|
A DUNÁT ÉS TISZÁT ÖSSZEKÖTŐ
CSATORNÁRÓL.
A KK. és RR. 1840. ápril 16-dikán tartott kerületi
űlésükben tanácskoztak a Dunát és Tiszát összekötő csatorna iránt
készített törvényjavaslatról, melynél fogva az ezen tervet Vécsey Miklós b. és
Sina György b. vezérlete alatt létesíteni szándékozó társaság a törvény oltalma
alá vétetik a benne kikötött kedvezések és föltételek mellett. Somssich
Miklós azt tartotta, hogy a közállománynak ily vállalatnál több joga nincs,
mint megvizsgálni, hasznos-e az államra nézve, s ha ilyennek találja, teljes
szabadságot kell annak adni, de másrészről privilegiumokkal sem szabad
elősegíteni.
DEÁK FERENCZ: Nem azért nem pártolja a somogyi indítványt, mintha abban
a vállalat hátráltatásának czélzatát látná, mert az érdemes követ úr még
nagyobb szabadságot, és így nagyobb ösztönt akart adni a vállalatokra;
ugyanazért az ellene intézett nyilatkozatokat e részben ha nem is
igazságtalanoknak, de mindenesetre méltatlanoknak tartja; hanem azért nem
fogadhatja el, mert azt 1-ször a kérdéses czélra nézve a jelen
törvényjavaslatnál sikeresbnek nem látja, 2-szor nem tartja azt, hogy a mely
statusnak joga van megvizsgálni, ha valamely vállalat hasznos-e vagy nem?
ugyanannak joga ne volna ahhoz oly feltételeket kötni, melyek őt annak
hasznos voltáról biztosítsák. A jelen törvényjavaslatban három főelv
foglaltatik. Először, hogy azon vonalon, melyen a csatorna vitetni fog,
minden szükséges tért a tulajdonosok általengedni tartozzanak. Ezen jogot csak
a status adhatja, mert ez világos korlátja a tulajdonnak, de a közjó
tekintetéből minden mívelt statusban divatozik. A 2. elv, hogy ezen
csatornához bizonyos távolságban parallel csatorna ne vonathassék. Ez is olyan,
miről csak a status rendelkezhetik, mert természeti jognál fogva szabad
volna, másnak három ölnyire ahhoz mást ásatni; ezt a statusnak eltiltani
szükséges, mert minden ily vállalatnál a parallellák legfőbb tekintetüek,
megsemmisíthetvén egyik a másikat; ha tehát ez ellen valamely társaság legalább
bizonyos ideig biztosítva nincs, ki veszen az ily vállalatban actiákat? és így
már az első megindítása is lehetetlen volna. Ezen tekintetek birtak más
statusokat is arra, hogy maguk határozzák meg, még pedig vagy időről
időre, vagy először egy bizonyos ideig és azután újabb alkura
bocsátván, a szállítási bért. Ha ez nem történik, akkor a társaság nem
számíthatja ki előre a kamatokat, és így pénzét az ily vállalatba nem
fogja beleölni; de ha vagy évenkint bizonyos kamat felől biztosíttatik,
vagy legalább tudja, hogy például 50 évig a vállalatot kizárólag birhatja,
mégis inkább tehet bizonyos számításokat. És ez az, a minek 3-szor ezen
törvényjavaslatban szintén elég van téve. Mindezeket eleve elrendelni
szükséges, mert ime a pesti hidnál is megbánták sokan, hogy a feltételek
szorosabban meg nem határoztattak; noha a szóló itélete szerint, a pesti hid és
ezen csatorna közt különbség van, mert Pest és Buda közt a közlekedésnek más
módja nem lehetvén mint azon egy hid, kényszerítve lesz mindenki azon járni; de
a Tisza és Duna közt több párvonalokat lehet huzni, itt tehát a megszorításnak
nagyobbnak kell lenni. Mindezeknél fogva, ezen eszmék tisztán állván
előtte, s meg lévén győződve, hogy ezeket meghatározni a
statusnak mind jogában, mind érdekében áll, pártolja a törvényjavaslatot.
|