KÉT
EGYHÁZI HASZONVÉTEL UGYANAZON
EGYHÁZI SZEMÉLYNEK NEM ADHATÓ.
Zala vármegye 1841. január 11-dikén tartott
közgyűlésében Deák Ferencznek a vegyes házasságok tárgyában mondott
beszéde ellen fölszólalt Fliszák György, murakereszturi plébános és
apát, s a többek között megemlítvén, hogy vannak, kik törvénytelennek mondják
még azt is, hogy Kopácsi József esztergomi érsek egyuttal megtartja a veszprémi
püspökséget, nézetet czáfolgatta. Utána Deák Ferencz szólott, kiemelvén,
hogy ő ugyan e tárgyról beszédében nem nyilatkozott, de mivel Fliszák
szóba hozta, kifejti, hogy két egyházi haszonvétel ugyanazon egyházi személynek
törvényeink szerint nem adható, s ez irányban indítványt tett.
A közgyűlés jegyzőkönyvének erre vonatkozó
pontja így szól:
«4. A midőn a fentebbiekben érintett egyházi
körlevelek által a hazai törvényeken ejtett sérelem a megye rendeinek kebleit
megrázkódtatta, figyelmöket el nem kerülhette, hogy a hazai törvények már a
hajdan korban elhatározták, hogy két egyházi haszonvétel ugyanazon egyházi
személynek ne adassék; már I. Mátyás, II. Ulászló, s II. Lajos alatt ismételve
törvények alkottattak ez iránt, de midőn mindig ujabb visszaélések lettek
elkövetve, e törvény többször megujíttatott. Utóbb az 1548: VI. czikkely által,
s még később az 1723: LV. czikkelyben ez határozottan kimondatik.
A felhivott törvényekkel világosan ellenkezik az, hogy az
ország primása, az esztergomi érsek, primási és érseki magas méltóságra lett
emeltetése után megtartotta a veszprémi püspökséget, s azt még most is tartja
minden terheivel és jövedelmeivel.
Az esztergomi érseki megyének kiterjedése oly nagy,
népessége oly igen számos, az érsek és primási méltóságnak hivatalos köre s
foglalatosságai egyházi s világi tekintetben annyira sulyosak, hogy azoknak
pontos teljesítése egy bármely jeles férfiunak idejét, erejét, s minden
tehetségét bőven elfoglalják; jövedelmei pedig régi fejedelmeink buzgó
adakozásából bizonyosan olyanok, hogy azok ezen fényes méltóság költségeire
kétségtelenül elegendők. A felett a veszprémi püspökség is mind egyházi
terjedésére, mind világi javaira s jövedelmeire nézve fényes és nagytekintetü.
Meg vannak tehát a megyei rendek győződve, hogy sem az egyházi
szolgálat érdeke, sem a magyar anyaszentegyház főpapjának magas
méltóságához illő ellátása meg nem kivánják, hogy ezen két nagy és fontos
egyházi hivatal, s hivatalos kötelességekkel járó egyházi haszonvétel ugyanazon
egy személyben összesíttessék. De egyébiránt a törvények tekintete minden egyéb
tekintetek felett áll, ez pedig semmi olyan kivételt nem ismer, mi a jelen
esetre volna alkalmaztatható. Ez okokból a megye rendei ő cs. kir.
felségét jobbágyi alázattal megkérni elhatározák, hogy a két egyházi
haszonvételt egymástól elválasztva, a veszprémi püspöki megyét is külön fő
pásztorral ellátni, s a hazai törvények rendeleteit fejedelmileg főbb
hatalmával e pontra nézve is teljesítésbe vétetni méltóztassék. Egyuttal pedig
e közérdekü tárgyak felett hozott határozásukat a haza egyéb hatóságaival is
előbbi elhatározásukhoz képest a kölcsönös tudomány végett közölni
rendelik.»
|