AZ 1847-DIKI ORSZÁGGYŰLÉS ELÉ TERJESZTETT
KIR. ELŐADÁSOKRÓL.

Zala vármegye 1847. oktober 4-dikén tartott közgyűlése jegyzőkönyvének 3615-dik pontja így szól:

«3615. Miután a nagy számmal összesereglett Karokat és Rendeket a megye tanácskozó terme be nem fogadhatta, az összesereglett Karok és Rendek előtt a megyeház előtti téren folytatott ülésben nyilván kihirdettetett ő cs. kir. Felségének e következő tartalmu kegyelmes királyi meghívó levele:

Mi első Ferdinánd Isten kegyelméből Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e néven V., Halics- és Lodomérországok apostoli, úgy Lombárdia, Velencze, Illiria királya, Ausztria Főherczege stb. Tisztelendő, tiszteletes, tekintetes és nagyságos, nagyságos, vitézlő és nemes kedvelt Hiveink!

Miután az örök gondviselésnek megfejthetlen végzése szintannyira szeretett, mint hőn tisztelt nagybátyánkat, dicső emlékezetü, fenséges József cs. kir. örökös főherczeget s Magyarországunk nádorát, szivünk mély fájdalmára e világból kiszólította, az 1608-ik koronázás előtti 3-ik törvényczikkely értelmében eszközlendő nádorválasztásra, nemkülönben a végett: hogy az ország boldogságának nevelésére és a közjó gyarapítására kivánt többféle nagyfontosságu törvényes intézkedésekről atyai szívünk gyöngédsége szerint kedvelt Magyarországunk és a hozzá csatolt részek hív Karaival és Rendeivel tanácskozhassunk, folyó 1847-ik évi Szentandrás hó 7-ik napjára eső pünkösd utáni 24-ik vasárnapra sz. kir. Pozsony városunkba közországgyűlést rendelendőnek, hirdetendőnek, és az Isten kegyelméből saját személyünkben vezérlendőnek elhatározánk. Mire nézve nektek ezennel komolyan parancsolván, kegyelmesen meghagyjuk: hogy a kirendelt helyre és időre kebeletekből szokás szerint választandó, kiküldendő két követet, béke s nyugalom szerető alkalmas férfiakat kifogás nélkül küldeni s igazítani tartozzatok, kik az érintett országgyülésen jelen lenni, s ott a többi főpap és zászlós urakkal, s nemesekkel nevezett Magyarországunk és az ahhoz csatolt részek Karaival és Rendeivel kegyelmes szándokunkat s előterjesztményeinket, mint egyedül az ország üdvére, fentartására, s felvirágzására irányzottakat, bővebben megérteni, s azok felett tanácskozni és értekezni kötelességöknek ismerjék; ti szorgalmasan gondoskodván, hogy említett követeitek a kitűzött napra ott bizonyosan és mulhatlanul megjelenjenek, másként - az ország köztörvényében foglalt büntetés alatt - nem cselekvendők. Hozzátok egyébiránt cs. kir. kegyelmünkkel kegyesen hajlandók maradunk. Kelt birodalmi fővárosunkban Bécsben, Ausztriában Szentmihályhó 17-ik napján, az Ur 1847-dik esztendejében. Ferdinand m. k., Gróf Apponyi m. k., Zsedényi Eduárd m, k.

