A MEGYE JOGÁNAK
KORLÁTOZÁSÁRÓL
A KATONAI KARHATALOM ALKALMAZÁSÁT
ELRENDELŐ KÖZEGEK FÖLÖTT.
Zalamegye 1845.
november 11-én tartott közgyűlésében felvétetett a helytartótanács
leirata, mely a katonai karhatalom használata iránt csak a választott
tisztviselőket teszi a megyének felelősekké. Ennek ellenében egy táblabiró
a megyei kormányzót, mint a megye akaratának végrehajtóját, minden
cselekedeteért a megye irányában felelősnek állította. E nyilatkozatra az
elnök azt felelte, hogy ő felelősséggel tetteiért csak annak
tartozik, ki őt megválasztotta és másnak senkinek mint királyának; ha
ő valami olyast követne el, mi a t. rendeknek nem tetszenék, a t.
rendeknek nyitva áll az út panaszkodni az előtt, ki őt kinevezte.
DEÁK FERENCZ: A méltóságos
főispáni helyettes úrnak azon egyéni nézetében, hogy a megye közönségének semmi
felelettel nem tartozik cselekvéseiért, mert nem a megye közönsége által
választatott, egyáltalában nem osztozhatni. A főispán első
tisztviselő a megyében, törvényes elnök a megyei gyűléseken, de nem
parancsnoka a megye közönségének. Világos törvény mondja, hogy a megyei
gyűlések végzéseit neki megváltoztatni nem szabad, sőt hivatalának
természeténél fogva köteles a megyei végzések teljesítésére felügyelni. Már a
főispáni hivatal ezen eszméjével miként lehet összeegyeztetni azon fogalmat,
hogy a főispán semmi felelettel ne tartozzék azon testületnek, melynek
ő is tagja; azon testületnek, melynek végzései őt is kötelezik;
melynek határozatait nem gátolhatja, el nem törölheti, sőt teljesíteni
tartozik; azon testületnek, mely őt világos határozata által gyakran
egyenesen megbízza ez vagy amaz eljárás teljesítésére, a mint ez legközelebb
nálunk is történt, midőn a méltóságos úr egy, a kanizsai út iránt
kiküldött választmány elnökévé neveztetett.
Azon ok, melyet a
főispáni helyettes úr felhozott állításának támogatására, hogy t. i.
őt nem a megye közönsége választotta, hanem ő felsége nevezte ki, s
ő egyedül annak tartozik felelettel, kitől hivatalát nyerte, a
szólónak véleménye szerint nem elegendő a felelősség elmellőzésére;
mert ha ezen elv általános szabály gyanánt szolgálhatna, akkor például e
megyében a jegyzői hivatal sem volna felelős a megye rendeinek, mert
nem a megye közönsége által választatott, hanem a főispán által
neveztetett ki; akkor minden helyettesített tisztviselő csak a
főispánnak és nem a megye rendeinek felelne, ez pedig zavarba hozná a
közigazgatást és a megyei rendszer természetével ellenkeznék.
Nem első eset már
ez, melyben az elnöki hivatalt magasabbra kivánják emelni, mint azt a törvény
emelte, s oly hatalommal akarják azt felruházni, mely a törvény rendeletében
nem gyökerezik. B. megyében a főispáni helyettes egy szónokot, kinek
szavait sértőknek vélte, széksértési vád és büntetés alá kivánt vétetni, s
e végett nem a megye rendeihez fordult, hanem önhatalmával parancsolta meg a
megye tiszti főügyészének, hogy az a széksértési vádat tüstént indítsa
meg. Midőn pedig a tiszti főügyész elmondotta, hogy ő csak a
megye közönségének végzéséből indíthat bárki ellen széksértési keresetet,
a megye rendei pedig kijelentették, hogy a fenforgó esetben a széksértési
keresetnek helyét nem látják, a főispáni helyettes ismételte parancsát, s
miután a t. főügyész nem ezen parancsot; hanem az ezen parancscsal
ellenkező megyei végzést tartotta magára nézve kötelezőnek, a
főispáni helyettes a t. főügyészt hivatalától azonnal
felfüggesztette. Minő hatalommal parancsolt ez esetben a főispáni
helyettes, holott a törvény világosan mondja, hogy a megye végzéseit a
főispán meg nem változtathatja, minő joggal tette a főispáni
helyettes mindezt, a szóló valóban nem tudja. De fájdalommal értette
későbben, hogy utóbb parancsolat érkezett B. megyéhez, melyben kimondatik,
hogy széksértési keresetet rendelni joga volt az elnöknek, s a t.
főügyész, ki a megye végzésénél fogva nem teljesítette az elnök parancsát,
megdorgáltatni rendeltetik. Pedig ilyen jognak, mint főispáni jognak,
nincsen semmi nyoma törvényeinkben. Ha pedig azt elnöki jognak kellene
tekinteni, hasonló joggal birnának az elnöklő alispánok, a törvényszékek
elnökei, sőt az országgyűlésen is az illető elnökök, vagy azok,
kik ezek helyett elnökölnek. Actiót rendelhetnének ezek bárki ellen, a rendek
vagy a tanácskozó testület többségének határozata nélkül, sőt annak
ellenére is, ez pedig a törvényekkel, törvényes gyakorlattal és a dolog
természetével merőben ellenkeznék.
Most ismét a
helytartótanács jelen intézményében azt mondja ki, hogy a megyének csak azon
tisztviselők felelősek, kiket a megye választott; a szóló ellenben
azt hiszi, hogy ki a mennyiben hivatalánál, vagy a megye végzésénél fogva bármi
köréhez tartozó, vagy reá bizott dologban eljár, annak egyszersmind hivatalos
kötelessége a megye közönsége előtt eljárásáért felelni, mit ha tenni nem
tudna, a megyei rendek jogaihoz tartozik azon utat követni, melyet a törvény
kijelöl, s a törvényt sértőnek büntetését ő felsége legfőbb
hatalmával is eszközölni. Csak ily értelemben lehet a szóló megnyugodva a
helytartótanácsnak most kihirdetett intézményében.
A közgyűlés Deák
F. fölszólalását közhelyesléssel fogadta.
|