A SZÓLÁS SZABADSÁGÁN EJTETT SÉRELMEKRŐL ÉS
A FŐRENDEK VÉLEMÉNYÉNEK TERMÉSZETÉRŐL.

A KK. és RR. 1840. május 5-dikén tartott kerületi űlésében napi renden volt a főrendeknek 5-dik válasza a szólás törvényes szabadsága tárgyában. Ebben a főrendek kivánták, hogy a miket e tárgyban eddig nyilvánítottak, ne magán meggyőződésnek tartassanak, hanem a törvényhozó test egyik ága országos nézeteinek tekintessenek. Egyébkint ragaszkodtak e tárgyban kifejezett nézeteikhez annyival inkább, mivel ezekkel ő felsége márczius 24-én érkezett kir. leiratának foglalatja is érdemileg összhangzásban lévén, általa mind a szólás törvényes szabadságának jogát, mind a birói hatalom függetlenségét föntartva látták.

DEÁK FERENCZ: Minthogy a mult és jelen országgyűlésen e tárgyban közlött 23 rendbeli üzenetek sem tudták a főrendeket kivánatunk helyességéről meggyőzni, nem remélhetjük, hogy e részben most megtörténhessék köztünk az egyesség. Azonban kettő van ezen válaszban, mit észrevétel nélkül hagynunk nem lehet. Először azt mondják a főrendek, hogy kijelentett nézeteiket nem mint személyes meggyőződést, hanem mint az országgyűlési testület egyik részének országos nézeteit kell tekinteni. Erre azt válaszolom, hogy a főrendeknek, kik csupán önszemélyökben vannak itt jelen, egyes véleményöket soha sem ismerem el oly erejüeknek, mint a törvényhatóságok akaratát, s így midőn az ő egyes véleményök ettől különbözik, nem lehet az övéiket tekinteni országos nézeteknek. Másodszor a mit mondanak, az, hogy az e tárgyban érkezett kir. leirat is igazolja némileg az ő véleményöket. De erre is azt mondom, a mit a multkor kijelentettem, hogy ama kir. leirat csupán átalános elveket foglalván magában, az ő véleményüket egyenesen nem igazolhatja; de ha igazolná is, még sem tenné erősebbé a főrendek nézeteit, s nem gyöngítené a nemzet képviselőiét. Egyébiránt végéhez közeledvén az országgyülés, két mód van, melyeket követnünk lehet. Vagy folytatni tovább is üzeneteinket s fölszólítanunk a főrendeket a kivánatainkhoz való járulásra, vagy úgy tenni, mint a mult országgyűlés tette, midőn kijelentett elveihez ragaszkodva, átadta ez ügyet a jelen országgyűlésnek. Ime megmutatta az idő, hogy az akkori törvényhozás nem ok nélkül számított reánk, mert utolsó perczig lelkesedéssel vívtunk ezen ügy mellett. Most sem hagyhatjuk el azt, mert annak elveihez ragaszkodni képviselői legszentebb kötelességünk. Nyilatkoztassuk ki tehát, hogy noha e részben sérelmeink tettleges következései megszüntettek, mi azonban elveinktől ezután sem állhatunk el s így ez ügyet nem le, hanem a nemzet kezébe teszszük, alkotmányos buzgóságába ajánljuk, s a jövő országgyűlésnek, a talán szerencsésebb jövő kornak, általadjuk. E nyilatkozatunkat pedig nem szükséges a főrendekkel közölni, hanem elég, ha országos irataink közé igtatjuk.