A HADKÖTELEZETTSÉG NYOLCZ VAGY TÍZ ÉVIG TARTSON-E?

I.

A KK, és RR. 18.0. február 20-dikán tartott országos űlésében a többség a kerületi üzenet javaslatához képest az ujonczok számát 38,000-ben állapítván meg, az elnök az 1. §-nak erre következett tárgyalása alkalmával a kerületi javaslatnak azon föltételét, hogy az ujonczok «katonai szolgálatot tenni nyolcz évig tartozzanak, ezen időnek elteltével pedig mindnyájan végkép és mulhatatlanul elbocsáttassanak», lényegesen különbözőnek találta az 1830: VII. t.-czikkben foglalt e nemű föltételtől, mert ott tíz esztendő volt határozva. «Már ha tekinti - így szólott - hogy hazánkban még örökös katonák is léteznek, nem tartja jónak és czélirányosnak ezen esztendők számát leszállítani. Egészen más volna, ha a KK. a minden esztendőben eszközlendő rendes completatiót megismernék; hanem most, midőn a completatio meg nem ismertetik, épen akkor, midőn a katona a haza védelmére legalkalmatosabb, akkor kell őt elbocsátani». Figyelmeztette a rendeket, ha «kerületi végzésükhöz ragaszkodnak, s a capitulatiót nyolcz évben állapítják meg, a mezei munkától legalább is 1/5 részszel többet húznak el; mint ha 10 esztendőt fogadnak el: ennélfogva minthogy a 10 esztendeig tartó szolgálati föltétel az 1830: VII. törvényczikkben is benfoglaltatik, ő felsége pedig az ujonczokat az azon esztendei föltétel alatt kivánja állíttatni, fölszólította a RR.-et, hogy a capitulatió idejét 8 esztendőről 10-re emeljék fel».