Kihirdettetvén ő cs. kir. Felségének előrebocsájtott kegyelmes királyi meghivó levele, az összesereglett Karok és Rendek azon határtalan bizodalomnál fogva, melylyel Deák Ferencz táblabiró úr iránt viseltetnek, ki az 1836-ik és 1840-ik évi országgyűléseken, mint e megyének követe a haza java előmozdításában oly sokat fáradozott, ki minden előforduló esetekben a megye rendei bizalmának s várakozásának a legtökélyetesebb mértékben megfelelt, kiben az egész magyar honnak bizodalma összpontosul, kit a hazának minden egyes tagja, de az egész külföld is a törvényhozásra legalkalmatosabbnak nyilván vall, általános közakarattal s minden ellenszó nélkül a jövő ország gyűlésére követjüknek szünni nem akaró éljen kiáltások közt elválasztották; de első alispán ur a rendek mély fájdalmára előmutatta Deák Ferencz urnak tegnapi napról hozzá intézett, s a gyülekezetben felolvasott azon levelét, miszerint Deák Ferencz úr kijelenti: hogy roncsolt egészsége miatt a követi pályát el nem vállalhatja; bár szilárd akarata és szándoka volt is, hogy ha a közbizodalom által arra meghivattatik, s egészsége megengedi, e terhet elvállalandja még akkor is, habár törődött egészsége és ereje még nagyobb viszontagságoknak fog is kitétetni, de bajai napról napra oly annyira súlyosbodvák, hogy mind öntapasztalásból, mind orvosainak tanácsából semmi komolyabb megfontolást igénylő munkát bajának tetemes öregbülése nélkül bármely rövid idő alatt sem teljesíthet, s ezért a követségnek megkezdéséhez sem foghat, annálinkább annak folytatását el nem fogadhatja, kérvén a rendeket első alispán úr az ő nevében, hogy helyébe más követet válaszszanak. Leverő vala a rendekre nézve Deák Ferencz táblabíró urnak e levele, mert mélyen érzik: hogy őt sem a megyei Karok és Rendek közül, sem az egész honból bárki is jelenleg teljesen és tökéletesen kipótolni nem fogja; fájdalommal telt kebellel tehát kénytelenek az ő elválasztásától elállani, és a parancsoló szükségnek engedve, helyébe más követnek választásába bocsátkozni; de a törvény parancsolatja szemeik előtt legszentebb lévén, törvényes kötelességöknél fogva a jövő országgyűlésére Tolnay Károly és ifj. Csuzy Pál táblabíró urakat közfelkiáltással követjeiknek elválasztották, s azoknak a szokott megbízó levelet a megye hiteles pecsétje alatt kiadatni rendelik. Egyúttal pedig, hogy Deák Ferencz táblabíró úr személye iránti valódi tiszteletüket és vonzalmukat, valamint szinte abból eredett mély fájdalmukat, hogy ő a követi pályát el nem fogadta, s azon forró óhajtásokat, hogy egészsége s testi ereje minél előbb visszatérve, a közdolgok folytatásában ismét oly tényező részt, a mint előbb vett, vehessen, kifejezni egy különös választmány által kivánják, s e választmányt mltgs gróf főispáni helyettes úrnak elnöklete alatt nagymgú báró Gerliczi Mihály, cs. kir, belső titkos tanácsos, Zalabéri Horváth János és Eduard, cs. kir. kamarás, Csillagh Lajos 2-od alispán, Hertelendy György, Horváth Vilmos, Inhey Gáspár, Kázmér és János, Ivánkovics János, Reisig Alajos, Forintos Károly és Hrabovszky Zsigmond táblabíró, Novák Ferencz első aljegyző, Gyika Jenő és Sümeghy Ferencz fő-, Nagy Károly alszolgabíró, Léránt Tamás és Ács Gábor esküdt urakat oly utasítással küldik ki: hogy Kehidán Deák Ferencz úrnál a megye rendei nevében még a gyülekezetnek folyama alatt megjelenvén, annak a fennebbieket adják értésére.»

Zala vármegye 1847. november 17-dikén tartott közgyűlésében fölolvastatott a megye követeinek az országgyűlés első üléseiről szóló tudósítása, melylyel megküldötték a vármegyének az országgyűlés elé terjesztett kir. előadásokat, jelentvén, hogy ezek mellékleteit pótlólag meg fogják küldeni.

DEÁK FERENCZ: Mindenekelőtt a követ urak jelentése folytán kötelességének tartja arról szólani, mi az országgyűlés munkálkodásai közt első volt, t. i. a nádorválasztásról. Ámbár óhajtotta volna, hogy a kijelölés, a megyének elve és utasítása szerint, választás előtt fölbontatott volna, részéről csak örömét jelentheti a fölött, hogy a választás oly férfiúra esett, kihez annyi remények vannak kötve.

