|
AZ
ORSZÁG ÁLLAPOTÁRÓL.
1848. május 20-dikán
kelt, s István nádor kir. helytartó és Szemere Bertalan belügyminiszter által
aláirt értesítéssel ő felsége nevében 1848. julius 2-dikára Pest városába
országgyűlés hivatott egybe.
Deák Ferencz 1848. junius 15-dikén Pestről a következő levelet irta
sógorának:
Kedves Sógorom
E pillanatban veszem
junius 9-én írt szíves leveledet, s így arra válaszomat az általad
kitűzött időre meg nem kaphatod. Én ugyan sokkal jobban szeretnék
követ nem lenni, de ha megválasztatom, azt vissza nem utasíthatom, mert minden
minisztertársam követ lesz, s ha én azt nyilatkoztatom, hogy a követséget nem
tartom megférhetőnek a miniszteri hivatallal, mivel a miniszter számot ad
a képviselői testületnek, hogyan legyen tehát tagja azon testületnek, mely
az ő tettei fölött határoz? ha mondom ezt nyilatkoztatom, akkor egyenesen
minisztertársaim ellen nyilatkoznám, mit tennem nem szabad; más okot pedig nem
adhatok, mert mint miniszternek úgy is jelen kell lennem az ülésekben. Melyik
kerületben választanak, az nekem mindegy, valamint az is, hogy valakinek
ellenszenve van személyem ellen; mi itt annyi gúnynak, rágalomnak, sértéseknek
vagyunk kitéve, hogy már elfásultunk a bizalomnak, vagy bizalmatlanságnak
nyilatkozatai iránt.
Az idő s
körülmények annyi veszélylyel fenyegetik honunkat, hogy azok közepette
önegyéniségünk eszünkbe sem igen juthat, pedig bizony azt sem tudjuk: a ráczok
fognak-e felakasztani, ha ide jöhetnek, vagy Jelasics, vagy az itteni nép
konczol-e össze, mert ezek mind a könnyen megtörténhető dolgok sorába
tartoznak. A felbőszült ellenség minden oldalról fegyveres berohanással
fenyeget, s nincsen erőnk, mit elébe állíthatnánk, fegyver nincs és pénzen
sem lehet szerezni sehol, s ha veszünk is külföldön, például Angliában,
semmifelé be nem hozhatjuk, mert mindenütt elfoglalnák; pénzviszonyaink
rosszak; mikor az ország gyűléséről haza jöttünk, 480,000 forint volt
minden pénze az országnak, ennyivel pedig egy ekkora országnak kormányát
megkezdeni is alig lehet, és még ezen felül a rendes jövedelemnek is nagyobb
részét már felszedte az előbbi kormány. A közjövedelmek is folyvást
csökkennek; adót nem igen fizetnek, a vámjövedelem naponként alább száll,
kölcsönt pedig Európa mostani viszonyai között kapni alig lehet. De
legsúlyosabb az: hogy valószínűleg perfidia vesz körül minden oldalról; a
király aláir mindent, mi annak folytán rendelkezünk, de segítségre, bizalomra,
engedelmességre, kivált a katonai karnál nem találunk; mindenütt azt hirdetik:
hogy mi űztük el a királyt, s a császár nevével, de az ő akaratján
kívül izgatnak ellenünk. Itt szláv és német izgatók folyvást ingerlik a népet,
s nem vagyunk biztosak, ha minden órán nem idéznek-e elő zavargásokat.
Hogy állásunk, tekintélyünk, sőt személyünk s életünk veszélyben forog, az
nem érdemel most figyelmet; de veszélyben forog az ország s könnyen
megtörténhetik: hogy iszonyúan véres polgári háborúnak küszöbén állunk. Már
Ujvidék s Karlovicz táján véres összeütközés is történt a magyar seregek és a
fellázadt ráczok között. Hrabovszky Karloviczot granátokkal gyujtatta föl. A
koczka el van vetve, a kimenetel isten kezében.
Mi teszünk, a mit
tehetünk, de fegyver nélkül, pénz nélkül mire mehetünk, s még ezen felül a
minden oldalról szórt szemrehányások, keserűségek, vádak, kárhoztatások,
hogy miért nem tettünk többet s nem teremtettünk fegyvert, pénzt és erőt:
sem anyagi, sem szellemi erőnket nem nevelik; sőt bizalmatlanságot
gerjesztve irántunk és a polgárok egyes osztályai között is, még inkább
lehetetlenné tesznek minden hatást. Örömest engednénk helyünket, legalább mi
néhányan, másoknak, ügyesebbeknek, erősebbeknek; de minden megbomlásunk
még inkább sietteti a közelgető anarchiát, s ezt lelkünkre nem vehetjük;
pedig talán nem hibázok, ha azt mondom: hogy magunk között is van egymás iránt,
legalább egy iránt, bizodalmatlanság. Mindez barátom, pokol e földön, látni a
haza közelgető veszélyét, ott állni a dolgok élén hatalom s tekintély
nélkül, nem bízhatni senkiben és semmiben, s érezni azt: hogy életünk,
becsületünk hihetőleg süker nélkül lesz koczkáztatva, és még sem léphetni
le ezen helyről a haza miatt, s a legszentebb kötelesség miatt: ez kínos,
iszonyúan kínos érzés. Ily érzelmek között kell a közigazgatás mindennapi
száraz dolgait is végeznünk, s ha oly komoly dolog nem volna, nevetségesnek
mondhatnám, midőn igazsági ügyekkel, tervekkel s törvényjavaslatokkal
foglalkozom, de lelkem a hazát fenyegető veszélyek elháríthatásának
gondjain csügg szakadatlanul.
Azt irod: gondoskodjunk,
hogy a zsidók termesztményeinket megvegyék. Barátom! az országnak, de Európának
e helyzetében, midőn a kereskedésnek pangása átalános, vajjon hatalmunkban
áll-e e részben valamit sükeresen tehetni?
Otthoni dolgainkról én
itt gondolkodni sem tudok. Csak Te és Klári s Emma és gyermekei, meg jó
barátink vannak igen gyakran eszemben. Hidd el, mióta itt vagyunk, ennyi baj,
munka és aggodalom között csak egy örömsugár sem vidította fel lelkemet.
Egészségem nem más, mint az idegek lázas feszültségének következése; kevesebbet
szenvedek, mert a test baját lelki aggodalmak, nem magam sorsán, de lelkünkre,
becsületünkre bízott hazának sorsáni aggodalmak nyomják el; meddig bírom ezt,
isten tudja.
Gazdasági dolgaimat
intézd barátom, a hogy tudod. A gyapju itt úgy hallom 15 forinttal olcsóbban
kelt, sőt 20-szal is, mint tavaly.
De sietek bezárni
levelemet, ismét hívnak, távoznom kell. Isten áldjon! Klárit szívesen, igen
szívesen csókolom, nyugtasd irántami aggodalmát. Bízzunk istenben, még minden
jóra fordulhat. Engem a körülmények önhibám nélkül sodrottak a helyzetbe csak
azért: hogy ha lehet, szolgáljak a honnak. Hiszem, hogy isten el nem hagyja e
hazát. - Vagyok hű barátod
Deák.
Barátinkat szívesen
köszöntsd.
|