|
A
FŐISPÁN HATÓSÁGÁNAK KÖRÉRŐL.
I.
Zala vármegye 1846.
szeptember 15-dikén tartott közgyűlésében Horváth János kamarás
fölmutatta a főispáni helyettesnek hozzá intézett hivatalos levelét,
melyben a szónoknak, mint a megye egyik választmánya elnökének, értésére adja
«miként a RR. sajnosan vették, hogy megbizatásában még el nem járt, inti tehát
és fölszólítja annak teljesítésére». Horváth János kijelentette, hogy «a mltgs
urnak hasonló tartalmu levelét ezentul elfogadni nem fogja; a
jegyzőkönyvben pedig óvást kivánt tétetni az iránt, hogy a RR. ő
mltgának ezen tettét, mint jogaikba vágót, törvénytelennek és municipális
jogaik megsértésének tartják».
DEÁK FERENCZ: A levélben sem
jogsértést, sem megbántást nem lát, mert azt nem tartja másnak, mint barátságos
figyelmeztetésnek, minthogy a méltóságos úrnak joga a RR. irányában ezen túl
nem terjedhet. Ha a szónok kapott volna ilyen levelet a mltgs úrtól, reá csak
azt válaszolta volna, hogy őt a megye küldötte ki, annak számot is fog
adni. Azonban olyan időkben élünk, hogy jogaink körül a legnagyobb
óvatosság szükséges. Azért a jegyzőkönyvben kimondatni kivánja, hogy a RR.
szorosan ragaszkodnak minden törvényes jogaikhoz s valamint eddig, úgy ezután
is ők fognak számot kérni azoktól, kiket valamely dologban megbiztak.
II.
Hettyey János rosszalás helyett
inkább köszönetet szavazott a főispáni helyettesnek. A megyei
tisztviselőket hanyagoknak mondotta.
DEÁK FERENCZ: Az előadottak
után a tárgyat befejezettnek tekintettem. Minthogy azonban Hettyey úr itt
előttünk azon fölfedezést tette, hogy a megyei tisztviselők
kötelességükben hanyagul járnak el, a RR.-nek ez iránt intézkedniök kell. Ezért
tegyük kötelességévé Hettyey úrnak, hogy nevezze meg azon tisztviselőket,
kikre szavai vonatkoznak, s födözze föl az eseteket, melyekben hanyagul jártak
el. Különben általános vádja az egész tisztviselői kart sujtja, pedig azt
hiszem, a tisztviselők közt vannak olyanok is, kikkel Hettyey úrnak még
talán dolga sem volt.
III.
Hettyey János Deák Ferencz
fölszólítására nem felelt. A Horváth Jánoshoz intézett hivatalos levelére nézve
a főispáni helyettes kijelentette, hogy «elnöki joga fölszólítani
mindenkit, a ki hátramaradásban van. Nem azért elnököl e megyében, hogy a mit a
RR. határoznak, az teljesedésbe ne menjen. Ezt szem előtt tartani, ennek
teljesítését kivívni, elnöki kötelessége. A hanyag tisztviselőket
fölszólítani az ő joga lévén, azon táblabiró, ki valamit magára vállal,
ugyanazon kategoriában áll. Nem teszi ezt úgy mintha számot kérni akarna, mert
ez a RR. dolga. Fölszólítani és számot kérni egészen különböző».
DEÁK FERENCZ: Nem szólt volna
harmadszor, ha a méltóságos ur a megye végzéseinek végrehajtását kötelességei
közé nem számítja; mert hisz akkor a méltóságos úr Zala megyében executiva
potestas volna, ezt pedig talán a méltóságos úr még sem fogja állítani. A
méltóságos úr kölömbséget kiván felállítani a megrovás, számotkérés, intés és
figyelmeztetés között, s ez valóban létezik is. Azt mondja továbbá, hogy elnöki
joga és kötelessége a megye végzéseit teljesedésbe vétetni. Megengedjen
Méltóságod, de ezen «teljesedésbe vétetni» hatalom nélkül igen silány jog és
nyomorult kötelesség volna. Maga a mltgs úr megismeri, hogy nincs joga számot
kérni attól, ki kötelességét nem teljesítette, hogyan fogja tehát a végzést
végrehajtani, hogyan fogja a hanyagokat inteni, figyelmeztetni, midőn azok
neki számadással nem tartoznak? De van a dologban, a mi nemcsak sikeretlen
fáradság, hanem haszontalan munka is volna. A méltóságos ur csak a gyűlésen
tudhatta meg, hogy a munka nem teljesíttetett, ugyanazon gyűlésből
pedig megkapták a kiküldöttek is a felszólítást; mire való volt tehát az elnöki
levél, mintegy pondust adni a megye végzésének? Azt gondolta talán Méltóságod,
az elnöki levél fontosabb lesz azon urak előtt, mint a megye végzése? Ily
körülmények közt másnak is teszi ki magát a mltgs úr, mert a szónok mindig
tisztelettel fogadja ugyan a mltgs úr levelét, ugy is mint gr. Festetichét, úgy
is mint e megye kormányzójáét, de ha ily ügyekben jogokat követel magának,
bizony nem lesz kellemetes a mltgs úrnak, ha levelét fölbontatlanul
visszakapja. Bizalmas emlékeztetést elfogadunk, de ha hivatalosan akarja tenni,
jogainkból nem engedünk. A méltóságos ur feje a tisztviselői karnak s mint
ilyen számadásra vonhatja, ha valamelyik kötelességét nem teljesítette, de ezen
joga a RR.-re ki nem terjed. Ha ez szokásba jönne, annak tenné ki a méltóságos
úr a megyét, hogy legjobb egyéneink nem vállalhatnának el semmi kiküldetést,
pedig ez által a közadministratió bizonyosan többet vesztene, mintha a
méltóságos úrnak ilyen felszólításai elmaradnak. A mltgs urat a megye elnökének
elismeri, de azért a szónok fölött semmi hatalommal nem bir, s csak annyira
parancsol, a mennyire a törvény teljesítése megkivánja. A szónok kijelenti,
hogy őt akár emlékeztetné a méltóságos úr, akár nem, egy órával sem
teljesítené előbb vagy utóbb megbizatását, mint a nélkül tette volna.
Mondjuk ki tehát jegyzőkönyvileg, hogy a RR. maguknak tartják fenn a jogot
a kiküldöttektől számot kérni s azokat megróni. Mi igen tiszteljük a
méltóságos úr buzgóságát, igen szívesen veszszük, ha tisztviselőinket
minden törvényes uton módon kötelességeik teljesítésére szorgolja, de a
rendeket kimélje meg az ilyesektől.
A közgyűlés a
főispáni helytartó eljárása ellen jegyzőkönyvileg óvást tett.
|