|
A MAGYAR NYELV ÉS A NEMZETISÉGEK.
Zala vármegye 1843. november 10-dikén tartott
közgyűlésében szóba hozatott, hogy a királyi városok tanácskozásaikban a
képviselők választásakor maguk közt németül is szólnak, s
indítványoztatott, hogy utasíttassék Zalamegye országgyűlési követe arra,
hogy e sérelmet az országgyűlésen panaszolja el és sürgesse orvoslását.
Többen az indítványt pártolták s kivánták, hogy mind a választók, mind a
választottak csak magyarul szóljanak, hogy a polgárok a magyar nyelvet
megtanulni tartozzanak, s az országgyűlés erre præclusi terminust szabjon.
DEÁK FERENCZ: Maradjunk meg a mellett, hogy a közadministratióban
magyar nyelven szóljanak. Nem látja helyén, hogy a ki magyarul nem tud, az a
választási jogból kizárassék. Sok érdeket nem szabad sérteni, mert haladásunkat
gátolja, s csak ingerültséget szül. A nemzetiség ügyében præclusi terminust
szabni nem foganatos; a magyar nyelvvel élésre a polgárokat inkább privát
capacitatió útján óhajtja vezéreltetni. Vegyük föl, hogy az 1825-diki
országgyűlésen még a legjobb követek is latinul szólottak; de még az
1832-diki országgyűlésen is többen beszéltek latinul; azonban privát
capacitatió utján már a legközelebb lefolyt diætán - kivévén a horvátországi
követeket - anyai nyelvünkön beszéltek, s a mltgos főrendek is üzeneteiket
ezen nyelven folytatták. A magyar nyelv terjesztésére a præclusi terminus sem
czélszerü, mert anyai nyelvünk megtanulása és művelése igen nehéz. Vegyük
fel például megyénkben a muraközi járást. Itt a vármegye, itt a földesuraság
fél század óta a legczélszerűbb eszközökkel kivánja maiglan a magyar
nyelvet horvát lakosaink közt terjeszteni; magyar iskolamestereket rendel
oktatókul; de kérdem a muraközi járás tisztviselőit, tudnak-e már ott
magyarul? (Fölkiáltások: Nem tudnak!) Óhajtja, hogy anyai nyelvünk csak privát
capacitatió, tanítás és intézetek utján hozassék virágzásba, s erre a præclusi
terminust nem véli czélszerűnek.
A közgyűlés Deák Ferencz nézetéhez
csatlakozott.
|