A KATONÁK ÉLELMEZÉSÉNEK RENDSZERÉRŐL.

I.

A KK. és RR. 1840. márczius 9-dikén tartott kerületi űlésökben tárgyalták ő felségének kir. leiratát, melyben ő felsége elismeri, hogy a katonai élelmezésnek eddigi terhes módját alkalmatosabb rendszerrel fölváltani az adózó nép java megkivánja; de az 1715: VIII. t.-czikkből folyó ezen köteleztetésnek terhes voltát nem a teher nagyságából, hanem aránytalan viseléséből hiszi származónak, annál fogva a megváltásnak ezen tekintetekhez alkalmazott módjáról, s az e helyett leteendő összeg biztosításáról, úgy szintén azon alapról; melyre a kötendő szerződés építtetni fog, intézkedni szükséges lévén: ő felsége megegyezik, hogy ennek, valamint a katonai laktanyáknak a kir. szabályozó rendelet értelmében való felállítási terve kidolgozása végett egy országos választmány küldessék ki, melyhez ő felsége ahhoz értő katonai tagokat fog kinevezni. Pázmándy Dénes a. kiküldendő választmánynak nem a jelen kir. leiratban foglalt, hanem az ország rendeinek november 12-diki föliratában kifejtett elveket kivánta zsinórmértékül elébe szabatni.

DEÁK FERENCZ: Legelőször ezen leiratra nézve általában sajnálkozását nyilvánítá azon, hogy a kormány ama gondos előre vigyázást, melylyel az ország rendei ezen tárgyat elintézni kivánták, nem méltányolva, sőt azt megsemmisítve, mintegy szántszándékkal veszekedés almáját lökte az ország rendei közé, mely által aligha Saturnuskint nem önnön gyermekét ölte meg, mert már sokan vannak azon gondolatban, hogy talán nincs is a kormánynak valódi szándékában, hogy ebből valami lehessen. A mi már a leiratot illeti, abban gondos szerkezettel ugyan, hanem három főelvet lát behurkolva lenni. Először azt, mintha ezen teher törvényes, jelesen pedig az 1715: VIII. t.-czikkből folyó köteleztetés lenne; már pedig akár azon törvény szelleme, akár gyakorlata tekintessék, ki fog tetszeni, hogy ezen rendszeregyedül az adózó nép könnyebbségére volt irányozva, és hogy ez nem más, mint az adónak termesztményekben való könnyebb kifizethetési módja. A második elv, melyet a leirat magában foglal az, hogy a kormány valami biztosítást kiván. Mit tesz ez más szavakkal? Azt, hogy ha megtörténik is az egyezség ezen tehernek megváltására nézve, és ha törvény hozatik is e részben, mindazáltal a kormány megkivánja, hogy ez iránt különösen biztosíttassék; vagy a mi más szavakkal annyit tesz, hogy a végrehajtó hatalom kéri a törvényhozást, hogy a törvény végrehajtását eszközölje. Ezt, ha más valaki mondta volna a kormányról, a szóló gúnynak vette volna, mert hiszen nem tisztje a törvényhozásnak a hozott törvény végrehajtásáról gondoskodni; annak csak törvényt hozni kötelessége; ha a végrehajtó hatalom a kezébe adott törvényt sikeresíteni nem tudja, csak sajnálni lehet. Azt is tehetné talán ezen kivánsága a kormánynak, hogy egyik adózó a másikért, vagy hogy a nemesség az adózókért kezeskedjék. Egyiket sem fogadhatja el a szóló küldői részéről. Az elsőt nem az adórendszer felforgatása nélkül; másikát sem, mert noha Zalának rendei nem fognak idegenek lenni a maga útján hozandó törvény által azt eszközölni; hogy a házi pénztár terhében a nemesség is részesüljön, de azért, hogy ha egyes ember nem fizet, jót állani, sőt még országosan kezeskedni czélirányosnak nem látják. A leiratnak harmadik elve az, hogy miképen osztassék fel ezen teher? A dolog rendje azt kivánta volna, hogy előbb tudjuk a teher mennyiségét, hogy feloszthassuk; de ha egyszer a szerződés megtörténik, és a terhet az ország magára vállalja, fel is fogja azt osztani. E részben, akár mit mondjunk, más arány nem lehet, mint a porták; ha nem, fog azután intézkedni az országgyűlés, ha lesz miről. A szóló tehát ebben legkisebb akadályt sem lát. Mindezeknél fogva megegyezik abban, mit Komárom követe mondott, hogy országos választmány küldessék ki, mely a) nem a kir. leirat, hanem az ország rendeinek feliratában kijelentett elvek szerint bizassék meg az alkura; b) hogy ezen választmány szerződése kötelező erejű ne legyen, hanem csak akkor váljék azzá, ha az országgyűlés helyben hagyandja, mert már is sok panasz van a mult országgyűlésről a hidra nézve kiküldött teljes hatalmu választmány ellen; c) a választmány ne halaszsza évről évre munkálkodását, nehogy örökös tractatusok mellett a teher mégis megmaradjon, hanem a jövő országgyűlésre kész munkát adjon be, a kormány pedig adatok hiánya miatt a dolgot ne hátráltassa.

II.

Ugyanebben a tárgyban még egyszer szólott. Zsedényi Ede a kiküldendő választmányra kivánta bizni a teher kivetése kulcsának elkészítését, mint a mi az ő megyéjére nézve az egészben a leglényegesebb; továbbá szükségesnek tartotta, hogy a kormánynak módjában legyen, hogy a fölajánlandó segedelem beszedésére a megyéket szoríthassa.