DEÁK FERENCZ: Ha semminemű ok nem vinne arra, hogy a 10 esztendei capitulátiót leszállítani kivánja, az előtte igen fontos ok volna, a mit az előlülő ennek támogatására felhozott. Azt méltóztatik mondani, hogy tartsuk meg a 10 esztendőt, mert az 1830: VII. törvényczikkben benne van; de figyelmezteti a RR.-et, hogy ha ez így van, lépésről lépésre közeledünk a completatió ideájához és akaratunk ellen is belevesznénk. Már most nem csak a számot, de az időt is akarják, hogy ne változtassuk meg. Már most mindig úgy álljon a dolog, hogy azon 1830: VII. t.-czikkelyt soha megváltoztatni ne lehessen, és midőn a nemzetek általlátják, hogy a capitulatió leszállításában a nemzetnek nagy haszna van, midőn - a mint jól említé minap Tolna vármegye követe - török is máskép gondolkozik, akkor a magyar vegye magára ezen gyalázat bélyegét, mert annak tartaná, ha az emberiségről megfelejtkezvén, mindig többre meg többre emelnék a capitulatió esztendejét. Itt az ideje, hogy az emberiség szavára hallgassunk; itt az idő, hogy a capitulatio idejét rövidebbre tegyük, és ezen idő jelen van azon okoknál fogva is, melyeket az előlülő felhozott. Ha már a statusnak szüksége megkivánja, hogy az adózó nép kebléből gyermekeit kiragadjuk, a nemzeti industriát és oeconomiát gyengítsük és elfojtsuk, ne tartsuk legalább ott őket annyi ideig, míg használhatatlanokká válnak. Ha a KK. az emberiség érzetéből kiindulva, a capitulatió esztendeit le nem szállítják, akkor ez a haza ostorozva lesz, mert 10 esztendő mulva elnyomorodott emberek jönnek haza, a kik oly hosszú szolgálat után más életmódhoz szokva, s más eszméket haza hozva, kenyerök nem lévén, szaporítják csak a nyughatatlankodók számát. Ha az ausztriai vagy inkább a magyar kormány óhajtja, hogy a capitulatió hosszú legyen akkor nem ismeri, mi van a nemzetnek és önmagának érdekében. Akár azt tekintjük, hogy azon emberek, kik hosszabb időre ajánltatnak, minden más munkára alkalmatlanokká tétetnek, akár pedig azt tekintjük, hogy a hadi seregből hat évek szolgálata után is oly emberek kerülnek ki, kik akkor, midőn vész fenyeget, ismét állíttathatnak, akkor, midőn az orosz birodalom veszélylyel fenyeget bennünket, akkor - mondja - ezen tekintetek arra visznek, hogy azon 10 esztendőt nem felemelni, hanem le kell szállítani, és mentől rövidebb lesz ezen idő, annál biztosabban áll a hadi sereg, a kormány s a nemzet. Nem is áll az, hogy a 8 esztendő kevés légyen arra, hogy a katonai szolgálatot be lehessen tanulni; a burkusoknál, kik katonai tekintetben alkalmasint igen jól állanak, a capitulatió 3 esztendő; magokban az ausztriai tartományokban is kevesebb 10-nél, és miért legyen épen a magyar oly megvetett nép, hogy a kormány abban is gátolhatná, hogy adózója terheit le ne szállítsa? Ha a kormánynak a status védelmére katonákra van szüksége, azokat a nemzet kiállítja, de méltán megkivánhatja, hogy azok a szolgálatban tehetetlenekké ne legyenek. Borzasztó ránézni is és fáj az embernek szive, ha megtekinti az örökös katonákat, kik éltök fogytáig vannak állítva, és mégis az ő sorsuk jobb, mint a sok időre állítotté, mert ez elpazarolja minden idejét és más munkára alkalmatlanná lesz, az örökös katonát pedig, habár nyomorult is, eltartja a kormány az invalidusok házában. Ne tegyük tehát a most ajánlandókat rosszabb állapotba, mint a milyenben az örökös katonák sinlődnek. Most, midőn a sorshuzás elhatároztatott, tegyünk ehhez még valamit, hogy a szegény ember egy kevéssé megvigasztalva lépjen a sorshuzáshoz. Azt mondák, hogy két esztendő kevés különbség; kevés ám nálunk, de a szegény szülőkre és az eltörődött katonákra nézve több mint az első 6 esztendő. Azt is hallotta, hogy meg sem érzik azon két esztendőt. Minden pillanatot megéreznek azok, azoknak rokoni, és a nemzeti oeconomia. Ha a KK. többsége, mely a kerületi űlésben 8 esztendőre szavazott, bennünket a kik kisebb számban maradtunk, ettől az utolsó vigasztól is megfoszt; s ha ezen iszonyú számhoz még azon csekély kedvezést sem vihetjük haza, mely megadatott akkor, midőn azon többség, mely 38,000 ujonczot ad, a capitulatiót erkölcsi tekintetből is 10 esztendőről 8-ra szállítani elhatározta; ha - mondom - a többség most ettől ismét 10 esztendőre visszalépne: akkor ez a teher, melyet haza viszünk, az adózó népnek és hazánknak veszélyes lesz. Ha küldői ettől a leszállítási könnyebbségtől is megfosztatnak, nem marad egyéb hátra; mint keblünkbe fojtani keserünket. De remélve, hogy a kormány azon két esztendőért annyi ezer embernek keserűséget nem okoz, és annyi ezer embert lelki nyugodalmától nem foszt meg, ő a capitulatió idejét 6 esztendőre kivánja leszállíttatni, s ha ezt el nem érheti, 8-ra szavaz, a 10 esztendőt lelkére nem vehetvén.

II.

Az elnök Deáknak azt felelte, hogy ő felsége kir. előadásaiban nem kiván mást, mint hogy az ujonczok az 1830: VII. t.-czikk értelmében állíttassanak ki, nem foghatja tehát meg, honnan következtetheti Deák, hogy ő felsége a dolgot lépcsőnkint oda akarja vinni, hogy maga a nemzet a completatió eszméjét elfogadja. Újból ajánlotta a 10 esztendőt, s a két esztendőt nem oly nagy különbséget tevőnek mondotta, holott ez által a földmívelésnek is 1/5 részszel növekednék kézimunkás ereje.

