A HONOSÍTANDÓKRÓL.

A KK. és RR. 1840. ápril 16-kán tartott kerületi űlésében többen a követek közül a Magyarország körül érdemeket szerzett külföldiek egynémelyikét a honosítandók sorába ajánlották fölvétetni.

DEÁK FERENCZ: A mennyiben idegenkedést tapasztal némelyeknél a honosításra nézve, hivatkozik a históriára, hogy az által inkább nyert, mint vesztett a haza, mert sokaknak maradékaiból jeles hazafiak váltak. Volt mindig, van is itt köztünk oly jeles hazafi, hogy óhajtanám, vajha a legtörzsökösebbek hozzá hasonlók volnának. (Éljenzés, mely Wenckheim Béla b. békési követet illette.) Nem szorult arra hazánk, hogy az idegenek közt keressen magának ellenséget. Azok, kik törzsökös magyarságukban büszkélkednek, felejtik, hogy kezdetben az ő elődeik is indigenák lehettek; mert bizony kevés már azon tősgyökeres nemesség, mely Árpáddal együtt jött volna ki Ázsiából. Részéről a kit csak bevenni nem gúny, beveszi. Ha már belföldiekkel nem lehet, legalább olyanokkal szaporíttassék a honfiak száma, kiknek maradékiból a história bizonyítása szerint még jó hazafiak származhatnak.