DEÁK FERENCZ: Ha valaki még kételkedett volna rajta, mit ezen kir. leiratról ismételve kijelentettem, hogy az csupa Eris almája köztünk, azt Szepes követének jelen előadása tökéletesen meggyőzhette. Ő t. i. már nem akarja elfogadni azon kulcsot, melyet mi e tárgyban egyedül alkalmazhatónak tartunk, jelesen a porták számát, hanem más kulcsot kiván. Ez Szepes vármegye követének szájába nem illik; mert feltéve például, hogy a váltsági summa 600,000 frtot tenne, Szepes vármegye eddigi helyheztetése miatt egy katonát sem tartván, következésképen semmi deperditája nem lévén, ha ezt vennénk fel kulcsul, rá ezen teherből semmi sem háramlana. Ez Szepes vármegyére igen kedvező kulcs lenne, de azt hiszem, hogy a t. RR. többsége el nem fogadná, mert nem hallottuk-e már többször Sopron követétől, hogy már csak Sopronmegyének deperditája 1 milliót meghalad. A közterhet egyiránt kell viselni mindennek, eddig azonban Szepes helyett is más megyék vitték ezen terhet. Mondhatná ugyan, hogy azért mert deperditái nincsenek, annyival több portái vannak; ebből azonban nem az a következés, hogy a porták száma nem igazságos kulcs, hanem az, hogy a porták rectificáltassanak, de ezt országgyűlésen kívül is oly választmányra bizni, melynek különben is elég foglalatossága leend, nem lenne czélirányos. A mit Zsedényi a biztosításra nézve felhozott, és hogy attól fél, hogy ha netalán ezen summa előre le nem fizettetik, vagy a kormánynak olyan mód nem nyújtatik, hogy annak beszedésére a tisztviselőket szoríthassa, majd restantiában fog maradni, arra a szóló azt feleli, hogy akármint fizettetik, annyival kevesebb adót fog kapni a kormány, mennyit ezen megváltási summa teend. Igaz ugyan, hogy az adó behajtásában is vannak restantiák, de ebben maga a kormány a hibás, mert nem tudok rá esetet - mond a szóló - hol a kormány valamely tisztviselőt azért, mert hivatalát hanyagul teljesítette, vagy azzal épen visszaélt, actio alá vétetett volna, sőt a hol ezt a megyék maguk tenni akarták is, vagy pere hosszú ideig elhuzatatott, vagy ha a kormány elébe került is, utoljára sem lett belőle semmi; tudunk ellenben példákat arra, hogy egy keményebb kifejezésért, politikai vélemény szabadabb nyilvánításaért többeket megpereltetett; tudunk több commissiókat a csalárd tisztviselők ellen, melyek ha végre befejeztettek is, és az egész világnak tudtára kisültek a szörnyü visszaélések, mégis soha eredményre nem vezettek. Nem akarok példákat felhozni e tárgyban; a t. RR. előtt tudva lesznek azok. (Felkiáltás Úgy van! Hunkár közbeszól: Világos tolvajból, a pénztár meglopójából, consiliarius lett!) Ezeket kellene a kormánynak büntetni; de mindenütt csak azt látjuk, hogy a politikai vélemények harczát egész tűzzel viszi, a hibás tisztviselőt pedig, ha egyébiránt politikai véleményében hozzá szít, nem bántja, mert attól fél, hogy majd az oppositió pártjára hajlik. És én e hibából az oppositiót sem veszem ki, mert megtörténik itt is, hogy sokszor csak azért nem merik hántani az ily hibás, de nagy hatásu tisztviselőt, mert félnek, hogy majd ez, majd amaz politikai tárgyat nem vihetnék ki a gyűlésen. Mig a dolgok így mennek, míg a kormány a politikai véleményeket veszi a büntetés zsinórmértékeül, s a kihágásokat a szerint bünteti vagy nézi el, a mint valaki az oppositió, vagy a kormány szinületét viseli, addig hiába pártoljuk mi a kormányt a törvények végrehajtásában, mert ő nem azon igyekszik, hogy a hozott törvényt végrehajthassa, hanem azon, hogy miképen altassa el a politikai véleményeket, és miképen alkottathasson magának kedvező törvényeket. Nem kivánom én, hogy a kormány tettleg befolyjon az adó beszedésére, megteszik ezt maguk a törvényhatóságok; a kormány a magarészéről csak azt tegye, hogy a főispánokat, ha ellenök a megyék alapos fölterjesztést tesznek, büntesse, a rossz tisztviselőket a megyéknek büntetni engedje; s a helyett, hogy most a főispánok minden gondjukat arra fordítják, hogy minő politikai véleményü követeket választathassanak, s minő utasításokat küldethessenek az országgyűlésre, parancsolja meg nekik, hogy bizzanak mindent a valódi többségre. Az ily megyében nem fog az adó restantiában maradni, az ily főispán körül mint középpont körül fog összeseregleni a megyei RR. többsége; így fognak a közdolgok jól menni, sőt mivel a rendet és közcsendet a legtöbb ember szereti, olyanokat fog maga körül az ily főispán szemlélni, kik nem ugyan vak eszközei a kormánynak, de a törvények végrehajtásában hatalmas segédei lesznek. Meglesz ekkor a garantia, a melyet a kormány tőlünk kiván, s nem szorul arra, mit Szepes követe sürget, hogy a törvényhozás segítse a kormányt az adó behajtásában.