A királyi előadásoknak részletes tárgyalása legczélszerübben csak akkor eszközölhető, midőn megérkeznek a csatolványok, melyek a követ urak által említtettek. Üdvözli a szóló a kormányt átalakulásunk korszakában azon téren, melyen, ha megmaradni fog, alkotmányos állásunk szélesebb alapot nyerend. Igen örül, hogy mi azelőtt néhány évvel a felsőbb hatalom által véteknek tartatott, annak igazságát most átlátják, s magok kivánják törvénybe iktatni azt, miért oly sok jeles hazafi szenvedett. Visszaemlékezik azon időre, midőn zendülést kezdőnek tartatott az, ki az örökváltságot indítványozta; pedig akkor az örökváltság csak úgy és azon időre terveztetett, ha mind a két fél beleegyez; s minket, kik azt pártoltuk, megróvtak. És most a kormány maga indítványoz, nem annyit, mint akkor törvénybe ment, hanem sokkal többet. Szóljanak bármit a magyarországi ellenzékről, bármint mondják, hogy az hivatásának megfelelni nem képes, hogy elvesztette a bizalmat, hogy kisebbségben van, ő azzal mind nem törődik, mert a czél egyedül az, hogy eszközöltessék, mi a haza javára szolgál, nem tekintve, melyik rész által eszközöltetik az; az ellenzék fényesebb diadalt sohasem ünnepelhet, mint mikor oda vitte a dolgot, hogy azon ügyet, melyért egykor üldöztetett, a kormány magáévá tette; mert nem az a diadal, midőn egyik párt a másikat leszavazza, hanem ha valamely párt magáévá teszi azon elveket, melyekért a másikat üldözte, rágalmazta. Ennek csak örülni lehet. Adja isten, hogy valamint a szóló hite szerint ez a legtisztább szándokból származott, oly sikeresek legyenek a RR.-nek tanácskozásai annak életrehozásában. Óhajtja, hogy midőn e fölött a tanácskozások folynak, párt pártnak ellenében áll bár, de ne nézze egymás szándékát a gyanusítás szemüvegén.

Igen sok a teendő, igen terjedelmes és bonyolódásokkal járó munka, mit az országgyűlésnek el kell végezni, azért a királyi előadások egyes pontjaira nézve legczélszerűbbnek vélné általános elvül fölállíttatni, hogy mi követeinknek szabadabb tért engedünk s nem gátoljuk őket részletes utasításokkal. Csak példáúl az örökváltság ügye olyan, mely az országban létező minden viszonyoknak figyelembe vételét igényli, pedig mi csak a magunkéit ismerjük, hogyan kötjük meg tehát követeinket e részben, midőn az egész ország érdekét kell szemügyre venni a követnek? A követ nem csak megyéjét, hanem az egész országot képviseli. Még a boldogúlt nádortól hallám mondani, hogy a követ nem csak megyéjének képviselője. Nagy részében azoknak, melyek az előadásokban említtetnek, el vannak látva a követek utasítással. Nincs részletes utasítás, de a főelv oda van adva.

