PATAY JÓZSEFNEK AZ ÁLLÍTÓLAG OLASZORSZÁGBA RENDELT
KATONÁKRA VONATKOZÓ INTERPELLATIÓJA ALKALMÁBÓL.

I.

A képviselőház 1848. julius 11-dikén tartott ülésében, melynek napi rendjén a házszabályok megvitatása volt, Táncsics Mihály elmondotta, hogy a pesti forradalmi csarnokban katonaujonczok értesítették az ifjuságot, hogy julius 26-dikán Olaszországba fognak küldetni. Patay József nemcsak nem akarta, hogy Olaszországba katonák küldessenek, hanem az ott levőket is vissza akarta hívni. Indítványozta, hivassék meg az ülésbe a hadügyminiszter és adjon a dologban fölvilágosítást. Mészáros Lázár hadügyminiszter a teremben megérkezvén, előadta, hogy küldetnek katonák, kik elmaradoztak, ide-oda, kiki a maga ezredéhez; hogy egy szlavoniai ezredhez tartozó megszökött harmincz katonára nézve úgy rendelkezett, hogy «közülök a ki magyar, magyar ezredhez soroztassék, a ki pedig szlavoniai, a maga helyére azonnal útnak indíttassék»; egyébiránt annak idején, mihelyt az adatokat megszerzi, bővebb fölvilágosítást adand, s mivel sürgetős a dolga, eltávozik a teremből. Teleki László gr. és Patay József nézete szerint a hadügyminiszter egy szót sem felelt a távollétében hozzá intézett kérdésre, ez ügyben pedig rögtön kell intézkedni, mert, mint Patay József mondotta, meglehet, hogy e miatt holnap a városban zavar lesz. Erre nagy zaj és zúgás támadt a teremben. Mészáros Lázár hadügyminiszter visszahivatván, kijelentette, hogy «annyit mondhatok, hogy semmiféle ember Olaszországba nem megy, a ki oda nem tartozik.»

DEÁK FERENCZ igazságügyminiszter: Az interpellatióra nézve nem tudom, eljutott-e a ház a szabályoknak erre vonatkozó pontjáig, vagy fog-e erről valamit határozni a ház szabályaiban? De akár határoz, akár nem, a dolog természete azt hozza magával, hogy midőn a miniszteriumnak akármelyik tagja interpelláltatik, ha az adott felvilágosítást a ház valamelyik tagja nem tartja elegendőnek, új kérdést intézhet, s a minisztertől függ a kérdésre, ha a körülmények engedik, rögtön felelni, ha nem engedik, megmondani, hogy erre még nem felelhet, vagy világos tudomása nem lévén a dologról, a háznak benne előterjesztést nem tehet. (Helyes!) Ez a dolog természetes rendje. Ezen most felhozott egyes esetről természetesen a hadügyminiszter felelhet csak, de semmi egyébről, a mi tudomására nem lehet. Egyébiránt hallottam említeni az Olaszországba küldendő katonákat. Erre nézve van szerencsém megjegyezni, hogy ha majd a válaszfelirat fog szőnyegre jönni, méltóztassék a miniszteriumot interpellálni, majd elő fogja adni azon politikát, melyet az ausztriai monarchia olaszországi tartományaira nézve követ és követni fog; a háznak ítélete fogja azt aztán helyeselni, vagy kárkoztatni, minthogy természetesen minden politikai irány, melyet a miniszterium követ, a ház elé fog kerülni, s a követett irányért a miniszterium felelős. A miniszterium előterjeszti politikáját, melyet követni akar és követ is; a ház majd kimondja ítéletét. Én ezt épen nem tartom rendellenességnek, sőt a rend folyadékából származottnak tartom a történt felszólítást is, csakhogy Patay barátom a kérdéssel tovább ment. Ha a hadügyminiszternek több hivatalos tudomása levén, kimerítőbben felelhetett volna, ő is meg lett volna elégedve. (Helyeslés.)

II.

