|
AZ ADMINISTRATORI RENDSZERRŐL.
Kolowrát gr.
államminiszter 1844-ben Bécsben a következő indítványt terjesztette a
minisztertanács elé: «a magyar állapotok, s különösen azon kérdés, hogy azokra
a legfelsőbb központban miként kelljen fölügyelni s azokat miként kelljen
vezetni, tanácskozás tárgyává tétessenek, melybe, minthogy a legfelsőbb
kormánykérdések egyike forog fönn, oly egyének hivandók meg, kik a
legfelsőbb bizodalmat birják, s a magyar ügyek mostani menetének
részleteibe nincsenek bebonyolódva». Az indítvány elfogadtatván, 1844. julius
4-dikéről kelt királyi kézirattal fölszólíttatott Mailáth Antal gr.
cancellár, hogy Jósika Samu gr. erdélyi, és Szögyény László magy. udvari
cancelláriai tanácsosok közreműködésével tervet dolgozzon ki, melynek
segélyével az anarchiával határos magyarországi állapotoknak vége vettessék s
az országnak rendezett igazgatása lehetővé tétessék. Ezen bizottság
októberben elkészülvén munkájával, ő felsége november 10-dikén kelt
kéziratában megállapította az elveket, melyek szerint jövőre a megyei kormányzat
főispánok, illetőleg főispáni helyettesek által Magyarországon
vezettessék. Ennek alapján Mailáth Antal gr. cancellár 1845. február 19-én
rendeletet küldött a vármegyék főispánjaihoz, melyben ő felségének
abbeli elhatározott legfensőbb akaratját tudatja velök, hogy a megye
kormányzói hivatal ezentúl az 1723: LVI. t.-cz. értelmében gyakoroltassék, s
ennél fogva a megyék kormányzói a kormányukra bizott megyék kebelében lakásukat
venni, minden köz- s az előfordulandó tárgyak fontosságához képest
kisgyűlésekben is elnökösködni, a törvényszékeken, s különösen a
büntető, számvevő és árvák székein gyakrabban résztvenni, a megyék
pénztárait gyakrabban megvizsgálni, a közadók behajtását a leghathatósabban
eszközölni, megyéjüket évenkint beutazni, a községek beligazgatását és kivált
számadásaikat, úgy szintén az adó egyenkinti fölosztását, jegyzőkönyveiket
és pénztáraikat az illető tisztviselők jelenlétében megvizsgálni, a
helységek lakosainak helybeli előljáróik vagy a megyei tisztviselők
elleni panaszaikat kihallgatni, s a mennyiben lehetséges, azonnal a hely szinén
elintézni, nem különben a megyebeli utak s középítményekre, valamint a
közmunkák igazságos arány szerinti fölosztására fölügyelni kötelesek legyenek,
szóval hogy megyéjük igazgatásának mintegy központját képezzék. Azon
főispánok, kik más hivatalt nem viseltek, fölszólíttattak, hogy nyolcz nap
alatt nyilatkozzanak az iránt, vajjon körülményeik és viszonyaik megengedik e,
hogy a főispáni hivatal eme követeléseinek megfeleljenek?
Azon főispánokra
nézve, kik más hivatalt is viseltek, a rendelet kimondta, hogy tekintve a
főispáni kötelességek fontosságát és mennyiségét, miszerint ezek szorosan
és a kivánt eredménynyel teljesíttessenek, ő felsége legkegyelmesebben
elrendelni méltóztatott, hogy a megyei kormányzás minden egyéb valóságos
hivataltól elválasztassék és külön gyakoroltassék. Ehhez képest több megye
főispánja ő felsége nevében fölszólíttatott, hogy mivel magasabb
hivatásuk és állásuk a megyei kormányzásnak további gyakorlását lehetetlenné
teszi, nyolcz nap alatt ajánljanak megyéjük kormányzására alkalmatos
helyetteseket. Mások - köztük Zalamegye főispánja - ő felsége nevében
fölhivattak, hogy a szerint a mint körülményeik engedik, vagy folytassák tovább
is megyéjük kormányzását, vagy pedig ha a hétszemélyes táblán viselt
hivatalukban megmaradni óhajtanak, megyéjükre nézve alkalmatos egyén
helyettesítése végett ajánlatot tegyenek.
Ő felsége 1845.
február 26-dikán József nádorhoz intézett királyi levelében fölsorolván a mik a
cancellárnak a főispánokhoz küldött rendeletében foglaltatnak, így
folytatta: átlátván, hogy a megyék kormányzóinak a gondjukra bizott megyében
szakadatlan jelenléte nagyobb költséget kiván, hogy sem azt a megyék házi
pénztárából számukra kijáró tiszteletdíjból fedezni lehetne, de távol lévén ő
felségétől az is, hogy a megyék házi pénztárára ezen czím alatt nagyobb
teher háruljon: a főispánok és főispáni helytartók tiszteletdíját
évenkinti 5000, illetőleg 6000 forintra emelte olykép, hogy az azon
összegen fölül, mely jelenleg a megyei házi pénztárból fizettetik és ezután is
onnan fizetendő, az említett 5000, illetőleg 6000 forint
kiegészítésére megkivántató pénzmennyiség a kincstárból fizettessék. Egyuttal
megengedte ő felsége, hogy a főispánok és főispáni helytartók
mellé kötelességük teljesítésének könnyebbítése czéljából titoknokok adassanak.
