
voltak ez előtt egy hónappal, egy vagy két esztendővel, midőn
békességünk felzavarásától jobban nem lehet félni a jelen pillanatban, mint
lehetett tavaly és harmadéve, azt hiszi, hogy ugyanannyi katonaság, mely képes
volt eddig megőrizni a csendességet, ezután is képes lesz reá. Lássuk
tehát, mi a hadi sereg mostani állapotja? Azt mondja a választmány, hogy. ez
43,713 főre megyen, s ebben több olyanok vannak, kiket ma-holnap el kell
ereszteni. Ő a completatiót el nem ismeri; de töbre emelni a magyar
katonaság számát, mint a mi szükség, pazarlásnak tartja. Ha az 1830-ban
állítottak haza jönnek, akkor még marad 23 ezer, egynéhány száz; ha ehhez 20
ezret ajánlunk még, meglesz azon szám, mely eddig elég volt a béke
fentartására. Ha eddig nem kellett több, ezután sem kell; annyival is inkább,
minthogy most a 20 ezer törődött emberek helyett mind ifjak adatnak. Vagy
talán oly könnyű az adózó népnek a katonát tartani, hogy arra nem is kell
tekinteni, hogy sok legyen a katona? Ki ajánlja a katonákat? A rendek. Honnan?
Az adózó nép sorából. Ki tartja a katonákat? Az adózó nép. Mi csak az ajánlást
teszszük meg. Tegyük keblünkre kezünket, vajjon ha azon terhek, melyeket az
adózó nép visel, minket nyomnának, ha a mi gyermekeinket, testvéreinket kellene
katonáknak állítani, vagy nekünk kellene tartani a katonákat: vajjon nem
fontolnánk-e meg komolyabban, hogy egy emberrel se adjunk többet, mint a mi
szükséges. Más rovására, más gyermekeiből ajánlatot tenni könnyű; de
ha mi viselnénk azon terhet, akkor jobban megfontolnánk a dolgot. Azt hiszi,
kötelességét súlyosan sérti azon törvényhozás, mely a szükséghez képest megkivántató
ujonczokat meg nem ajánlja, de még inkább súlyosan sérti kötelességét azon
törvényhozás, mely többet ád, mint a mire szükség van. A mint már mondá,
őt nem győzte meg arról semmi, hogy mától fogva a béke
megőrzésére több erő kell, mint a mi taval volt, a mi az idén volt, s
így ezen számnál küldői részéről többet nem ajánl. Azt mondja talán
valaki, vannak körülmények, melyek félelmet gerjeszthetnek, mint az orosz
birodalom. Ezt ő tekintetbe venné, ha a választmány ezen jelentése előtte
nem volna. Vagy való ezen jelentés szava, vagy nem. Ha való, akkor nincs mit
félni; ha nem való, akkor az egész csak játék, velünk csak játszanak és a mihez
az ajánlatot kössük, nem mondották meg; azt azonban a kormányról fel nem
teheti, hogy a nemzettel játszanék s így nem teheti fel azt sem, hogy ha
volnának több körülmények, azokat is velünk ne közölték volna. Figyelmezteti a
rendeket, hogy a hazát így kétszeresen terhelik, mert nem csak hogy 38 ezer
embert ragadnak ki kedveseik köréből, de még a katonatartás azon terhét is
szaporítják, melyet a megkevesített adózó népnek viselni kell. Mindig azt
hallja emlegetni, midőn az adóról van szó, hogy ez a katonatartásra
szükséges; midőn tehát 38 ezer katonát adunk, ajánlottunk egyszersmind
több adót is, ajánlottunk több terhet, melyet az adózó nép fog viselni;
ajánlottunk több módot arra, hogy az adózó nép a katona szállásolása által
demoralisáltassék. Ő ezen ajánlathoz hozzá nem járul. Azon esetre, ha
ő felsége azon 9 ezer agg katonát haza elbocsájtjá, akkor, hogy a haza
védelmére elegendő sereg legyen, küldői 28 ezer ujonczot ajánlanak;
minthogy az ajánlott 38 ezer katona nagyon fogja terhelni a népet, ebben Zala
vármegye nevében meg nem egyez.
|