Bónis Samu fölszólította Patayt, hogy «ha a készülendő zavar felől valami tudomása van, terjeszsze a ház elé». Patay József így felelt: «Az ifjuság által terjesztett azon hír a város népét zavarba hozta; ezen zavart el akarván távoztatni, tettük előadásunkat; a miniszter úrnak azon kijelentése azonban, hogy Olaszhonba többé katonák küldetni nem fognak, engem megnyugtat.» Erre hosszan tartó nagy zaj támadt és ilyen fölkiáltások hangzottak: Hol van az a nép? Talán a Pilvaxban? Kovách Lajos fejtegetvén az interpellatiók természetét, szemére vetette Pataynak, hogy utczai pletykákból hallván, hogy egy pár ujonczot Olaszországba akarnak vinni, miért nem ment el az illető miniszterhez és kért tőle fölvilágosítást, a helyett hogy itt hozta elő a dolgot. Bernáth József követelte, hogy minden képviselőnek joga legyen interpellatió iránt inditványt tenni, de ebből ne következzék, hogy egyes képviselőnek fölszólítására mindjárt akármelyik miniszter tartozzék egyszerre fölvilágosítást adni, hanem ez iránt a háznak többsége határozzon. Egyébkint kijelentette, hogy «őt efféle márczius 15-diki demonstratiók itélete és meggyőződése kimondásától el nem rettentik.»

DEÁK FERENCZ igazságügyminiszter: Bátor vagyok megjegyezni, hogy a szőnyegen levő tárgy feletti vitatkozások folytán új kérdés merűlt fel, t. i. az interpellatió joga gyakorlatának kérdése, hogy egyes képviselőnek mennyire van joga azt gyakorolni, és mennyire szükséges hozzá a háznak pártolása vagy határozása? Legyen szabad a házat arra figyelmeztetni, hogy ezen tárgy a házszabályok során előforduland, s az itt indítványkép előadottak akkor a legczélszerűbben fognak tárgyaltatni. Annyival inkább bátor vagyok ezt figyelmökbe ajánlani, mivel a fennforgó esetben ily nagy fontosságú tárgy elővételének helyét nem látom. Akkor majd mindenki előadandja nézeteit, és a ház határozni fog. Különben minden félreértés eltávolítására azon megjegyzést teszem, hogy bizony gyakran a keserűség, mely a tanácskozó testületen elömlik, nem oly forrásból ered, mely egyébként nagy fontosságú volna, hanem egy rosszúl felfogott, vagy rosszúl kifejtett, vagy rosszúl magyarázott szóból. Úgy hiszem, midőn Patay József tisztelt barátom azt mondá: hogy azon zavargások eltávoztatását akkor fogjuk elérni, ha ezen dolog tisztába jő, nem azt érté, hogy neki vagy barátainak kedve volna zavarokat előidézni, (Fölkiáltások a baloldalon: Úgy van!) hanem úgy érté, hogy a körülmények ezen különben is mozgalmas időkben nem teszik lehetetlenné, hogy egy rosszúl felfogott dolog zavarokat idézend elő; pedig valamint a zavarokat soha sem szereti a jó ember, úgy vannak idők, midőn azoktól nem igen ijednek meg az emberek. A jelen idők olyanok, midőn a zavarok nem annyira a személyes bátorságért veszélyesek, hanem azért, mert az ország nyugalmára válhatnak károsokká, s ha mást nem veszek fel, csak azt, hogy óhajtjuk, hogy ő felsége köztünk megjelenjék, s kérni is fogjuk bizonyosan rá a válaszfeliratban: valóban gyönyörű előkészületeket tennénk fogadására, ha zavarokat tűrnénk; ez a legbiztosabb út volna arra, hogy ő felsége ide ne jőjjön; pedig az, hogy ide jőjjön, minden időben, de főkép a mai időben, oly nagy fontosságú, hogy most ő felségének köztünk való megjelenése a haza megmentésére többet tenne, mint egy hatalmas hadsereg. Úgy gondolom, hogy Patay úrnak szavait ekként talán nem helytelenül magyaráztam. Bátor vagyok emlékeztetni a tisztelt házat a közelebb lefolyt országgyűlésre, midőn az urbéri tartozások megszüntetésének szükségét széltiben azzal indokolták, hogy ha ezt nem teszszük, zavarok lesznek az országban. Ez inkább megjövendölése, mint okozása volt a zavarnak, s valóban vétenénk magunk ellen, ha keserűség támadna közöttünk ilyesekért. (Zajos tetszés a baloldalon.) Ha a ház a hadügyminiszter úrnak kijelentésével meg van elégedve, és a dolog megvizsgálása után teendő további jelentését bevárja, úgy e tárgyat bevégezettnek tekinthetjük, bevárván azon időt, midőn a válaszfelirat tárgyalásakor a miniszterium előadandja Olaszország irányában követett politikáját. (Közhelyeslés.)

Deák Ferencz beszéde után az ülés eloszlott.