Végül fölhivta a nádort, hogy a főispánoknak és főispáni
helytartóknak az elősoroltak értelmében adandó és a közigazgatás minden
ágára külön kiterjeszkedő legfelsőbb utasítást dolgoztasson ki.
Ezen részletes
utasítás 1845. deczember 23-dikán küldetett meg ő felsége által a
főispánoknak s a főispáni helytartóknak.
Mindezen intézkedések Apponyi
György gróf alcancellár tanácsára és befolyása következtében keletkeztek.
Zala vármegye 1845.
május 26-dikán tartott közgyűlésében felsőbb rendelet olvastatott
föl, mely szerint Festetich Leó gr. zalai főispáni helyettesnek neveztetik
ki.
DEÁK FERENCZ: Ez válasza mi
feliratunkra, melyben főispánunk meghagyását kértük; meghagyatni kértük
azért, mert őt, kinek kormánya alatt az egyetértés köztünk és közte soha
meg nem zavartatott, tiszteltük és testvérileg szerettük s néki hálával
tartoztunk, s az eltöltött husz egy nehány év oly viszonyt alkotott, melynek
megszakasztása fájdalmat okozott, melyet mi nem okoztunk. Az 1723: LIII. t.-cz.
rendeli, hogy a főispánok a megyékben lakjanak, ennek a kormány eleget
tenni, mint mondá, kivánván, gr. Batthyányit felszólította, ha a septemviratust
akarja-e megtartani, vagy a zalai főispánságot, mire ő a
főispáni hivatalról lemondott; állanak tehát a decretumnak azon szavai,
hogy lemondott, és az ő kérelmére történt e kinevezés. A helyettesnek
kinevezését a szónok komoly figyelemmel hallá, de a kormánynak ezen lépése
hasonló a többihez. Mit kell tenni? Az administratorok ellen az ország már felszólalt,
s az ellen, hogy a főispáni hivatal háttérbe szoríttatott; de az ügy még
elintézve nincsen; várni kell tehát az országgyűlés elintézésétől.
Egy körülménynek örült, hogy talán a megyei administratió jobbá tétetik; de
öröme talán meghiusult, legalább aggodalma van sokakban, mert neveztettek ki
többen, kik az administratiót jobbá nem teszik; noha neveztettek olyak is, kik
javítani fogják. A fizetések iránt hallott észrevételeket; törvényünkben csak a
palatinus fizetéséről van említés téve s az sincs elrendezve. Mária
Terézia alatt az akkori idő folyama szerinti fizetés gazdag fizetés volt,
most kevés. Ha a kormány azt mondotta volna, nem tetszik a rossz fizetés s
gondoskodott volna a régi időhöz idomítva minden birói fizetésekről,
helyeselné cselekedetét; de a kormány egyet kiemel, a többiről nem
gondoskodik, s ezt az egyet a többinél sokkal gazdagabban fizeti; pedig a
birákat kellene jól fizetni, kik különben is csekélyebb birtokuak s kiket a
középosztálybeliek közt nagyobb számmal lehet találni, mert ezek egy egész
életi feláldozást kivánó törvényes s egyéb tudományos készületekre s az azokkal
összekötött szenvedésekre inkább szentelik magukat. El kellett volna e szerint
kezdeni a királyi táblán, hol 1500 forintból nehezen élhet a közbiró, azután folytatni
a helytartótanácsnál, hol Mára Terézia rendelt még 2000 frtot, hogy gazdagon
élhessenek és lovakat is tarthassanak, mely 2000 forinttal mai időben,
Budán, gazdagon élni ugyan nem lehet. A főispáni hivatalnál tevé tehát ezt
a kormány; ezt a hivatalt eddig is más is teljesíthette s mégis az emeltetik
ki. S ez a gazdag fizetés a status cassájából adatik, mert hiszen a koronai s
kamarai cassák a status cassái. Mások azt hiszik, hogy a kormány ez által
pártot keres. Ha ez a czélja, elcalculálta magát. Ha a főispán a RR.-kel
ellenkező véleményét ki akarja vinni: ha pártja van, már az egész megyének
organismusába a zavar behozatott. A biró, ki a főispán pártján van, már
hanyagabb fog lenni kötelessége teljesítésében; midőn az ellenfelekezetbeli
csekélyebb feledékenységért, vagy talán tehetetlenségért is megrovatik. Annyi
kötelességei vannak a főispánnak kitüzve, melyeket alig leend képes
teljesíteni; ugyanis az adó egyénenkinti fizetése megvizsgálása, a megyének
évenkinti beutazása, a criminalis, censuralis s árvai törvényszékeken való
előlülés és felvigyázat és többek, mely feladat papiroson maradand. S már
most a főispánnak levén kötelessége a kötelességöket nem teljesítő
birákat kérdőre vonni, mit felel az oly birónak, ki főispáni
helyettesétől kérdi, hát ő teljesítette-e kötelességét? Leverő
szemrehányás leend buzgóságának következménye. Törvényeink rendelik e
szavakban: comitatus tenentibus et honores, hogy a főispáni hivatal
tekintélylyel birjon, mely, fájdalom, csökkent, s az által, hogy a főispánok
a megyékben lakni fognak, korántsem fog a tekintély helyreállíttatni.
A közgyűlés Deák
F. előadását helyesléssel fogadta.
|