|
AZ ORSZÁGOS VÉGZÉS ELLEN ÓVÁSNAK NINCS
HELYE.
A KK. és RR. 1840. május 7-kén tartott kerületi
űlésökben tanácskoztak a főrendeknek a vallás tárgyában érkezett
válaszáról. Ebben a főrendek előadták, hogy az ország primása a
vallás dolgában készült törvényjavaslat ellen óvását és ellenmondását
nyilvánította, s ennek a törvényben való megemlítését is kérte, s ezen
kivánsághoz a világi kath. tagok közül is többen hozzájárultak. A főrendek
kijelentik, hogy ezen ellenmondás az országos végzést sem meg nem
változtathatja, sem nem gyöngítheti, mivel azonban eddig is törvénykönyveink
hasonló példák nélkül nem szűkölködnek, erről értesíteni kivánták a
KK. és RR.-et
Klauzál Gábor nem
tudta megérteni, mi czélból küldték át a főrendek az ellenmondást; ha nem
lenne még naplójuk, ez inkább volna érthető; egyébiránt az 1790: XXVI.
t.-cz. által már előre megsemmisített ellenmondásról még csak hallani sem
akart, s azt mint egyes vélemény kijelentését a naplóra utasította vissza.
DEÁK FERENCZ: Ugy látja ezen protestatióból, hogy ahhoz nem kellett
nagy vitézség, mert ha e nyilatkozattal össze volna kötve azon mártyromság,
mely a ker. vallás első századaiban volt, kétli, ha lettek volna-e oly
készek ezt tenni azon világi urak? A főrendeknek abban, hogy ezt velünk is
közleni kivánták, más czélját nem gondolja, mint hogy curiositást kivántak
gerjeszteni és hogy mi is mosolyogjunk egyet rajta. Mosolygok tehát én is és
diplomatiai jelentőséget ezen ellenmondásnak nem adok, s arra nem
méltánylom, hogy országos tanácskozás tárgyává tegyem. Arra nézve, hogy ezt még
törvénybe is kivánják iktatni a főrendek, üzenjük meg nekik, hogy
ebből semmi sem lesz; a végrehajtó hatalom majd fogja tudni, mi a tiszte.
Szavaz, mint Csongrád.
|