DEÁK FERENCZ: Az előlülőnek megjegyezni köteles; hogy ő arról: akarja-e ő felsége a completatió ideáját behozni vagy nem? egy szót sem szólott, hanem határozottan kimondotta, hogy a kormány ezt tenni szándékozik, már pedig ezen országgyűlésén első szava az volt, hogy ő a kormányt a felség személyétől egészen megkülönbözteti, s ezt most is kijelentvén, azt újabban is mondja, hogy a kormány, vagy ha jobban tetszik a kormányférfiak oda dolgoznak, hogy a completatió eszméjét a nemzet maga fogadja el. A mi a kir. leiratot illeti, azt tagadni nem lehet, hogy ő felsége kivánsága az volna, hogy az ujonczok az 1830: VII. t.-czikkben foglalt feltételek alatt ajánltassanak meg; azonban nem fájna a kisebb számban maradtaknak semmi oly igen, mintha a kerületi végzés. ellenére most e helyen arra is többség támadna, csak azért, mert ő felsége úgy kivánta. Hiszen épen a tractatusok természete megkivánja azt, hogy ha ő felsége valamit kiván, és kivánságát a nemzet nem teljesítheti, e részben akaratját kijelentse; a RR. tehát ezt az által teszik, hogy kimondják az ujonczokat ugyan megajánlják, de csak 8 s nem 10 esztendőre. Nem is lehet a kormánynak e részben semmi ellenvetése, mert hiszen a kormány a kivánt számot úgyis megkapja; egy-két esztendőre tovább kapja-e, ez a kormányra különbséget nem tesz, ezzel a kormány nem veszt; tesz ellenben különbséget a nemzetnek, mert nála ezen két esztendő nyereség, és ebben találja a nemzet megnyugvását is, mert a completatió elve el nem fogadásának egyik okát ebben találja. Nem is áll az előlülőnek azon állítása, mintha a 8 esztendő által a földmíveléstől 1/5 elvonatnék, mert hiszen a száma az ujonczoknak megvan, azok a földmívelésnek úgyis elvesztek, ellenben sok fekszik abban, hogy a katonai szolgálat megtöri az ember erejét, mentől tovább viseli tehát azt valaki, annál jobban elgyengíttetik, minél fogva, hogy a haza bocsátandó katonák még jövendőre a hazának hasznos és munkás polgárai lehessenek, és hogy magoknak élelmet keresni még képesek legyenek, minthogy 10 esztendő alatt több ember lesz alkalmatlan a munkára, mint 8 esztendő alatt, és ez által a nemzeti szorgalomnak és nemzeti gazdaságnak is vesztesége nagyobb: szükséges vigyázni a statusnak, hogy az emberi erővel úgy munkálkodjon, hogy azt ne csak egyszer, hanem máskor is használhassa. Azért kéri a RR.-ket, hogy a capitulatióra ajánlott 8 esztendei idő mellett maradjanak.

III.

Az elnök a 8 esztendei capitulatió mellett mondván ki a végzést, figyelmeztette a rendeket, hogy az első §-ból csak e szavak tartassanak meg: Ahogy azok katonai szolgálatot tenni 8 évig tartozzanak, ezen időnek elteltével pedig mindnyájan végkép és mulhatatlanul elbocsáttassanak», s kihagyassanak a következő szavak: «úgy hogy akkoron akár kiütéssel fenyegető vagy már kiütött háború miatt, akár pedig büntetésképen vagy bármi egyéb szín alatt is katonai további szolgálatban közülök senkit tartóztatni ne lehessen», részint, mert ez az 1830: VII. t.-czikkben sem foglaltatik, részint mert a mi itt mondatik, a «mulhatatlanul» szóban benne van.

DEÁK FERENCZ: Az előlülőnek azon kijelentésében, hogy a «mulhatatlanul» szó a szerkezetnek végét magában foglalja, tökéletesen osztozik; nem is kivánná a kihagyatni inditványozott szavak megtartását a maga, de kivánja mások megnyugtatására, mert már 1830-ban, midőn a capitulatióra első állítás volt, az adózónak a törvény iránt bizodalma nem volt, mert azt mondá, hogy ha háború leszen, nem eresztik vissza; továbbá az is hallatszik, hogy az állítottnak nem ritkán büntetésül a capitulatió levele elvétetik; hogy tehát ez ne történjék, és az adózónak a törvény iránt bizodalma legyen, - noha részéről az előlülő előadásában megnyugodott - világosságnak okáért mégis nem szeretné a szakasz végét kihagyatni.