|
A KÉPVISELŐK NAPIDIJÁRÓL.
A KK. és RR. 1848.
ápril 4-dikén tartott kerületi ülésükben tárgyalták a főrendek
észrevételeit «az országgyűlési követeknek népképviselet alapján
választásáról» szóló törvényjavaslatra. A törvényjavaslat 56. §-a így szólott:
«Mindegyik országgyűlési követnek az országos pénztárból 5 pft napidíj, s
lakbér fejében évenként 400 pft fizettetik». A főrendek erről a
pontról következőleg nyilatkoztak: «Tekintve más alkotmányos országoknak
példáját, s a parlamentáris kormányzási rendszernek természetét,
legczélszerűbbnek látnák, hogy az országgyűlési követek semmi díjjal
se láttassanak el; azon esetre mindazonáltal, ha a t. KK. és RR. a hazánkban
jelenleg fönforgó körülmények közt e nézetüket elfogadhatónak nem tartanák, a
napidíjaknak s lakbérnek javaslatba tett mennyiségét - tekintve az országos
pénztárra azoknak fizetéséből, a követek nagyobb száma mellett, háramlandó
tehernek tetemesebb voltát - aránylag nagynak vélik, s azért lejebb
szállíttatni kivánják.»
DEÁK FERENCZ: Valamint
egyrészről igyekezni kell, hogy alkotmányos országban a legális hatalom a
miniszterek kezében összpontosíttassék, úgy másrészről őrizkedni
szükség oly módoknak kezébe adásától, melyek által vesztegethessen s a
felelősséget kijátszhassa. A felelősség kijátszásának pedig alig van
biztosabb módja, mint ha a főrendi javaslat szerint a követek elélhetése
nem biztosíttatván, ők a megvesztegetésnek könnyű szerrel kitétetnek,
mert a szűkölködés az emberek leggyöngébb oldala. A mit tehát a követek
illő díjazása által anyagilag vesztünk, bőven megnyerjük moraliter.
Mondják, hogy a követ akkor is egyformán megvesztegethető, ha 6-8 forint
napidíjt kap. De ez nem áll; mert a tapasztalás mutatja, hogy ugyanazon ember,
ki ellent tud állani a fényüzési vágynak, nem képes ellentállani a szükség, az
éhség sugallásainak s azon látványnak, ha családja pecsenye helyett száraz
burgonyát eszik. A tapasztalás mutatja azt is, hogy a vesztegetések nem szoktak
feltünő szemtelenséggel űzetni, nem szokta senki mondani: «légy te
gazember s fizetek ennyit és ennyit». Előbb a dolgot szép alakban, józan
elv alakjában adják elő, a lehető legnagyobb simasággal; azután
ellesik a szükség, az elkeseredés pillanatát. A lelkiismeret felszólal; de
lassankint elalszik, az általa felhozott okokat lerontja a szükség, s az ember
veszve van. Mondják, hogy szegény ne választassa meg magát; de ezzel a követség
kizárólag a pénzaristokratia kezébe játszatik, mert azon javaslat, hogy a követ
napidíjt ne kapjon, tettleg iszonyú magas értékbeli qualificatió, s nem sokan
lesznek, kik Pesten, azon drágaságban, mely ott keletkezni fog, családjukkal
együtt 3-4 hónapot is tölteni könnyünek és kivánatosnak tartanák. A szegényebb
ember tehát, ha meg is választatik, el nem vállalja a követséget, vagy ha
elvállalja, oly feltéttel vállalja fel, hogy majd szerez ő magának más
úton is. (Helyes! Maradjon!)
A kerületi gyűlés
a szerkezet megtartása mellett nyilatkozott.
|