AZ
ÜLÉS FOLYTATÁSÁRÓL KOSSUTH INDITVÁNYÁNAK
ELFOGADÁSA UTÁN.
A képviselőház 1848.
julius 11-dikén tartott ülésében Kossuth Lajos pénzügyminiszter a
következő indítványt tette: Mondja ki a ház, hogy azon rendkívüli
körülményeket, melyeknél fogva a hongyűlés rendkivülileg is egybehivatott,
méltó tekintetbe vévén a nemzet, el van határozva koronájának, szabadságának,
önállásának védelmére a legnagyobb áldozatokat is meghozni, s hogy e
tekintetben oly alkut, a mely a nemzetnek önállását, szabadságát legkevésbbé is
sérthetné, senkitől semmi áron el nem fogad, hanem minden méltányos
kivánatokat akárki irányában is örökké teljesíteni kész. Hogy pedig ezen komoly
határozatát valósítsa, miszerint becsületes békét eszközölhessen, ha lehet,
vagy győzelmes harczot vívhasson, ha kell, fölhatalmazza a kormányt arra,
hogy az ország disponibilis haderejét 200,000 főre emelhesse, s e végett
első perczben 40,000 embert mindjárt kiállíthasson, a többit pedig úgy és
a szerint, mint a haza oltalmának, a nemzet becsületének szüksége kivánni
fogja. A mennyiben a hadi erőnek kiállitására, mely a körülmények szerint
szükséges leend, a kivetendett adók elegendők nem lennének, hitel
nyittatik a kormány számára azon határig, a melyet a képviselők kiszabandanak,
s a kormány fölhatalmaztatik, hogy azon határig vagy kölcsön, vagy papiros pénz
kibocsátása, vagy más financiális munkálat által segítsen az ország szükségein.
Kossuth Lajos azzal indokolta indítványát, hogy a haza veszélyben van.
Rámutatott a panszláv izgatásokra a felső vidéken; utalt arra, hogy
Horvátország nyilt pártütésben van Magyarország ellen; a szerbek lakta
vidékeket lázadás borítja el; a Pruth szélén hatalmas orosz sereg áll, melyre
nézve az orosz követség a miniszterium kérdésére azt felelte, hogy ha Oláh- és
Moldvaországok kormánya az oda bemenetelre fölszólítaná, ezt meg fogja tenni; a
bosnyákországi széleken a török vezér 40-50,000 emberből álló tábort
gyüjtött össze a végből, hogy Szerbia nyugtalanságait figyelemmel kisérje;
végre, hogy Ausztriából támogatják a honbeli pártütőket.
Kossuth Lajos beszéde közben
Nyáry Pál fölemelkedett helyéről, példáját az egész
képviselőház követte; «megadjuk!» harsogott az egész teremben. Kossuth
Lajos beszédét így fejezte be: «Önök fölállottak, mint egy férfiú, s én
leborulok e nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a
kivitelben, mint a mennyi hazafiuságot tapasztaltam a megajánlásban, s
Magyarországot a poklok kapui sem döntendik meg.»
Miután az elnök kimondotta,
hogy a képviselőház az indítványt egyhangúlag elfogadja, Irinyi József azt
javasolta, hogy a trónbeszédre adandó válaszfölirat elkészítésére a bizottság
akkint alakíttassék meg, hogy oda a ház kilencz osztályainak mindegyike két-két
tagot válaszszon. Palóczy László úgy vélekedett, hogy «a nagy nap
megünneplésre lévén méltó, a ház oszoljék el.»
DEÁK FERENCZ igazságügyminiszter: Nem
vagyok azon véleményben, hogy a ház minden további határozat nélkül oszoljon
szét. A háznak mai határozatát azon körülmény idézte elő, hogy a haza veszélyben
léte sürgeti a minélelőbbi segélyt. A szó ki van mondva, de a szó még nem
tett; nincs katona, nincs pénz, ennek elő kell állíttatni, s hogy
előállíttassék, a végett kell, hogy törvény készüljön, hogy pedig törvény
készüljön, tanácskozásokra s határozatokra van szükségünk. E tekintetből
én, hogy e mai naptól csupán megünneplés végett foszszuk meg magunkat, s ne
tanácskozzunk, az elhalasztást nem pártolhatom. Azt hiszem, fogjunk mindjárt
munkához, s ne ünnepeljünk a győzedelem előtt. Az indítvány megtétetett
az iránt, hogy a trónbeszédre a válaszfelirat mikép készíttessék el; e
tekintetben a vélemény többfelé ágazik; én Irinyi József előadásához
járulok, mert nem bocsátkozhatunk a dologba csak úgy more patrio, minden
formulázott terv nélkül, hogy előbb a tárgyhoz összevissza szóljunk, s
azután, a midőn már hetekig vitatkoztunk, jegyzőre bízzuk, a ki a
hosszas tanácskozások eredményét szerkezetbe összevissza férczelgetvén s
aggatván, ez ismét hetekig tanácskozás tárgya legyen; hanem akár egy, akár más
módon menjen a tárgyalás, szükséges volna a válaszfelirat tervezetének
előadása s ennek bizottságra való bízása. Legczélszerűbb s magát a
kezelést is igen könnyítő e tekintetben Irinyi József javaslata; t. i.,
hogy az ideiglenesen megállapított szabályok szerint alakult osztályok saját
kebelökből két-két tagot küldenének ki, s az osztályokból kiküldött ezen
18 tag összeülne s elkészítené a válaszfeliratot, részt vevén a bizottságban
egyszersmind a miniszterium is a netalán szükséges felvilágosítások megadása végett.
Az iránt volna még egy pár észrevételem, nem lenne-e czélszerű, ha azon
bizottságban a rendes elnök helyett más elnökölne, t. i. az alelnökök egyike?
azért, mert azt szeretném, hogy mig ezen bizottság dolgozik, addig a ház
állapítsa meg szabályait; (Helyes!) mert oly törvényhozásnál, mint a
magyarhoni, hol sem gyakorlati, sem megállapított szabályok nincsenek, habár,
mint az eddigi vitatkozásokból tapasztaltuk, nem lesz is sokfelé ágazó
véleménykülönbség, mégis kivánatos, hogy legyenek szabályaink. Míg tehát comité
nem lesz, jó lenne, hogyha itt az összes testület a ház szabályairól
tanácskoznék. Egyébiránt, ha a válaszfelirat elkészítésére kiküldendő, 18
tagból álló bizottság iránt, melyben az alelnökök egyike elnökölne és a
szükséges felvilágosítások megadhatása végett a miniszterium részvéte is
megkivántatnék, határozott a ház, akkor óhajtanám, hogy bocsátkoznánk egyéb
tárgyak felett tanácskozásba; mert azt, hogy most határozat nélkül eloszoljunk,
már csak azon oknál fogva sem pártolhatom, mivel különben nem csak a mai nap,
hanem határozat nem léte miatt a holnapi nap is elveszne. (Helyes! Elfogadjuk!)
A képviselőház
kimondotta, hogy a fölirati bizottság minden osztály által választandó két-két
tagból alakíttassék, és mialatt a bizottság dolgozik, a ház a szabályokat
vizsgálja át.
|