Első a katonai élelmezés. Erre nézve javaslatot közöl a kormány. A múlt országgyűlésen már a RR. részéről is készíttetett e tárgyban javaslat. Legjobban szeretné a tanácskozást ott kezdeni, hol a múlt országgyűlésen megszakadt. Ehhez azonban nem szólhatunk, míg a kormány által előterjesztett javaslat a megyéhez meg nem érkezik. Itt részletes utasítást nem igen adhatunk, legfölebb, ha az összeg mennyisége jönne szóba, annak maximumát fogjuk meghatározni. A királyi városok szavazata s a coordinatió iránt szintén el vannak látva a követek utasítással. Ha meglátjuk a kormánynak e részbeli javaslatát, ahhoz is részletesebben szólhatunk, noha e tárgyban is legjobban szeretné a tanácskozás fonalát ott fölvenni, hol a múlt országgyűlésen megszakadt. A kormánynak mostani eljárását nem akarja rosszalni, de különösnek találja, hogy midőn a múlt országgyűlés ez érdemben javaslatot készített, mielőtt az fölterjesztetett volna, a kormány egy új javaslattal áll elő. Az ősiségre nézve el vannak látva a követek utasítással. Az örökváltság iránt nincs utasítás. E részben legczélszerűbbnek vélné azt mondani: a követek iparkodjanak tervet eszközölni, mely szerint az örökváltság eszközöltessék, közöljék azt velünk s akkor hozzá fogunk szólni. Ilyen tervet csak az országgyűlés készíthet legczélszerűbben, mert annak tagjai ismerik az ország minden részét és viszonyait. A kereskedés előmozdítása és a vámok megszüntetése tekintetében meglátjuk, mit fognak az ország rendei javasolni. Ezen dologban nem oly könnyü valamit határozni, mert igen figyelembe kell venni mindent. Figyelembe veendő még azon különbség is, hogy minden vámoknak egyszerre leendő eltörlése mennyire hasznos vagy káros az országnak? A termesztők érdeke miatt nem fog-e szenvedni a műipar? Általában megjegyzi, hogy az Ausztria és Magyarország közt fönnálló vámokat ő felsége eltörölheti a magyar országgyűlés nélkül is, mert ahhoz semmi közünk. Ha ez ügy csak annyiból tétetett országgyűlés tárgyává, hogy a kincstár kártalaníttassék, és alku szerinti megváltás fejében fizeti az ország azt, mit előbb vámkép fizetett, a nyereség semmi. E részben tehát a követ urak semmibe ne ereszkedjenek addig, míg az országgyűlésnek e tárgybeli nézeteit velünk nem közlik s arra utasítást nem nyerendnek. A részek visszacsatlására nézve: nem vizsgálja, mi czélból van ez az előadások közé foglalva; de örömmel tekinti, mert úgy látja, hogy a kormány magát az országgyűlés előtt mentegetve, számot ád, miért nem teljesítette törvényes kötelességét. Megküldi t. i. a visszacsatlandó megyéknek s az erdélyi országgyűlésnek e tárgyra vonatkozó irományait, hogy az ország rendei vegyék figyelembe, ha volt-e a kormánynak elég oka a törvényt eddig végre nem hajtani? Úgy tekintsük tehát ezt, mint a kormánynak számadását és mentségét, miért nem hajtatott végre a törvény. Követeinknek pedig hagyjuk meg, iparkodjanak a dolgot oda vinni, hogy megvizsgálván az okokat, melyekkel a kormány menti magát, a miért eddig a törvény rendelete nem teljesíttetett, s ha azok nem elégségesek, a törvény teljesítését sürgessék, s rosszalják azok hanyagságát, kiknek kötelessége volt azt végrehajtani. A büntető törvénykönyvre az mondatik: mindenekelőtt szükséges tudni, ki fog itélni a bűnös fölött a minő lesz a büntetés. A börtönrendszer független attól, ki itéli el a bűnöst, sőt megfordítva, inkább függ attól, hogy milyenek a börtönök, s kitől függnek azok, mert ugyanazon büntetés becsületes fogházban felére sem oly terhes, mint egészségtelen börtönben, rossz bánás és élelmezés mellett. Előbb kell tehát megállapítania börtönrendszert, mint a büntetést. Például tíz évi fogság olyan börtönökben, mint itt Zalában voltak hajdan, iszonyú büntetés volna; midőn ellenkezőleg tiszta börtönben s olyan börtönrendszer mellett, milyent a RR. kivánnak, s a milyen Európa minden művelt nemzeténél meg van állapítva, már nem oly terhes. A kincstári kölcsönre áll múlt országgyűlési utasításunk. Végre, mi a rend fönntartását illeti, az minden embernek szivén fekszik, azért a követ urak iparkodjanak azt fönntartani, de úgy, hogy az által a nyilvánosság legkevésbbé se csorbíttassék. Röviden, a szólónak nézete a mostan teendők fölött az: várjuk meg, míg a csatolványok megérkeznek. De szeretné, ha a RR. megállapítnák, sőt követnék azon elvet, hogy követeinknek kezét meg ne kössük; azoknak, a mennyire lehet, szabadabb tért engedjünk, s legfölebb a fontosabb tárgyakra nézve jelöljük ki nekik a végpontot, melyen túl utasítás nélkül ne bocsátkozzanak.

A közgyűlés Deák F. beszéde értelmében határozott.