A MINISZTERIUM POLITIKÁJÁRÓL AZ OLASZ KÉRDÉSBEN.

I.

A képviselőház 1848. julius 22-dikén tartott ülésének napi rendjén volt a válaszfölirat javaslatának tárgyalása. Nyáry Pál a miniszteriumnak az olasz kérdésben követett politikáját a reactió politikájának mondotta. Magyarország mint önálló ország nem köteles Ausztria háborujába avatkozni; Magyarország nem tartozik az osztrák monarchiához. A pragmatica sanctiónak ezelőtt még soha sem adták azt a magyarázatot, hogy annál fogva Magyarország az osztrák birodalommal véd- és daczszövetségre lépett; az értelmezés soha sem terjedett tovább annál, hogy az osztrák monarchiának fején van a magyar korona is. Mi szükség ezt most tenni? «Vajjon - így szólott - nem azt a következést huzhatja-e ebből akárki, mintha el akarnók árulni a hazát, nem rossz szándékból, de gyávaságból? De én azt mondom, akkor van csak Magyarország legyőzve, ha az utolsó magyar is leöletik, s ezt meg fogja érteni egész Európa, s nem fog minket megróni; s ha ez nem történik is, csak egy magyar maradjon meg, megmarad legalább az eszme.»

DEÁK FERENCZ igazságügyminiszter: Nem ereszkedhetem czáfolatokba, mert a ház nem örömest hallgatja azokat; hanem azért, hogy hallgatással ne tűrjük a vádat, mintha politikánk reactionárius politika volna, szükségesnek tartom a feleletet. A reactió alatt a kivívott szabadságnak elnyomását és az absolutismus visszahozását érti az egész világ lexicona. Ezen pillanatban ezt a vádat sem a miniszterium nem érdemli meg, sem a dolgok körülményei nem mutatnak arra. Ha valakinek hatalma van valamely szót kénye szerint elcsavarni, a praemissát ráfogni valakire, s azt mondani, te ezt mondottad, ezt akartad mondani, az a leggyönyörűbb következtetésekre jut. Igy tett Nyáry Pál úr is a házban nyilván felolvasott jegyzőkönyvre nézve. A pénzügyminiszter úr ismételve kijelentette, hogy a hadsereget nem az olasz szabadság elnyomására akarja fordítani, hanem a monarchiai elvekkel megférhető szabadságot és alkotmányt kíván az olaszoknak adatni. Egyébiránt bőven a dolgot nem fejtegetem, mert különben taglalások és viszonttaglalások keletkeznének, s oly hosszúra terjedne a fölirati vita, hogy Nyáry Pál úr közt és köztem, úgy szintén a háznak más tagjai között a messzelátó politika fölött sokáig folyna a harcz, Magyarország pedig e közben elveszne. Csak kettőt jegyzek meg Nyáry Pál úr politikájára, ha már az enyim hibás. Először mondja meg, hogy ha Olaszországot szabadnak és Ausztriától elszakadottnak elismerjük, - mert ez volna természetes következése, ha onnét visszaparancsolnók a katonaságot - nem az olaszokkal szövetkezünk-e az ausztriai császár ellen? Már pedig akárhogy vélik értelmezni a pragmatica sanctiót, úgy csak senki sem fogja értelmezni, hogy Magyarországnak a sanctió pragmatica szerint az ausztriai császár ellen józanul szövetkezni lehessen. A másik pedig az, a miben politikáját nemcsak én nem követem, hanem - mivel gyakran történt itt hivatkozás a közvéleményre, még pedig a házon kívüli közvéleményre, én is erre hivatkozom - ha valaki netalán kérdést tenne a házon kívüli közvéleményhez, és a legöregebb embertől kezdve le a gyermekig, individuális módon titkos és nem titkos szavazásra bocsátaná, ha vajjon elfogadják-e Nyáry Pálnak azon politikáját, hogy inkább egyetlen egy magyar maradjon fenn, a ki Magyarországot képviselje: legfeljebb talán egyes ember találkoznék, ki ezen politikát pártolná, oly feltétel mellett, hogy ő legyen az az egy ember. (Kaczaj.) De átalános országos nemzeti politikának, azt tartom, ezt sem itt, sem máshol el nem fogadnák. Ha egész Magyarországban csak egy magyar volna és ez képviselné a magyar nemzetet, kevés baja lenne, nem kellene neki sem miniszterium, sem közvélemény, sem képviselet; csakhogy mikép képviselhetné egy ember az egész nemzetet, nem értem. Ezt tekintve, feladatunk az, hogy az országot mint országot fentartsuk, s gondoskodni is fogunk róla, hogy Magyarország egy emberre ne reducáltassék, mint ezt Nyáry Pál úr politikája mondja, hanem minél több, minél erősebb és nemzeti fennállásában minél függetlenebb legyen. Elutasítom tehát a vádat, mintha a miniszterium reactionárius politikát követne. A háztól függ ezt helyeselni vagy nem helyeselni. (Helyes!)

A képviselőház julius 22-dikén tartott ülésében befejezte a fölirati javaslat átalános tárgyalását,

II.

A képviselőház 1848. julius 22-dikén délután tartott ülésének napi rendjén volt a válaszfölirati javaslat részletes tárgyalása. Ennek az olasz kérdésre vonatkozó pontját a miniszterium a következő szavakkal kivánta megtoldani: «Ha hazánkban a rend és béke biztosan helyreállítva, s országunk erkölcsi s anyagi épsége biztosítva lesz, örömest nyujtandunk Felségednek segédkezet oly békés egyesség megkötésének eszközlésére, mely egy részt a trón méltóságának, más részt az olasz nemzet alkotmányos szabadságának s méltányos kivánatainak egyiránt megfeleljen.» Szále Antal kijelentette, hogy ha úgy értendő a miniszterium irásbeli nyilatkozata, hogy Olaszhon és Velencze, ha akar, el is válhat Ausztriától, akkor megnyugszik benne.

DEÁK FERENCZ igazságügyminiszter: Minden magyarázatoknak és félreértéseknek eltávoztatására társaim nevében is kijelentem, hogy a miniszterium sem nem alkuszik, sem nem magyarázgat; hanem ahhoz ragaszkodik, mit jegyzőkönyvileg előadott. Kit ez meg nem nyugtat, szavazzon meggyőződése szerint.

233 képviselő a miniszterium politikája mellett szavazott, 36 képviselő ellene nyilatkozott.