A PÁSZTOROK LÓTARTÁSA ÉRDEKÉBEN.

Zala vármegye 1841. november 8-dikán tartott közgyűlésében Inkey János és Inkey Ádám indítványozták, hogy töröltessék el a megyének a közbátorság tekintetéből hozott azon végzése, mely szerint a pásztoroknak elkobzás büntetése mellett megtiltatott lovakat tartani. Deák Antal azon nézetet fejtegette, hogy a törvényhatóság jogosítva van mindenkivel szemben tilalmassá tenni azt, mi a békés polgárok személy- és vagyonbeli bátorságát és nyugalmát veszélyeztetheti. A tapasztalás bizonyítja, - így szólott - hogy a rablók és utonállók fölkeresik a pásztorokat, őket társaikul fogadják, s ha vannak is a pásztorok közt becsületes emberek, elszigetelt helyzetüknél fogva ezek is kényszerítve vannak arra, hogy a rablókat segítsék és tovább szállítsák. A lótartás megtiltása lehetővé teszi, hogy a gonosztevők egyik helyről a másikra oly gyorsan el ne jussanak, ennél fogva annál hamarább utoléressenek, s a gonosz merényletek is kevesedjenek. Az az aggodalom pedig, melyet az indítványozók fölhoznak, hogy a szüken termő években némely földesuraknak távolabb fekvő javaikból a szénának vagy más egyéb termesztményeknek átszállítása a pásztorok lótartásának megtiltása által felette nehezíttetik, sőt gátoltatik, megszünik az által, hogy ezen tiltó rendszabály az ökrök vagy más marhák tartására kiterjesztve nem lévén, az átszállítás ezek által is megtörténhetik.

DEÁK FERENCZ: Melegen pártolta a megye határozatának eltörlésére czélzó indítványt. Az egyéni jog és szabadság szentségének megsértése nélkül a végzés fönn nem tartható. Egy szükséges, hasznos néposztályra, mint a pásztorok, a becstelenség bélyegét sütni, őket páriákkint bűnosztálylyá leátkozni, egyesek kihágásaiért valamennyire, ártatlanra vétkesre egyformán, előre kárhozatot mondani, reájuk büntetést szabni, s őket meghallgatás nélkül fenyíteni, a vármegyének hatalmában nem lehet.

A közgyűlés Deák Antal nézetéhez csatlakozott.